Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-188

188. országos ülés febrnár !5. 1883. jgj[ átalakítása, illetve javítása érdekében az administratio hiányait ismerő és a megyék viszonyaira nézve tájékozottsággal biró több férfiakat hallgasson meg és ezen tanácskozmány tárgyalásai később átadatván a nyilvánosságnak, az ott tartott beszédek sorában ugyancsak az igen t. ministerurnak egy rövid, de benső értelmére nézve sok fontossággal biró nyilatkozatával volt szerencsém találkozni. Ezen nyilatkozat szóról szóra ekképen szól: „Ha élni akarunk, egy erélyes administratióra van okvetlenül szükségünk. Nem egyéni hatalmi kérdés ez. Ez az ország kérdése. Mert hisz ha ma ő vezeti is Magyarország közigazgatását, nem tudhatja mikor fogja más ő felette is vezetni." Ha ezen, bár egyik felvetett kérdés alkalmából kijelentett, de mindenesetre általános jellegű állítás, melyben nemcsak a helyzet bölcs felfogásának, hanem a jóakaratnak is egész tárháza; sott a jóakaratú Ígéretnek, törekvésnek is bizonyos nyilvánulása rejlik, kétségbevonhatlanul igaz: akkor ebből önként következik, hogy maga az ország, mely a kormányhatalom legfelsőbb polczáról elhangzott ezen komoly szavakat meghallotta és megfigyelte, azóta mindig jogosult reménynyel várta és várja azon megnyugtató eredményt, mely ama közérdekű tanácskozmánynak és ezen nyilatkozatnak természetes következményét képezné. A jelzett tanácskozmány — mint tudva van több fontos reformkérdést ölelt fel és azokat általánosságban ugy, mint részletekben megvitatta. Azonban azt hiszem, nem tévedek, midőn állítom, hogy ezen kérdésekből, eltekintve a rendőrség országos szervezésétől, e mai napig csupán kettő lett, részben érintve, részben eldöntve. Érintve lett nevezetesen a közigazgatási bizottságokról szóló törvény azon egyszerű módosítása által, hogy ezen bizottságokba egy gazdasági előadó vétetett fel, mely törvényhozási alkotás, azt hiszem, hogy a legmerészebb képzelet által sem-nevezhető valamely nagyobb szabású reformnak, (Helyeslés halfelöl) eldöntve lett pedig legközelebb a köztisztviselők minősítéséről szóló javaslat, mely immár a törvény erejére emeltetett. De ime, előttünk fekszik egy újabb reformjavaslat a „megyék háztartásáénak czímén, mely eredetileg már még az 1881-ik évi október havában látott napvilágot, de azóta a megyék által nyugtalanított, azonban reájuk nézve mindenesetre előnyös álmát aludta, mert most ezeknek érdekeit, sőt önkormányzati jogukat is respectálóbb s ekként módosított újabb alakban ébredt fel. Tagadhatatlan, hogy ezen javaslatnak intentiója üdvös, mert ez-ismét a közigazgatás javítását tűzte ki czéljául. De ha a reformokban az igen t. kormány által követett sorrendet veszem figyelembe, ezen KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. X. KÖTET. javaslattal szemben önkéntelenül merültél előttem azon kérdés, hogy azon minősített tisztviselők, azon képzett személyzet számára, kikre — és a melyre most már a megszületett törvény alapján joggal lehet és kell számítanunk — elegendő-e a háztartásnak ily egyoldalú szabályozása? Avagy talán meg kellett volna ezt előznie egy életképes, gyakorlatszerű és épen a kor követelményeinek megfelelő rendszer megállapításának, a tisztviselők jövőjét, függetlenségét biztosító és ezek fegyelmezettségét körvonalozó szabályzat kidolgozásának, a munka szabatos beosztásának és általában mindazon alkotásoknak, melyek képesek legyenek útját állni annak, hogy igy a megindítandó újabb háztartás keretében akadályokkal ne találkozzék maga a szakértelem, a tettakarat, a szorgalom és az erély, mely mindezeknek éltető szelleme. És ezen kérdéshői kifolyólag azt hiszem, hogy arra, ki nem az elmélet, nem a gyakran túlzó, sokszor igazságtalan bírálatok, eszmecserék, avagy értesítések hatása alatt, de a gyakorlati élet közvetlen tapasztalataiból alkotott magának közigazgatásunkhelyzetérőlmeggyőződést; ki ennek alapján tanulta annak hiányait és hátrányait ismerni, arra ezen előttünk fekvő törvényjavaslat teljesen megnyugtató és igy kielégítő benyomást bizonyára nem gyakorolhat; mert — habár elismerem — hogy ez a röviden fel nem sorolható számos bajok egyes részleteinek orvoslásába belenyúl, félmilliót meghaladó kiadási többlettel szemben azon okokat, melyek a jó, a gyors és erélyes közigazgatás útjában fennállanak, legnagyobb részben nemcsak nem orvosolja, de nem is érinti. (Helyeslés halfelől.) Igenis t. ház, én készséggel elismerem, hogy a megyék háztartásának ezen javaslat értelmébeni szabályozása, azok állami javadalmazásának nem mint eddig évről-évre, hanem általában és helyesebb arányok szerinti beosztása, továbbá azon intézkedés, hogy a megyék saját közlekedési, közgazdászati, közművelődési, jótékonysági, sőt mi több, még közigazgatási czéljaik érdekében is az önmegadóztatás jogával ruháztatnak fel; hogy a törvényhatóságok költségvetésének megvizsgálásánál a kormány hatalmi köre szűkebb korlátok közé szorittatik; hogy a megyék felhatalmaztatnak, illetve utasittatnak, miszerint tisztviselőik számának és illetményeinek meghatározására és a járásoknak a járásbíróságok területével lehetőleg megegyezőleg leendő megállapítása iránt újabb szabályrendeletek útján — bárfensőbbjóváhagyás fentartásával — intézkedjenek; hogy a szolgabiróihivatalokhoz egy gyakornok felvétele javasoltatik; hogy végre a gyámi pénztári tartalék-alapból eddigkiszolgáltatott járulékok helyett a megyék állami javadalmazásban részesittetnek: elismerem ; hogy mindezeknek, melyeknek felsorolása által, azt hiszem, bogy ezen javaslatnak összes előnyeit eléggé híven kimerítettem, lehet bizonyos elvi, sőt gyakorlati 16