Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-196

196. orstógos ülés febrnár 26. 1*83. 235 molásnak bármely megsértése alterálná a végeredményt és a törvényhozás intentiójának megsértését foglalná magában. Végre ezen propositió elfogadása, mely a különvéleményben foglaltatik, azt eredményezné, hogy a 45% czíme alatt, melyet a törvény értelmében Horvát - Szlavonországnak jogában áll igénybe venni belszükségleteinek fedezésére, sokkal nagyobb összeg engedtetnék át ezen új leszámolási mód szerint, mint a mennyit átengedni a tövényhozásnak szándékában állt. Ezen momentum és indok volt az, mely a bizottságot elhatározásra birta, ezen indoknál fogva nem tartotta magát a bizottság- sem hivatva, sem jogosultnak, hogy a proponált módosítást elfogadhassa. Azonban t. ház, ha a bizottság azon helyzetben lett volna is, hogy csatlakozzék t. képviselőtársunk propositiójához, azokat semmi esetre sem tekintette volna kielégítőknek; mert ha elfogadjuk azon elvet, hogy az elszámolás módosítása keresztülvitessék, akkor nem lett volna szabad megállani ott, hol a képviselő ur megállott, hanem tovább kellett volna menni és kérni kellett volna, hogy revisió alá vétetvén az egész elszámolási eljárás, mindazon módosításokat keresztül vinni méltóztassék a legszigorúbb következetességei, amelyek nemcsak Horvát-Szlavonországnak, hanem Magyarország érdekében is a törvény korlátain belül mint lehetségeseket és kívánatosakat tüntet fel az eaddigi gyakorlat és tapasztalás. Azonban, inert ha a zárszámadási bizottság az elébb kifejtett indoknál fogva, mert nem tekinthette az elszámolást törvény szerint megváltoztathatónak és mert nem tartja, hogy ezen elszámolás módosítható a nélkül, hogy a törvény meg ne sértetnék, azért ezen eljárást nem ajánlhatja. Egészen más volna az eset, ha most az 1880.-L1V. t.-cz. revisiójáról volna szó, ez esetben a zárszámadási bizottság nemcsak nem ellenezné, de örömmel ragadná meg az alkalmat és kérné a képviselőházat arra, hogy a törvénynyel együtte. sen az elszámolás módozatait is revisió alá venni és általában minden szükséges és kívánatos módosítást megtenni méltóztassék. Azonban most nem erről, hanem csak a fennálló és mindenkit kötelező törvénynek alkalmazásáról és végrehajtásáról van szó. Az 1880:LIV. t.-cz. ide vonatkozó passusa, az 5. §. 3-ik bekezdése, nem foglal magában írj intézkedést, hanem szóról szóra át lett véve az 1873:XXXIY. t.-cz. 3. §-ából. Hogy ezen 1873: XXXIV. t.-cz. nem volt kedvezőtlen Horvát-Slavonországra nézve, azt hiszem, az bizonyítást nera kivan és elégséges ennek jellemzésére az, ha hivatkozom azon nyilatkozatra, melyet a törvény előkészítése czéljából kiküldött regnicolaris bizottsághoz intézett jelentésben egy vegyes albizottság, tehát egy magyar-horvát albizottság tett, mikor ugy nyilatkozott, hogy az ismeretes, tehát a jelenlegi leszámolási mód mellett a tiszta jövedelem kiszámítása Horvát-Szlavonországokra nézve a legkedvezőbb felfogás alapján, a törvény rendeletének legkedvezőbb értelmezésével történt. Ha tehát mi, t. ház, ez alkalommal nem kérünk egyebet, mint azt, hogy az 1880: LTV. t.-ezikkben lefektetett kétoldalú szerződés épségben, sértetlenül fentartassék; ha mi nem megyünk tovább ezen méltányos kívánalomnál: akkor t. ház, senki sem tehet nekünk szemrehányást, hogy igazságtalanul jártunk volna el. Épen azért, mindezekre támaszkodva bátor vagyok kérni a t. képviselőházat: méltóztassék a különvéleményt elvetni, a zárszámadási bizottság jelentését elfogadni s az abban foglalt határozati javaslatot határozottá emelni. (Élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! A különvélemény beadóját illeti a szó. (Halljuk!) BartolOVicS Iván: T. ház! A különvéleményt, melyet benyújtottam, ezennel visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! A képviselő ur visszavonván beadott különvéleményét, következik a zárszámadási bizottság jelentésének további tárgyalása. Mihalovics Károly: T. képviselőház! {Halljuk!) Igen röviden fogok szólani. Figyelemmel hallgattam a t. előadó urat, de sajnálattal kell kifejeznem, hogy nem értettem beszédéből egy szót sem, mert oly halkan beszélt, hogy lehetetlenség volt megérteni. Én tehát azon alapra helyezkedem, a mely itt már ki van mondva. Teszem azt már azért is, nehogy azon szemrehányás, a melyet ellenünk tettek, jogosult legyen, hogy t. i. mindig hallgatunk, sohasem szólalunk fel, soha sem mondjuk el a t. ház előtt bajainkat, pedig ha meg lennének győződve azok jogosultságáról, igazságosságáról, mindenesetre önök lennének az elsők, kik bennünket támogatni fognának. (Halljuk!) Ezen idő t. ház, ma beállott. Meg vagyok győződve, hogy épen azon tisztelt oldal egész erővel fog bennünket támogatni. A dolog igen egyszerű t. ház. Én nem akarok most reflectálni mindazokra, a miket már itt igen sokszor hallottam, t. i. a Horvát- és Magyarország közti viszonyokra ; ez, azt hiszem szükségtelen most, midőn számokról van szó. Én azt tartom, az egész argumentatio, mely ebben a jelentésben foglaltatik, két pontban culminál. Az egyik az, hogy az igen t. előadó ur főképen arra összpontosítja egész okoskodását, hogy 1871-ben a két kormány közt megállapodás történt s ezek alapján történnek a leszámolások. A második az, hogy ha azt gondoltuk, hogy ezen alap nem igazságos, tehát volt időnk és volt alkalmunk kétszer: az 1873-iki és az 1880-ikí regnicolaris kül! döttségek alkalmával felszólalni és azt előadni. 30*