Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-192

2QQ 1Ü2- országos ülés február 21. 3883. vásárra járnak, mint kereskedők; éjjel-nappal az országúton vannak, ezeknek mulhatlanul szükséges, hogy fegyver birtokában legyenek. Ennek folytán az 5. §. i) pontja után egy új pontot javaslok beiktattatni k) alatt, mely pont igy hangzanék: „És a kit körülményei önvédelem ezéljából fegyvertartásra kényszerítenek a

. Tehát kivenném azokat, a kik az önvédelem ezéljából tartják a fegyvert. Azt megbírálni, hogy melyik szolgál e czélra. különben is az adófeíügyelők dolga s kétségkívül igen szűkre fognák ezek megszabni. De adjuk meg a módot és alkalmat arra, hogy lehetséges legyen annak, a ki szegény és önvédelmére még is kell fegyvert tartania, azt fegyveradó nélkül is tarthassa. Ajánlom módosítványom elfogadását. (Helyeslés a szélső halon.) Penyvessy Ferencz jegyző (olvassa a módosif vényt.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Egyáltalában már u dolog természeténél fogva a javaslatban igen sok kivételt kellett tenni. Ne méltóztassék ezen kivételeket még szaporítani és különösen nem azon szövegezésben, mely oly általános, hogy ez által mindenki kibújhatnék a vadászati adó fizetése alól. Kérem a módosítvány elvetését. (Helyeslés jobbfelol.) Almássy Sándor: T. ház! Én is egyetértek a pénzügyminister úrral abban, hogy ne tegyünk kivételeket, ennél fogva Vidovich György t. képviselőtársam módosítványát nem fogadom el; de azért, mert a fegyveradót egyáltalán nem akarom behozni és mindenkit adómentesnek akarok tudni. Kérdem : ki szavazhatja meg jó lelkiismerettel, hogy a fegyver megadóztassák, a hol, a mint Irányi Dániel t. képviselő ur kifejtette, a közbiztonság oly nyomorult állapotban van ? Azt hiszem, egy családnak elvérzésével és kirablásával nem ér fel a két forint, a mit fizetni kell és ha nem tudjuk megvédeni, lelketlenség volna tőlünk megadóztatni és annyi családot és embert védtelen helyzetbe hozni, midőn naponként olvassuk a lapokban, hogy ma itt, tegnap ott raboltak és gyilkoltak. Mondhatják, hogy az illetőknek volt fegyverük, de nem tudtak vele élni. Megengedem és nem megvek túlságba, de annak az axiómának állni kell, ho gy a hol az állam a polgárt megvédni nem tudja, a védelmi eszközöket megadóztatni nem szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen egyedüli indoknál fogva én ezen fegyveradónemet eltöröltetni kívánom és nem fogadom el e törvényjavaslatot. Thaly Kálmán: T. ház! Mindenekelőtt azt kell eonstatálnom, hogy a t. pénzügyminister bizalmatlanságot szavazott saját közegei iránt. Vidovich Ferencz t. képviselőtársam ugyanis beadott módosítványának indokolásában hangsúlyozta azt, hogy úgyis az adófelügyeíők lesznek hivatva megítélni, vájjon micsoda körülmények közt és mily vidéken lehet megadni, természetesen a közbiztonság szempontját tekintve, önvédelmi ezélból a fegyveradómentességet. A pénzügyminister azon kérését, hogy ne szaporítsuk a kivételeket, azzal indokolta, hogy ki fogja megállapíthatni, kivált ily tág szövegezésben, a fegyveradó jogosultságát vágy jogosulatlanságát. Én inkább bizom a t. pénzügyminister ur hivatalos közegeiben, mint maga; mert felteszem az adófelügyelőről, hogy tudomása lesz, hogy a vidék, a melyen önvédelmi ezélból fegyveradómentesség kéretik, milyen közbiztonsági állapotban van s a mely vidéken gyakoriak a rablások, megtámadások, útonállások, természetes dolog, hogy az adófelügyelő a személybiztonság szempontjából meg fogja adni az adómentességet a fegyverre: ellenkezőleg pedig a személybiztonság nagyobb mértékében nem fogja megadni. Én tehát annyival is inkább pártolom Vidovich György t. képviselőtársam módosítványát, mert a mód meg van adva a kormány közegeinek ép az ellenőrzés szempontjából, hogy túlságig ez a kivétel ne gyakoroltassék. De továbbá más indokok is vezettek arra, hogy ezen benyújtott módosítványt pártoljam. Ezen 5. §-ban, melyet most tárgyalunk, elősoroltatik egymásután kilencz pont alatt egy csomó kivétel a fegyveradó alól. Előfordulnak ezek között használaton kivül való régi szerkezetű fegyverek stb. Ez magától értetik, feleslegességbe megy át a törvényjavaslat, mert hiszen a régi kerekes puskát, vagy fringia-kardot ugy sem fogja senki megadóztatni akarni. Ha tehát egészen a túlságig vannak felsorolva a kivételek, nem látom át, miért ne iktathatnánk be egy 10-ik pontot, a mire a gyakorlati élet szempontjából is szükség van, mert a rendőrség feladatának kellőkép meg nem felel. Az élet- és vagyonbiztonság szempontjából, különösen az útonálló támadásoknak kitett vidékeken lakótól nem lehet megvonni ezt a kedvezményt. Mondhatná, valaki erre azt az ellenvetést, hogy ott vannak a forgó-pisztolyok, a revolverek, védje azokkal magát az illető. Igen is első sorban úgyis azokkal védi, hanem az előadó ur hivatkozott indokolásában egy körülményre, a melyre én is hivatkozom s azt mondta Irányi Dániel t. képviselőtársam beszédére ellenvetésül, hogy mai napság a katonai messzehordó lőfegyverek ellenében a vadászati fegyverek nem használhatók. Igaz, mert lőtávolban sem érhet a vadászember és már a katona lelövi, mielőtt az czélozhatna. így vagyunk az útonálló támadásokkal is. A kik az alföldön és némely más vidéken, fájdalom, gyakran előforduló rablótámadások mikénti történtét figyelemmel kisérik, tudni fogják,