Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-196

§46 198. országos Slés február 26. !883. azon meggyőződésre jutván, hogy a Tárna vize áradásainak és a Zagyva mentén a bajoknak véglegesen nem fog eleje vétethetni, ha pusztán a malomgátak és zsilipek rendeztetnek, hanem az egész folyót kellene szabályozni és mintán a közlekedési ministermmban t. elődeim megkísértették vízszabályozási társulatot alakítani , de nem sikerült és az] érdekeltek azon felhívásának, hogy a közlekedési minister készíttesse el a szabályozási tervezetet, megfelelni nem vagyok képes — miután tudomásomra van az kereskedelmi minister koromból, hogy a culturmérnökök felvették ezen vidék vízszabályozási ügyét és arra nézve tervek készíttettek, a kereskedelmi ministerhez fordultam azon kéréssel, hogy legyen szíves ezen szabályozási tervek bevégzésére utasítani a culturmérnököket, hogy tekintettel a közlekedési minister által a malmok tárgyában hozott rendszabályokban megállapított tervezetre, egy kész, biztos munkálat legyen előttem, mely szerint keresztül lehet vinni nemcsak a vízszabályozási, hanem egyszersmind a talajjavítást, a mi igen sok helyen hasznosnak mutatkozott és bizonyosan ott is hasznos leend. A kereskedelmi minister ur teljes készségét fejezte ki, hogy rendelkezésemre fogja bocsátani ezen tervezetet és én igen szívesen meg fogok tenni nem csak a malmok vizének rendbehozása, hanem a talajjavítás szempontjából is minden lehetőt a törvény korlátain belül, részint a magam részéről, részint a kereskedelmi ministerrel egyetértve. Ez az, mit e tekintetben jelenthetek s kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Tudomásul vese szüli!) Almássy Sándor: T. ház! Ezen szép szavakat, melyeket a közlekedési minister ur hozzám intézett biztatásul, már 10 év óta évről évre kaptam és kapja azon vidék, (Derültség a szélső baloldalon) mert a közlekedési minísterium hivatalaiban már csaknem annyiszor fordultam meg, mint annak a ministeriumnak egy-egy hivatalnoka. A válaszszal egyáltalában nem vagyok megelégedve, sőt nemcsak meg nem vagyok elégedve, hanem megütközéssel és megbotránkozással veszem azt. Igaz, azt mondotta a t. minister ur, hogy elődjének adtam át az interpellátiót, de az is azt kérte, hogy adjak neki időt, mert bonyolult az ügy s majd ennyi és ennyi idő alatt értesítem fog az eredményről. Én a kívánt időt megadtam, pem sürgettem a választ, de íme változik a minister és az új megint azt mondja, adjak neki időt s majd tanulmányozni fogja az ügyet. Hiszen már a minister ur elődje is tanulmányozta, járt is ott egy mérnök s azt kérdezte, hogy mit kívánok? Azt kívánom, mondám, a mi interpellátiómban van, t. i. hogy azon ministeri rendelet hajtassák végre, mely 1873-ban adatott ki, mely szerint azon községeknek, melyeknek megengedtetik, hogy újra inalom-zúgókat csináljanak, kötelességükké tétessék a Tama medrének kitisztítása. Ezen rendeletben harmíncz nap volt határidőül kitűzve azon feltétellel, hogy ha a községek és malomtulajdonosok — nyolcz malom volt — azt nem teljesítik, a malmok a megyei hatóság útján azonnal elpusztí tandók. Es mi történt? Heves megyében 7 malom nem teljesítette a kitisztítást, annálfogva el kellett pusztulniuk; a Jászságban Dósa községben felépítették a zúgót, de a medret nem tisztították ki. Azt kértem tehát interpellátiómban, hogy mig azon ministeri rendeletnek elég nem tétetik, addig tartassák nyitva a zúgó, hogy a ne őrölhessenek; a mi minden tanulmányozás nélkül megtörténhetett volna, Az a ministeri rendelet, a mely 1873-ban kelt, ma sem hajtatott végre, erre nem kell tanulmányozás, hanem erély, hogy a közegek a rendeletnek eleget tegyenek. Hiszen szakértők működtek, összegyűltek Jászberényben kormánybiztos elnöklete alatt és a küldöttség köszönetet is szavazott működésükért és mégis 10 év múlva sincs végrehajtva a rendelet; Heves megye végrehajtotta, Dósa község nem. Én interpellátiómban nem kértem egyebet, csakhogy a rendelet végrehajtassák. A minister ur azt mondja, hogy cultur-mérnököket küldött ki, hogy ott egy nagyobb vizmíí-szabályozási tervet készítsenek, mert csak •AZ fog segíteni a bajokon. A minister most integet, hogy nem, de ugy vettem ki, hogy ezen Dósazúgó megoldása a vizszabályozással hozatik kapcsolatba. B. Kemény Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: Azt nem mondtam! Almássy Sándor: Akkor nem tudom, miért tetszett említeni a culturmérnököket. De ezt elhagyom s csak azt akarom mondani, hogy a szabályozás meg nem történhetik, mert bizalom a minisíerium irányában nem lehet, ha Hevesmegyében végrehajtatik a rendelet és Jász-Kun megyében megakad. Azt méltóztatott mondani, hogy 1873-ban az jött, hogy végre van hajtva a rendelet. Itt nem a meder kitisztításáról adatott tudósítás, sem a zugéról, hanem a gát elbontásáról, a melyet nem lett volna szabad egy perczig sem megtűrni. Ezen gát elbontása 1880-ban történt és erről jöttek a hamis relatiók Szolnok megye részéről. Hát micsoda kormány az, a mely a maga közegei által megcsalatni engedi magát ? Ezen hamis relatió folytán egy egész vidék veszélyben van és egy község mindig viz alatt van. Ez iránt kérvénynyel járultak a ministeriumhoz, hogy ne engedje magát közegei által megcsalatni és az a tisztviselő most is tisztviselő, az az alispán most tanfelügyelő, kir. tanácsosi czímet kapott, a ki a kormányt minden relatiójában megcsalta. Ez iránt kértem felvilágosítást s mit kaptam válaszul? Semmit sem. Azt hiszem t. ház, hogy a kormány méltóságának nem felel meg, ha egy rendelete 10 év alatt