Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-181

181. országos ülés február 1. 1883. 13 közt határozzák meg a megyék és törvényhatóságok, mennyit akarnak korcsmai hitel czímén engedni s a szerint legyen a bírónak módja azt megítélni. Megvallom őszintén, hogy ez nem vezet ezélhoz és nem lenne helyes. Én tapasztalásból beszélek, ki van mondva a törvényben, hogy midőn halívás van, nem szabad halászni. Békésmegyében a tilalom meg volt, ki volt adva a parancsolat s nem is halásztak, azonban Biharmegyében, ott van a Körös, egyik fele Bihar-, másik fele Békésmegyéhez tartozik, ott dertíreborúra halásztak. (Derültség.) Némely törvényhatóság talán szigorú lesz s azt fogja megállapítani, hogy nem ád korcsmai hitelt csak 2 frtig, a másik nagyon keveset, a harmadik talán azt fogja mondani, mint Almássy képviselő ur tette: hadd igyék a nép bujában. (Deriütség.) De azután méltóztassék az életet ugy venni a mint van. Egyik megye a másikkal szomszédos. Már most az illető ember azt fogja mondani, nálunk kevés a korcsmai hitel, tehát megyek a szomszéd megye határához, a hol nagyobb, ugy tehát itt is lesz hitelem s ott is a hol nagyobb a hitel, a hová el is megyek. Oda törekedjünk, hogy a nép józan, takarékos legyen és ne azon kezdjük, hogy a népnek hitelt adjunk, hogy előre eligya azt, a mit még nem érdemlett meg. De megvallom őszintén még azt is, t. képviselőtársam, hogy legkevésbbé oszthatom nézetét, midőn össze méltóztatik ez ügyet a regáléval hozni, azt méltóztatott ugyanis felemlíteni, hogy az által talán a regale birtokosai némi kárt fognak szenvedni. Én megvallom, hogy ezt nem akarom egészen hinni, de ha ugy lenne is, akkor is azt mondanám nyilt szívvel és lélekkel: inkább ők szenvedjenek némi kárt, sem hogy a nép részeges legyen s ezen korcsmai hitel megadása által a nép megmételyeztessék s módot nyújtsak annak, a kinek nincs pénze, hogy mielőtt megszerezné, előre elkölthesse. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De a mi a regale megváltását illeti, én ezzel foglalkoztam, s legyen szabad nekem a kormánynak ez alkalomból a magam nézeteit elmondani, a mennyiben az igen t. minister ur annak megváltását közeli kilátásba helyezte. Talán össze lehet e kettőt egyeztetni olyformán, hogy midőn a korcsmai hitel megszüntettetik, ugyanakkorra a regalé-jog is meg lesz szüntetve. Egy igen szép eszmével fogok szolgálni. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, foglalkoztam az ügygyei épen Gyulán, hol lelkész s ezen időszerűit a városnak képviselője vagyok (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon) és megvallom, igen szép munkát nyújtottam be a képviselő-testületnek. (Derültség Egy hang: Túlságos szerénység!) Tehát nem szép, hanem czélszeríí és jó! És ezen munkában kimutattam, hogy ha a város 30 vagy 40 évre egyik vagy másik bankártól pénzt venne kölcsön, a felvett tőkével kifizeti a regálét, ugyanezen idö* alatt a regálé jövedelméből visszafizetheti a bankárnak a pénzt s még melléje a városnak is szép jövedelme marad. (Zaj és ellenmondások.) Ne méltóztassék gondolni, hogy ez valami ideális dolog. Én megvallom őszintén, hogy a földön járok, nem pedig a levegőben. (Derültség. Közbeszólás: Bajos is volna!) Azt akarom mondani, hogy a tapasztalati életnek vagyok barátja. Ugy méltóztassanak ezt felvenni, pl. ott van Csaba, épen tőszomszédja Gyulának, ott van Békés, Szarvas, mind békésmegyei községek, ezek mind megváltották magukat. Ma már kifizették a váltságot s olyan nagyszerű jövedelmeik vannak, különösen Csabának, hogy befektetéseket tesznek, a legszebb épületeket emelik s közművelődési czélokra nagy összegeket fordítanak. Ha tehát az igen t. kormány ezen regale-ügyet tanulmányozná; s adna ki egyszersmind czélszeríí munkát, melyben fel lenne világosítva Magyarország minden községe, hogy hogyan, mi módon eszközölhető a megváltás, a nélkül, hogy a községnek, vagy a lakosoknak bár egy fillérnyi hozzájárulása szükségeltetnék, legfelebb a községek birtokai köttetnének le, hol pedig ilyen birtokok nincsenek, solídaritást vállalna a község s egyszersmind a törvényhozó testület törvényt alkotna, melyben kimondatnék, hogy a regáléból befolyó jövedelmet másra nem szabad fordítani, minthogy azon bankár, a ki az összegeket előlegezte, abból kifizettessék. Méltóztassék elhinni, nem ideális, hanem való reális dolog ez, 30—40 év múlva az országnak minden községe kifizetné a mit a bankároktól felvettek és lenne minden községnek szép összege, melylyel rendelkezhetne iskolai és közművelődési czélokra, lenne egyszersmind pénze arra, hogy a községi adót abból fizesse. Ezen eszmét ajánlom a t. kormány figyelmébe és bármikor képes leszek ezt írásban is átszolgáltatni, a hol mindaz ki van mutatva, hogy a megváltás könnyen és gyorsan eszközölhető, csak akarni kell. Ha a kormány e nézetemet elfogadná, meg vagyok győződve, hogy a regálé-megváltás hamar megtörténnék. De vissza kell térnem arra, a mit a tisztelt ministerelnök ur beszédére akarok mondani. (Halljuk!) Megvallom, hogy mikor a t. ministerelnök ur tegnapi beszédében azt hangoztatta, hogy az év bizonyos szakaiban a munkás embernek italra van szüksége és hogy az italt mindig készpénz-fizetéssel nem szerezheti meg; s hogy vannak az országnak részei, a hol a munkás kimegy vasárnap, ott marad egy hétig, elviszi magával szükségletét, de bizony a munkás, napszámos ember nem mindig van azon helyzetben, hogy előre fizessen, hanem a hét végével — a melyik rendes — mikor bérét megkapta, teljesíti