Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-188

I8S országos ülés febrnár 15. 1883. 119 3 száztóli s a bel- és pénzügyuiinisterek előleges engedélyével további 2 száztóli pótadót vethessenek ki, az épen rajzolt tettleges állapottal szemben lényegesen tágítja, hatályosabbá és valódibbá teszi az önkormányzati jog gyakorlatát. Határozottan az önkormányzati hatáskör bővítése és hatályossá tételére van irányulva a törvényjavaslatnak azon törekvése is, melynél fogva — aminister beavatkozási joga a törvény intézkedéseinek megtartása szempontjából szükséges ellenőrzés, az állami érdek megóvása s az elkövetett, jogsértés orvoslására szoríttatván — a megyéknek ugy a törvényben megállapítandó javadalmazási összegek, mint a kivetendő pótadók felhasználása tekintetében is, a törvény és kormányi felügyelet határai között szabadabb mozgást enged. Igen fontos mozzanatát képezi a törvényjavaslatnak azon intézkedés is, mely által a megyék a szolgabírói járások területe és székhelyének a járásbíróságok területei és székhelyeivel lehetőleg megegyezően eszközlendő megállapítására köteleztetnek. A közigazgatási bizottság a múlt ülésszakban működött közigazgatási bizottságnak erre vonatkozó és a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök által a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatba is felvett határozatát nemcsak azért tartja czélirányosnak, mert a helyes területbeosztás, a jó és pontos közigazgatás egyik mellőzhetetlen alapfeltétel e; nem is csak azért, mert a magyar államiság szempontja követeli, hogy az ország minden részében állandó területtel és központtal biró közigazgatási körök képződjenek, de ily ennek kell tartania a bizottságnak azért is, mert meggyőződése szerint az állandólag alakulandó erős szolgabírói járások fogják leginkább; azon terrénumot képezhetni, melyen a íeihargiába süly edt állampolgári öneselekvőség, az alvó önkormányzati készség, a jól felfogott önérdek, az állapotok és viszonyok közvetlen ismerete s az állandó közellét tekinteténél fogva leghamarabb kelhet tevékeny életműködésre. A szolgabírói járások czélszeríí területi rendezése és az állandó székhelyek kijelelésének eszméje elől egyébiránt magok a megyék sem zárkóztak el. Bizonyítékul szolgálnak erre azon tények, hogy a szolgabírói járások száma 1872, helyesebben 1876-tól kezdve 486-ról 427-re száilittatott le, hogy 40 megye 253 járásában általában és 6 megye 38 járása közül 9-ben már is állandósított hivatali székhelyek vannak kijelölve, nem csak, de 12 megye 63 járásában a szolgabírói járási területek is csekély eltérésekkel összeesnek a járásbírósági területekkel. Mindezekből kitűnik egyszersmind, hogy a törvényjavaslat, midőn a megyéket a szolgabírói járási területek és székhelyeknek a járásbiróságiakkal lehetőségig megegyezendően eszközlendő megállapítására kötelezi, nem annyira valami lényegileg újat tervez, mint inkább a megyék által önkénytesen megindított processus gyorsítását és befejezését czélozza. Azelésoroltak kiegészítéséül fel kell említenem még, hogy a múlt ülésszakban benyújtott törvényjavaslathoz csatolva volt mellékletben foglalt javadalmazási összegek kiszámításánál 369 szolgabírói járás volt alapul véve; a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat szerkesztése alkalmával azonban, részint a közigazgatási bizottság mait évi megállapodásai, részint a megyék kérvényei és a főispánok előterjesztései folytán indítottnak érezte magát a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök azoknak számát 18-al megszaporítani, vagyis 387-re felemelni. Ha most ezen körülményt szembe állítjuk azon másikkal, hogy a járásbíróságok száma ez idő szerint a budapesti hat s a Nagyvárad és Kolozsvár városi két járásbíróságot ide nem értve, 375-re megy, tehát csak 13-mal kevesebb, mint a tervezett szolgabírói járások száma: azon meggyőződésben volt a bizottság, hogy a törvényjavaslat ez irányban sem zárja el annak lehetőségét, hogy a szolgabírói járások és járásbíróságok száma, területe és székhelyei közt, ha nem is teljes egyöntetűség, — mi nem is volna lehetséges — hozassék létre, de hogy az e tekintetben létező nagy különbségek kisebbekre olvasztassanak le. Áttérve ezek után a törvényjavaslat kiegészítő részét képező mellékletben foglalt javadalmazási összegekre, a bizottság helyesnek találja a belügyministerium vezetésével megbízott t. ministerelnök ur azon eljárását, hogy azok megállapításánál a kiterjedés, népesség, adóképesség, ügyforgalom s a községi ésjegyzőségi létszámon kívül, a megelőző évek számadási eredményeit, az e részben a belügyministeriumban évek során át szerzett tapasztalatokat, az egyes megyék különleges viszonyait, nemkülönben a javadalmazási statusquot, a fejlettebb gazdasági, forgalmi, sőt a társadalmi viszonyokat is kellő figyelemre méltatva: a megyéket négy csoportba sorozta olyan formán, hogy az alispáni fizetések, természetbeni lakás, vagy 400 forint lakpénz s 600, 500,400 és 300 frt között váltakozó utazási átalány élvezete mellett, az első csoporthoz tartozó megyékben 2400, a második csoporthoz tartozókban 2200, a harmadikban 2000 és a negyedikben 1800 forinttal vétettek számításba. A szolgabírói járások osztályozásáról nem tétetik ugvan említés az indokolasokban, de a múlt ülésszakban benyújtva volt törvényjavaslat indokolásának mellékletét képező táblázatok minden kétségen kívül álló világításba helyezik, hogy a megyék e részben is különböző kathegoriákba osztattak be, mennyiben a szolgabírói fizetések —^700,