Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-199

3Í0 199. országos ülés márezins 5. 1SS3, kit a t. minister ur egyenesen a közoktatásügy tanulmányozásával megbízott, arra nézve pedig positiv tudomásom van, hogy az az ember teljes buzgósággal el is járt hivatásában. Ez senki más, mint Felméry Lajos, a ki a t. minister ur költségén tanulmányozta a külföldön az oktatásügyet és kinek véleménye a következő: „Hazánkban az egységes középiskolát sokkal könnyebben be lehetne rendezni, mint a hogy sokan hiszik. Mondjuk ki, amit mindenki tud, hogy az anyanyelven kivül, a latin nvelv az, mérvhez közművelődésünknek legfőbb szála fűződik. Tehát az anyanyelv mellett a latin nyelvet és egy modernnyelvet — pl. a németet — tegyük kötelezővé a középiskola öt alsó osztályában olyformán, hogy a másodikban kezdjék el a latint s a 4-ikben a németet. Ekkor megszűnnék a javaslat 25. §-ának az a foldozása, hogy az orvosi és jogi pályára készülő, reáliskolákat végzett növendékek a latin nyelvből tartoznak utólagos, azaz pótvizsgát tenni." Es továbbá mondja: „Az ily egységes középiskolának lenne egy rendkívüli haszna, a mi nemzetünk közművelődésében korszakalkotóvá válhatnék; t. i. lehetségessé tenné az ifjúság szellemi alapos mívelődésének különféle módját; s útját vágná annak az encielopedieus rendszernek, mely a középiskola felsőbb osztályaiban a compendium eultussal elsekélyesítette ifjaink értelmét s megrontotta erkölcsi ízlését." Bocsánatot kérek t. minister ur, nem én mondom, hanem igen alaposan épen az az ember, a kit a t. minister ur az ügy tanulmányozása végett kiküldött és kit nemcsak e szerint, hanem közvetlen tudósításaim szerint is, melyeket Angliából kaptam, oly embernek ismerek, a ki komolyan foglalkozott az ügyek tanulmányozásával és bírálatával. Én, a t. minister urnak még bátorkodom a magam ösztönéből a következő megjegyzést tenni. A t. minister ur sem a középtanodai dolgokban nem fogja eltalálni a helyes utat és nem is találhatja meg, mert tanácskozási rendszere nem ér semmit. (Halljuk! a szélső balon.) A ki középiskolákat akar szervezni, az folyamodjék oly tan férfiakhoz, a kik a közoktatás ügyében magas álláspontot foglalnak el, az ügyet magas álláspontból tekintik;mert valahányszor össze fogj a gyűjteni a t. minister ur a gymnasiumi és reáliskolai igazgatókat és több efféléket, a resultatum mindig az lesz, hogy a gymnasiumi igazgató azt fogja mondani, hogy a gymnasium a fő, és a reáliskolai igazgató azt fogja mondani, hogy a reáliskola a fő és be fog következni az, a mit mondtam már a minister urnak, t. i. egy bizonyos népdalnak egy strophája s a dolgok maradnak a régiben. Meg merném jelölni a minister urnak, természetesen privátim, azon 5, vagy ha tetszik, 10 embert, kikről teljességgel meg vagyok győződve, hogy rövid 4 hét alatt oly középtanodai törvény javaslatot képesek szerkeszteni, oly javaslatot adnak be, melyen sem a eonfessiók,'sem a nemzetiségek nem fognak megütközni és mely előnyére fog válni a magyar közoktatásügy vezetésének. (Mozgás.) A másik kifogás t. ház, melyet tettem, az, hogy a jelenleg a ház asztalán fekvő törvényjavaslat merően eentralisticus, itt is bátor leszek a t. minister urat saját szakemberével egy kicsit érinteni, a ki azt mondja, hogy e törvényjavaslat szerint „a közoktatásügyi minister intézkedik, dönt, határoz, jóváhagy, megenged, elenged, ellenőriz, rendelkezik, kinevez, gyámolít, felügyel, felügyeleti jogot gyakorol stb." (Derültség a szélső balon.) No már t ház, én ezt a dolgot határozottan kifogásolom a tanügy fejlesztése érdekében és már azért is, mert ez semmi más, csak gyenge, még nem egészen kifejlett copiája a Bach-rendszernek, mely szintén kinevezett, felügyelt, határozott mindenről s a vége mégis az volt, hogy a sok kormányzás s mindenféle mellett megakadályoztatott a társadalom egészséges lüktetése, működése, A t. minister ur szerint minden intézet rendőri felügyelet alatt áll; JI tanári kar, hisz az államiak már ma is panaszkodnak a sok mindenféle felügyelet, jelentés, kifogás stb. miatt, egyáltalában egészségesfunetiót nem fejthet ki s ami legrosszabb, elveszti a felelősség érzetét, mert mindig a vizsgáló biztosra bizza magát s ha az azt mondja, jól van: ha nem tett is eleget kötelességének, elöli, mondom, a felelősség érzetét és oda vezeti a dolgot, a hol szerinte van: t. i. a t. minister ur majdan Magyarország tanári karának azt a bizonyítványt állíthatja ki, a mit kiállított, hogy roszszul tanít, hogy igazán már csak tanítanak és az általa vezetett és felügyelete alatt álló iskolák csak tanítanak és megszűntek nevelni. A nevelési szempont a mai állami oktatásban egyáltalában el van ejtve. Itt encyclopedicus az eljárás, a gyermek fejlesztésére absolute semmi súly nincs fektetve és én már ma látom azt a nemzedéket a társadalomban, mely ki van vetkőztetve minden élénkebb hazafias érdemből és jellemből s a mely házról házra protectióért faggat, a helyett, hogy mint önérzetes, felvenné az életharczot és iparkodnék magának a megélhetésre igazi férfias álláspontot megteremteni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Azt mondtam t. ház, hogy ez a törvényjavaslat reactionárius. Már maga a felügyeletnek a berendezése, mondom, a Bach-korszaknak képe; csak hogy figyelmeztetem a t. minister urat, hogy oly tanárok között, kik a Bach-korszakból átszármaztak és ma is tanárkodnak, hazafias elemek is vannak s mégis csak azt mondják, hogy Thun nem contemplált ily szigorú ellenőrzési rendszert, minőt a minister ur contemplál. Thun bevitte az iskolába biztosát, felügyelőjét : de daczára annak, nem tudta megakadályozni, hogy a hazafias szerzetes-