Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-193

198. országos ttléi február 22. 1885. 213 magam kötelességét, óhajtom, hogy a vadászati adó 6 frtra szállíttassák k. (Helyeslés halfélől) Gr. Bánffy Béla: Szavaim félremagyará­zása miatt kérek szót. (Halljuk!) T. képviselőtársam nem tudom mi okból, nem nagyon kellemes insinuatióval illetett engemet itt a t. ház előtt. Azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy én a szegény népnek meg kívánom tiltani a vadászatot. Én ezt azon indokból tettem, a mint azt ki is fejeztem, hogy sokkal hasznosabban tölt­heti idejét sok ember, mintha vadászni jár és az időt és vagyonát elfeesérli és magának kárt okoz. A mi a regálé jövedelmeinek szaporulatát illeti, melyet mint indokot, reám méltóztatott ru­házni, az ellen kereken tiltakozom. Itt erről egy­általában szó nincs. Én egyáltalában senki kárán sem kívánok egy osztályt boldogítani; de valamint nem ismerek el Magyarországon különálló osztá­lyokat, kiknek érdeke egymással ellentétben áll, ugy megkövetelem, hogy azt, a mit én mondok, ne méltóztassék félremagyarázni, hanem ugy venni, a mint mondtam. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Németh Albert: T. képviselőház! Igen röviden kívánok szólni. (Halljuk!) Mikor 1848-ban a pákozdi és sokorói csata alkalmával a magyar fegyverek legelőször mér­kőztek Jellasich seregével: akkor a bécsi lapok­ban megjelent egy czikk, a mely dicsérte a ma­gyar tüzérséget, mondván, hogy azon magyaroknak odaállított tüzérek tulajdonkép nem Magyarország­fiai, hanem olaszok és francziák. Pedig nem ugy volt. Ez volt azon ifjú nemzedék, a mely akkor nevekedett, mikor minden magyar ember házánál olyan a milyen flinta csüggött a falon. S mikor a gyermek a karácsonyi ünnepekre hazajött, a legelső volt, hogy a faluban és pusztán az úrfiak a szegény paraszt gyermekekkel mentek bandu­kolni sárban és vizben és edződött a test, báto­rittatott a lélek és gyakoroltatott az ügyesség ifjú korban és a gyermek megtanult jól lőni. Akkor az öreg ispánféle embertől egyszerűen azt kér­dezte az úrfi, hogy hát van-e ispán uram nyúl és hol kell azt keresni? Most ha haza mennek, azt kérdezik az ispántól, ugyan mennyi fizetése van magának, mi már majd csak oda törekszünk, hogy az államnak valamelyik jószágán legyünk kasznárok, mert ott jobban fizetnek, szabadabb a vásár, mint itthon. Én azt tartom t. ház, hogy minden nemzet­nek meg kell őrizni jellegét, fenn kell tartani ősi erényeit és azokat a jövő korra átszállítani. Én nem óhajtom, hogy bureaucraticus, elcsenevészett, fázó és elfáradó, lőni, lovagolni nem tudó szeren­csétlen eszkimónemzedékké fajuljon idővel a ma­gyar fiatalság; én meg akarom tartani a Rákóczy faját az unokákban és dédunokákban és minden olyan megszorítást, a mely nem ezt eredményezi, magam részéről elutasítok. Én szerettem volna I megtartani a vadászat és fegyver szabadságát teljes, szűzies modorában ugy, mint én azt gyermek­koromban ismertem és miután ehhez legközelebb ugy jutok, ha pártolom a benyújtott módosítványt: én elfogadom a hat frtra való leszállítást. (Helyes­lés a szélső balon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Ezen törvényjavaslat általános tárgyalása alkalmával több ízben mondták azt, hogy azon esetre, ha a vadászati adótétel leszállittatnék 12 írtról 6 frtra, ez több jövedelmet adna, mert többen váltanának vadászati jegyet. Bátor voltam tegnap hivatkozni adatokra, melyekből kitűnik, hogy ha ez a törvényjavaslat komolyan végrehajta­lak, a 12 frtnyi adótétel mellett is szaporodni fog a jövedelem az eddigihez képest. A mai vita folyamán is felemlittetett az, hogy azon időben, mikor 6 frt volt az adótétel, illetőleg félévi jegyek voltak válthatók, a jövedelem na­gyobb volt. Nem tudom, az illető képviselő ur minő ada­tokra fektette állítását ..... Szalay Imre: Pedig ugy van! (Zaj.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Ha Szalay Imre képviselő úron van a szó, én megvárom, meghallgatom, ha tetszik. (Zaj ! Felkiál­tások: Halljuk! Halljuk!) Almássy Sándor képviselő ur említette és Szalay Imre képviselő ur pártolja ebbeli nézetét, hogy több jövedelem volt akkor, mikor fél éves jegyek adattak. E tekintetben ismét hivatkozhatom azon ada­tokra, melyeket tegnap említettem. Ugyanis 1875-ben, mikor 12 frtos évi jegy adatott, az ezen adó utáni jövedelem 232,000 frt volt és azon eszten­dőben, mikor félévi jegyeket szolgáltattak ki, ezen adó jövedelme 138,000 frt volt, tehát majdnem 100,000 frttal kevesebb. Most, mikor a 12 frtos jegyek ismét visszaállíttattak: az általam tegnap említett adatok szerint, a 200,000 frtot meghaladj a az ezen adónem utáni jövedelem. Méltóztatnak tehát látni, hogy nem alapos azon állítás, mi­szerint a 6 frtos félévi jegyek mellett nagyobb volt a jövedelem, mint a 12 frtos egész évi jegyek mellett. Mikor több évvel ezelőtt hosszasabban foglal­kozott az ország és a ház ezen adónemmel, mindig az volt a mérvadó argumentum ez adótétel leszál­lítására, hogyigy 6frton válthatnának jegyet azok is, a kik rövid időre kivannak vadászattal foglal­kozni. Ezen szerintem is talán méltányos kíván­ságnak megfelel a jelen törvényjavaslat és minda­mellett, hogy azt hangoztatják, hogy e törvény­javaslatban kevés javítás foglaltatikrén felfogásom szerint, igen nagy kedvezményt látok abban, hogy azok, a kik a vadászatot nem egész éven át kíván­ják gyakorolni, hanem, mint a városban lakók, rövid időre kimennek vidékre vadászni, harmincz

Next

/
Oldalképek
Tartalom