Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-188
126 18S- «rszigo» liléi február 15. 1883. hivatások maguk is, mint orvosok, ügyvédek stb., még maguk a tudomány emberei is, egymástól elkülönítve, mintegy a létért küzdenek. Mikor a társadalom belerőinek ilyen küzdelmét látjuk és látjuk hazánkban a centrifugális erők küzdelmét a nemzetiségi kérdésekben, kérdem, lehet-e szentebb intézmény, mint az, a mely ezen különféle erőket ismét az állami élet szolgálatában egy helyen összpontosítja, a megyei önkormányzat által ? Azon erők, melyek a létért való küzdelemben a társadalomban, lehet, egymással szemben állanak, a megye termében, tehát az önkormányzat szolgálatában s ezzel az állam szolgálatában is együtt állnak. És látjuk, hogy mindazon államokban, a hol az önkormányzat legerősebben kifejlődve van, ezen társadalmi erők küzdelmei az államra vészthozóknak nem jelentkeznek, ott van Anglia, Amerika ; inig ellenben Francziaország, vagy Németországban, ahol az önkormányzat nincs kifejlődve, látjuk, hogy a társadalmi küzdelem veszélye magára az államra is jelentkezik. És itt vagyok bátor megjegyezni azoknak, a kik minduntalan a centrifugai erőket, a nemzetiségek küzdelmeit állítják elő és ezen irányban az önkormányzatot részben, mint veszélyest jelzik, az állami merev eentralisatió szempontját mondják helyesnek, hogy ez a kormányzati gépezet folytán a legutolsó falusi bíróig eljuttatja az állami eszmét, bátor vagyok megjegyezni, hogy vájjon melyik a nagyobb hatalom és melyik a sikeresebb működés, az-e, ha Liptóban és Turóczban vagy Hunyadmegyében épen ugy, mint más helyeken, a megyék központjain, ezen erőket egy megyeház termébe hozzuk, a hol egyenesen az állami érdekek szolgálatát cultiválják, vagy pedig annak a falusi bírónak vagy szolgabírónak kinevezési deeretuma az egyedüli siker biztosítéka ? És talán bizonyítani sem kell, hogy míg a megyeházak termeiben Összpontosíthatják mindazon erőket, a melyek lehet, hogy a magyar állam iránt ellenségesek is — ezzel ezen erők lefegyverezve, a magyar állam szolgálatára állanak s ezek ezzel önnön magukat a magyar állam szolgáinak jelentik ki. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezek azon általános szempontok t. ház, melyek engem megerősítenek abban, hogy Magyarországon az önkormányzati institutiót, a történelmi municipalis intézményt minden téren, minden alkalommal védelmeznünk kell; s törekednünk, hogy e szervezetet visszaadjuk az életnek ugy, mint azt a történelmi és közjogi fejlődés megalapította. Én ezt a törekvést a jelen törvényjavaslatban nem látom és én részemről ezen elvi szempontból nem fogadhatom el tárgyalás alapjául sem. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) De nem fogadhatom el gyakorlati szempontból sem azért, mert e törvényjavaslat mint tudjuk, mellékelvén azon kimutatást, a mely jövőre a megyék dotatióját jelzi, azon hiliában sínlik, hogy itt sem a méltányosságot, J sem az igazságot teljesen constatálni nem vagyunk képesek. Nem is lehetünk képesek, mert azoknak r a kik leginkább vannak érdekelve, beható tanácskozásának eredménye nincs előttünk. Ezek a kimutatások egyszerűen a belügyministeri osztályban készültek. Megengedem, hogy ott, a hol a t. belügyminister iir jónak látta, bizonyos közegek, főispánok meghallgatásával; de a megyék ezt a magok keretében és a magok szempontjából nem tárgyalták, ez előttük nem feküdt s igy az ő kivánságaik, óhajtásaik, szükségleteik mikéntje előttünk kifejezve nincs, tehát a törvénj'j avaslat egyoldalulag fekszik előttünk a t. belügyminister ur előterjesztése folytán. Tudom, a t. belügyminister ur azt fogja erre mondani, hogy hiszen köztudomású, hogy mennyi petitió érkezett ez irányban és kinek-kinek módjában van ezen petitiókból az érdekelt megyék óhajtását, kívánságát megtudni. Engedelmet kérek, de én ezt helyesnek s arra indoknak, hogy ezzel már most a megyék részéről is meg van téve minden, el nem fogadhatom. Tudjuk, hogy azon kérvények miként keletkeztek. Mikor híre ment a megyei háztartásról szóló törvényjavaslat benyújtásának, a megyék innen-onnan képviselőik vagy főispánjaik útján értesültek arról, hogy körül-belül milyen dotatió van nekik szánva. Ezt az illetők szóbelileg előterjesztették, de sietniök is kellett, mert a bizottság is megkezdte a tárgyalást, tehát a megyék nagy sebtében annyit kértek, a mennyit hirtelenében jónak láttak. Ez nem az a komoly megfontolt út, a melyet én óhajtottam volna. Ha a dotatió megosztásában igazságosak, méltányosak akarunk lenni, feltétlenül hivatalosan kellett volna az illető megyéket e tekintetben meghallgatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az azután más kérdés, hogy indokaik minden tekintetben megállották volna-e helyüket, de akkor az igazság és méltányosság szempontjából kifogás nem lett volna emelhető. így, t. ház, részemről oly kimutatást, melyet egyoldalulag szerkesztve tesznek a ház elé, melyet behatóan nem tanulmányozhattam, hogy törvénynyé emeljek: erre magamban erőt nem érzek. Ezt tehetik, a kik benyugszanak a t. belügyminister ur előterjesztésében, én részemről abba be nem, nyugszom s ezen alapon sem fogadhatom el a törvényj avaslatot. Kérem tehát a t. házat, hogy ugy principialis, mint gyakorlati szempontból a törvényjavaslatot ne méltóztassék elfogadni általánosságban sem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Somssich Pál: (Halljuk! Halljuk!) Nincs szándékom arra a térre menni, melyet az előttem szólott felhasznált, mert vélekedésem szerint ez ma nincs napirenden; ha majd napirenden lesz,.
