Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-188

m. országos lile* febinár 15. issfi. in egy osztály oly választottja többé, ki csaknem minden felelősség nélkül kényelmesen akként rendezhette be idejét, hogy a közügyek ellátása mellett saját gazdaságát is vezethette, midőn a tisztviselő ma már, ha hivatásának megfelelni kivan, kell, hogy a közügyeknek oly hivatalos szolgájává váljék, ki minden idejét a gondjaira bízott ügyeknek szentelje, midőn a mi különös figyelmet érdemel, a közigazgatási tisztviselők összes hivatalos működésüknek legalább is nyolcztized részét maga az állam veszi igénybe, mégpedig nem csupán a kimért hivatalos órák keretében, hanem a jól felfogott közigazgatás természetéhez képest feláldozva a nap minden, sőt gyakran az éj nyugalomra rendelt óráit is a kötelességérzetnek. A viszonyok ily átalakulása mellett t. ház, ma már a törvényhatóságok választott és az állam kinevezett hivatalnokai között ezek rangfokozatos ellátásukra, különösen pedig jövőjük biztosítására nézve, a közérdekek és az igazság sérelme nélkül különbséget tenni nem lehet és igy maradjon fenn a választási, avagy váltsa fel ezt a kinevezési rendszer, különösen, mikor már a minősítés törvényhozásilag a választott tisztviselőkre is megällapittatott, nézetem szerint az államnak, illetve az ezt képviselő kormánynak mellőzhetlen hivatása, mindenesetre a megyék meghallgatásával és ezek önkormányzati befolyásuk igénybe vételével, de a jelzett ez él elérése tekintetéből határozott és lehetőleg egyöntetű eljárásra, intézkedésre törekedni, hogy pedig ez még a választási rendszer fentartása mellett is, bár kétségtelenül, nem csekély anyagi áldozattal, melyre beszédem folyamában még kiterjeszkedni kívánok, kivihető és érvényesíthető, ezt bővebben fejtegetnem szükségtelen. Keresnünk kell továbbá az eredményt, mire én kiváló súlyt helyezek, a közigazgatási apparátusnak oly értelembeni szabályozásában és beosztásában, hogy a munkaerő mindenütt a munkakörrel hozassék összhangba és ennek folyamányaként, már takarékossági szempontból is keresnünk kell eltávolításában az apparátusból azon közegeknek, melyek az újabb alkotásokhoz képest és a gyakorlati élet útmutatása szerint ott feleslegeseknek bizonyultak, ellenben szaporításában a munkaerőnek ott, hol azt a végrehajtás és a közérdekek követelik. Keresnünk kell mindazon hátrányok , az eredményt, végrehajtást megzsibbasztó és még is napról napra fokozott bureaucraticus formaságok lehető kevesbítésében, melyek közigazgatásunkat nehézkessé, hosszadalmassá és igy képtelenné teszik arra, hogy ez ugy az állam, mint a megyék, ugy a községek, mint az egyesek érdekcinek a kellő gyorsasággal megfelelhessen. Keresnünk kell azon egy izlsen már felállított, de a gyakorlatban elejtett elv érvényesítésében, hogy a közigazgatás számára csakis azon ügyágak tartassanak fel, melyek természetüknél fogva oda tartoznak. Hiszen t. ház, már magában a szorosan vett közigazgatásnak teendői, melyek különben is legalább a végrehajtás fokán a közügyek csaknem minden ágazataira kiterjednek, a hivatalos életnek oly bő anyagot szolgáltatnak, hogy ezeken kivül annak orgánumait még többoldalú bíráskodási és más külön természetű teendőkkel is terhelni nem egyéb, mint elvonni őket közvetlen hivatásuktól; ilyen példának okáért, hogy a többek közül csak ez egyet említsek fel, a hagyatékok tárgyalásai, melyek a szolgabírói hivatalnál egy orgánumot teljesen elfoglalnak és ezen hivatalt sokszor jelentékeny pénzösszegek nyomasztó őrzésére kényszerítik, a melyek pedig a kir. közjegyzők által, hivatalos állásuk természetéhez és hivataluk berendezéséhez képest illetékesen foganatosíthatók lehetnének. Keresnünk kell azon rendszerünkben bár új, de a viszonyok által élénken indokolt és a tanácskozmányban is részletesen megvitatott; de még mindig hiányzó intézmény mielőbbi életbeléptetésében, melynek hivatása a honpolgárok jogsérelmét a hatóságok határozataival szemben orvosolni. Keresnünk kell, mire már maga ezen törvényjavaslat is utal, a közigazgatási járásoknak aj árásbirósági kerületekkel lehetőleg egyező beosztásában, de itt mellőzhetlen figyelmet érdemel az, hogy ezek végleges megállapítása kell, hogy egyidejűleg és kölcsönösen eszközöltessék 5 ellenesetben, az időközi változtatások kilátásának fenhagyásával nem a harmóniának, hanem a folytonos disharmoniának és zavarnak teszünk szolgálatot. Ezzel összeköttetésben van még egy t. ház, mire én kormányzati viszonyaink között, nagy súlyt helyezek, de a mit csakis némi tartózkodással említek fel, mert tudom, hogy ezen kérdés sok magánérdekeket, sőt birtokviszonyokat is érint és igy több nehézséggel találkozik, de felemlítem mégis, mert meggyőződésem, hogy ennek keresztülvitele ugy magának az államnak érdekeire, mint az adunnistrátió kezelésének könnyítésére, különösen pedig az ügyfelek kényelmére igen üdvös hatást fogna gyakorolni és ez a megyék területeinek, már az 1876-ik évi XXXIII-ik törvényczikk által kezdeményezett, de ennek alapján csak kis részben végrehajtott, tervszerű és általános kikerekítése, a mely élői hitem szerint előbb vagy később kitérni alig lehet. Keresnünk kell végre egy oly szolgálati szabályzat életbeléptetésében, mely egy erős fegyelmezettség mellett a felelősséget terjeszsze ugyan ki minden tisztviselő vállaira, de terjeszsze ki azt egyszersmind a felügyelet jogával és kötelességével felruházott felsőbb orgánumokra is és ezeknek ebbeli kiváló hivatásuk hű telj esi 16*