Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-197
« 197. országos ülés arra, hogy az 1874: XXXIH. t.-ez. rendeletének a ministerelnök ur eleget tett egyszer, akkor a ház épen az én indítványom folytán elvetette: ha már most akkor a ház ítéletét kimondta, ugy látszik, hogy a t. kormány azon nézetben van, hogy még kormányon leszen, minden országgyűlésen előkeli ilyen törvényjavaslatot terjeszteni. [Ivánkaképviselő helyeslőleg int.) Ne siessen oly nagyon a helyesléssel a képviselő ur, mert sok meg van irva, hogy törvényjavaslatot kell előterjeszteni és ezen kormánynak nem jutott eszébe azt megtenni, pl. a bírói szervezésről szóló törvény egyik §-ábanineidentaliter említtetik az esküdtszék behozatala: jutott-e eszébe a kormánynak országgyűlésről országgyűlésre és törvény] avaslattal megkínálni a házat, hogy akarja-e ezt a törvényt. A birói szervezetről szóló törvény egyik szakaszában benne volt a szóbeli és közvetlen eljárás behozatala, meddig kellett itt harczolni, mig csak annyira birtuk az igazságügyminister urat, hogy annak tanulmányozását megígérte. Az 1848-iki törvényczikkekben benn van, hos:y államtanács állítandó fel: hailottuk-e ugyan valaha, hogy a t. kormány lelkiismeretét nyugtalanította, hogy erre nézve törvényjavaslatot nem téri esztett elő? Tehát azt kell hinnem, hogy miután ezen §-nak egyszer eleget tett a kormány, hogy mégis újra előterjeszti — és nem kárhoztatom ezért, bár ellenkező véleményben voltam, mint a kormány — ezt azért tette, mert ragaszkodik azon állásponthoz, hogy egy olyan törvény megalkotása üdvös és helyes; és mig kormányon van, törvény által engedett kezdeményezési jogával él és a ház elé hozza. De ha a kormány érzi a kötelességét, ha ragaszkodik meggyőződéséhez és helyesnek tartja most is, miután a hatalmat most már nagyon is megízlelte, mint helyesnek tartotta akkor: akkor kérdem, miért mulasztja el az alkalmat, hogy annak érdemleges tárgyalását a háztól kívánja, még pedig nem ugy mellékesen, felületesen, csak formaság végett, hanem egész határozottan. Hiszen a háznak csak egy Őszinte és politikai tekintetben véve, csak egy kifogáson felül tisztességes módja van a kérdésben nyilatkozni, ez: érdemleges tárgyalás folytán dönteni a felett; különben azon gyanú teljesen alapos marad, hogy általa a törvény megalkotása nem kívántatik, de annak egyenes visszavonásától menekülni akarván, azt ilyen módon eltakarva engedi megbukni. És ezen álláspontot épen azok, a kik ezen törvényjavaslatot üdvösnek tartják, semmi körülmények között nem fogadhatják el. És engedje meg a t. ministereinök ur, hogy nézetem szerint egy másik tévedésére figyelmét felhívjam és ez a tévedés abban áll, hogy ő azt mondja eltérőleg Hegedűs képviselő úrtól, Hegedűs Sándor: Megint rólam beszél! Szilágyi DezsÖ: Ha a t. képviselő ur a házat fel nem akarta volna világosítani ezen napifebruár 28. 1883. 2g9 rend kérdéséről, melyet szerencsésen homályban hagyott, akkor nem foglalkoznám vele. A t. képviselő ur azt mondta, hogy kérdés, hogy a képviselői választások törvényesen mentek-e végbe, azaz az igazolások és a megtámadott választások érvényessége felett minő fórum és minő formák közt döntsön: ez a háznak belügye és hogy a kormánynak ennek elintézésére, értem, törvényhozás utján való szabályozására befolyást gyakorolni nem helyes. A ministerelnök ur helyesebben fejezte ki magát, nyíltan kifejezte, hogy nem belügye ez a háznak. Es nincs a világon alkotmány, a hol ezt a ház belügyének tekintik, mert a ház belügyei az ő tanácskozási szabályai. De azt, hogy az ország képviselete törvényesen legyen megalkotva, hogy bírja az ország alkotmánya azon garantiákat, melyek ezt a szabad, őszinte és tisztességes választás kifolyásává teszik: ezt sehol a ház belügyének nem tekintették, de az alkotmány egyik sarkalatos alaptételének. (Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Ehhez hát minden parlamenti kormánynak, mely nemcsak a kezdeményezési jogot, de a felelősséget is isin-rí, igenis hozzá kell szólald. Én igren méltányolom a ministerelnök urnak azon érvét --és arra térek most rá— hogy a parlament hatáskörére vonatkozó törvényjavaslatoknál a kormány erkölcsi kényszert alkalmazni teljesen helytelennek tartaná, még azon megengedett nemét is az erkölcsi kényszernek — mert igy interpretálom — amely nemét a parlament, a többség vezérletével bíró ministerelnök ur pártja irányában, mint pártvezér igénybe vett. Kár, hogy a ministerelnök ur ezt a szép elméletet nem követi. En jól emlékszem, hogy a múlt országgyűlésen ebben a Lázban a magyar országgyűlés egyik lényeges hatásköréről volt szó, arról t. i., hogy bizonyos nemzetközi szerződések, a melyek állani jogunkat érintik, a melyek ezen monarchiának s ezen monarchiában a magyar államnak is a sorsát lekötik, előtérj esztendők-e beczikkelyezés végett, vagy nem. Ez a parlament hatáskörének kérdése volt: és én megvallom, most sem örömmel gondolok arra vissza, hogy csak akkor engedték meg és ismerték el és a lehető legkétesebb kifejezésekben ezen parlamentnek a jogát, mikor az osztrák Eeichsrath részére ugyanazon szerződés irányában azon jog a leghatározottabban igénybe véve és odaengedve volt. De ha nem azt akarja, hogy a ministerelnök ur kényszert gyakoroljon, igen helyesen teszi. De kérdem én, ellenzi ez az érdemleges tárgyalást, vagy pedig nem ? össze'egyezhetetlen volna-e annak a kívánsága a kormány részéről, hogy tárgyaltatok hát érdemben ez a javaslat? Nézetem szerint nem; mert ez esak azt bizonyítja, a mire, ugy látszik, a kormány nagy súlyt helyez: hogy neki őszinte akarata egy törvényjavaslatot alkotni ebben a tárgyban. S ez az uraim, a miért azok
