Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-188

m. országos lile* febinár 15. issfi. in egy osztály oly választottja többé, ki csaknem minden felelősség nélkül kényelmesen akként ren­dezhette be idejét, hogy a közügyek ellátása mel­lett saját gazdaságát is vezethette, midőn a tiszt­viselő ma már, ha hivatásának megfelelni kivan, kell, hogy a közügyeknek oly hivatalos szolgájává váljék, ki minden idejét a gondjaira bízott ügyek­nek szentelje, midőn a mi különös figyelmet érde­mel, a közigazgatási tisztviselők összes hivatalos működésüknek legalább is nyolcztized részét maga az állam veszi igénybe, mégpedig nem csupán a ki­mért hivatalos órák keretében, hanem a jól fel­fogott közigazgatás természetéhez képest fel­áldozva a nap minden, sőt gyakran az éj nyuga­lomra rendelt óráit is a kötelességérzetnek. A viszonyok ily átalakulása mellett t. ház, ma már a törvényhatóságok választott és az állam kinevezett hivatalnokai között ezek rangfokozatos ellátásukra, különösen pedig jövőjük biztosítására nézve, a köz­érdekek és az igazság sérelme nélkül különbsé­get tenni nem lehet és igy maradjon fenn a vá­lasztási, avagy váltsa fel ezt a kinevezési rendszer, különösen, mikor már a minősítés törvényhozási­lag a választott tisztviselőkre is megällapittatott, nézetem szerint az államnak, illetve az ezt kép­viselő kormánynak mellőzhetlen hivatása, minden­esetre a megyék meghallgatásával és ezek önkor­mányzati befolyásuk igénybe vételével, de a jel­zett ez él elérése tekintetéből határozott és lehe­tőleg egyöntetű eljárásra, intézkedésre törekedni, hogy pedig ez még a választási rendszer fentar­tása mellett is, bár kétségtelenül, nem csekély anyagi áldozattal, melyre beszédem folyamában még kiterjeszkedni kívánok, kivihető és érvénye­síthető, ezt bővebben fejtegetnem szükségtelen. Keresnünk kell továbbá az eredményt, mire én kiváló súlyt helyezek, a közigazgatási apparátusnak oly értelembeni szabályozásában és beosztásában, hogy a munkaerő mindenütt a munkakörrel ho­zassék összhangba és ennek folyamányaként, már takarékossági szempontból is keresnünk kell el­távolításában az apparátusból azon közegeknek, melyek az újabb alkotásokhoz képest és a gyakor­lati élet útmutatása szerint ott feleslegeseknek bi­zonyultak, ellenben szaporításában a munkaerőnek ott, hol azt a végrehajtás és a közérdekek kö­vetelik. Keresnünk kell mindazon hátrányok , az eredményt, végrehajtást megzsibbasztó és még is napról napra fokozott bureaucraticus formaságok lehető kevesbítésében, melyek közigazgatásunkat nehézkessé, hosszadalmassá és igy képtelenné te­szik arra, hogy ez ugy az állam, mint a megyék, ugy a községek, mint az egyesek érdekcinek a kellő gyorsasággal megfelelhessen. Keresnünk kell azon egy izlsen már felállí­tott, de a gyakorlatban elejtett elv érvényesítésé­ben, hogy a közigazgatás számára csakis azon ügyágak tartassanak fel, melyek természetüknél fogva oda tartoznak. Hiszen t. ház, már magában a szorosan vett közigazgatásnak teendői, melyek különben is leg­alább a végrehajtás fokán a közügyek csaknem minden ágazataira kiterjednek, a hivatalos életnek oly bő anyagot szolgáltatnak, hogy ezeken kivül annak orgánumait még többoldalú bíráskodási és más külön természetű teendőkkel is terhelni nem egyéb, mint elvonni őket közvetlen hivatásuktól; ilyen példának okáért, hogy a többek közül csak ez egyet említsek fel, a hagyatékok tárgyalásai, melyek a szolgabírói hivatalnál egy orgánumot teljesen elfoglalnak és ezen hivatalt sokszor jelen­tékeny pénzösszegek nyomasztó őrzésére kénysze­rítik, a melyek pedig a kir. közjegyzők által, hi­vatalos állásuk természetéhez és hivataluk beren­dezéséhez képest illetékesen foganatosíthatók le­hetnének. Keresnünk kell azon rendszerünkben bár új, de a viszonyok által élénken indokolt és a tanács­kozmányban is részletesen megvitatott; de még mindig hiányzó intézmény mielőbbi életbelépteté­sében, melynek hivatása a honpolgárok jogsérel­mét a hatóságok határozataival szemben orvo­solni. Keresnünk kell, mire már maga ezen törvény­javaslat is utal, a közigazgatási járásoknak aj árás­birósági kerületekkel lehetőleg egyező beosztásá­ban, de itt mellőzhetlen figyelmet érdemel az, hogy ezek végleges megállapítása kell, hogy egyidejűleg és kölcsönösen eszközöltessék 5 ellenesetben, az időközi változtatások kilátásának fenhagyásával nem a harmóniának, hanem a folytonos disharmo­niának és zavarnak teszünk szolgálatot. Ezzel összeköttetésben van még egy t. ház, mire én kormányzati viszonyaink között, nagy súlyt helyezek, de a mit csakis némi tartózkodással említek fel, mert tudom, hogy ezen kérdés sok magánérdekeket, sőt birtokviszonyokat is érint és igy több nehézséggel találkozik, de felemlítem mégis, mert meggyőződésem, hogy ennek keresztül­vitele ugy magának az államnak érdekeire, mint az adunnistrátió kezelésének könnyítésére, külö­nösen pedig az ügyfelek kényelmére igen üdvös hatást fogna gyakorolni és ez a megyék területei­nek, már az 1876-ik évi XXXIII-ik törvényczikk által kezdeményezett, de ennek alapján csak kis részben végrehajtott, tervszerű és általános ki­kerekítése, a mely élői hitem szerint előbb vagy később kitérni alig lehet. Keresnünk kell végre egy oly szolgálati szabályzat életbeléptetésében, mely egy erős fe­gyelmezettség mellett a felelősséget terjeszsze ugyan ki minden tisztviselő vállaira, de ter­jeszsze ki azt egyszersmind a felügyelet jogával és kötelességével felruházott felsőbb orgánumokra is és ezeknek ebbeli kiváló hivatásuk hű telj esi ­16*

Next

/
Oldalképek
Tartalom