Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-187

102 1S7. orsaAgos ttléí február 12. 3S8Í. a lábára, így vagyunk t. ház, a kiállítással is. A szegény magyar ipart a közös vámterület akasztófájára húzták, de hogy jobb kedve legyen, az országos kiállítás piros csizmájával díszítik fel. (Derültség a szélső baloldalon,) Ez bizony olyan czifra nyomorúság. De midőn magam és elvtársaim nevében hangsúlyoznám azt, hogy valódi orvoslását hazai zsenge iparällapotunknak az iparososztály hiába várja mástól, mint a külön önálló vámterülettől, eszembe nem jut azért az országos iparkiállítást kárhoztatni, sőt elismerem, hogy az ipar egyes fejlödöttebb fokainak megismertetése által talán itt-ott, kivált a déli és keleti államokban külföldi piaczot nyerhet zsenge iparunk,vagy megismerhetjük, hogy mely iparágban van nagyobb hiány és alkalma ieend a kormánynak, a szakközegeknek, az iparegyleteknek és az iparkamaráknak ott, a hol lehet, palliativ módszerekkel segíteni a hiányon. E tekintetben igen tanulságos példákat mutatnak ama külföldi országos kiállítások, a melyeket a törvényjavaslat indokolása is igen helyesen felsorolt; különösen a legújabban a múlt évben rendezett országos bajor ipari, gazdasági s némileg művészeti kiállítás Nürnbergben. Ezt magam is több napon keresztül elég behatólag tanulmányoztam és mondhatom, hogy e kiállítás oly tiszteletre méltó képét adta ama kis országnak, a mely azt rendezte, hogy azóta, a mióta a nürnbergi kiállítást láttam, Bajorország fejlettsége iránt sokkal több respectussal viseltetem, mint azelőtt; és remélem, hogy hazánkra is, noha ipari tekintetben, mi annál, nem tőlünk függő okok miatt, hátrább vagyunk, mindazonáltal egyes iparágakra, pl. a lisztre s a többire nézve, hasonló benyomást fogunk nyerhetni, másfelől pedig hátramaradottságunkat belátva, iparkodunk kettőztetett erővel a hiányokat — már a mennyire a közös vámterület agyon nem nyom bennünket — pótolni, javítani. A bajor-nürnbergi országos kiállítás minden tekintetben sikerültnek mondható, még a tiszta jövedelem tekintetében is. Erre nézve a t. előadó ur helyesen jegyezte meg, hogy ez esak mellékes szempont, hanem általános iparügyi szempontok a fők; bár az oly országnak, mint a miénk, nem megvetendő a tiszta jövedelem kérdése, már esak azért is, mert hiszen e tiszta jövedelem továbbra is ipari és gazdasági czélokra fog fordíttatni, a mi bizony ráfér a mi iparosainkra; tehát mondom, ezen nürnbergi országos kiállítás, a mely a tiszta jövedelem tekintetében is sikerült, az idegen országokban készült iparczikkeket és terményeket a kiállításból kizárta. E tekintetben az előttünk fekvő törvényjavaslat közt és annak indokolása közt én némi ellentétet látok. Lehet, hogy az csak látszólagos, a t. minister ur talán fel fog e részben világosítani, hogy a dolog tulaj donképen hogyan áll; de el nem hallgathatom. Mig ugyanis a törvényjavaslat első szakasza kizárólag országos általános kiállításról szól: addig az indokolás az ötödik oldalon szintén hangsúlyozván, hogy csak az országban előállított belföldi czikkek állíttathatnak ki, utána teszi; hogy mégis bizonyos czikkekre nézve, a melyeknek ipara nálunk még nem fejlődött ki és melyeket illetőleg a fejlesztés kívánatos, hogy iparosainknak alkalom nyujtassék ezen iparoknak megismertetésére, nem volnának kizárandók a külföldi czikkek is, ha már nem is versenyre, de legalább szemléletre kitéve. Itt ugyanis az indokolásban a minister ur nem hallgathatja el azt az aggodalmát, a melyet én is táplálok, t. i. hogy a legnagyobb óvatossággal kell az ily czikkek kiállítása tekintetében eljárnunk, nehogy iparunk, szemben a nyugoti fejlettebb iparral, még ezen kiállítás által is némi tért veszítsen. Megvallom, ettől magam is tartok, különösen, ha tekintetbe veszem pl. Csehországnak oly annyira kifejlett üvegiparát, a szintén nagyon kifejlett morvái szövetipart, és az anynyira kifejlett bécsi díszmű-ipart; elég csak ezt az egy párt megemlíteni, mondom, ha ezeket tekintetbe veszszük, megvallom, tartok attól, hogy ezen behozandó czikkeknek itt nagy keleté támad, talán imitt-amott azok számára irodákat, raktárakat fognak nyitni és ez által a mi e tekintetben sokkal zsengébb iparunk leszorittatik. De gondolom, hogy ez óvatosság alatt a t. minister ur, miután épen a nyugoti czikkeket említi, azt érti, hogy ezen tárgyakra nézve mégis táplál aggodalmat. T. ház, én részemről bizonyos külföldi iparczikkeknekitt történendő kiállításától nem félteném a magyar ipart, sőt azt még hasznosnak tartanám, csak irányt kell jól választani, t. i. a zsenge magyar ipar számára hódítási tért,állandó piaczokat nyerhetni.én legalább a hazánktól keletre és délre fekvő tartományokban hiszek. Különösen gazdasági gépiparunk van hivatva arra, hogy a Balkán-félszigeten mentől nagyobb hódításokat tegyen; továbbá asztalos-iparunk, miután mindazon tartományok a Balkánban ugy szólván most rendeztetvén be inkább nagyobb mérvben európai módra, a keleti szőnyegzetekből álló bútorzatokhoz most kezdenek már asztalosok és kárpitosok által készített bútorokat beszerezni; tehát a nagy tömeget véve alapul, olcsóbb nemű asztalos munkákat, bútorokat szállíthatna keletre. Igaz, hogy az angol ipar gépeit olcsóbban szállíthatja keletre vizén; és hasonló helyzet áll fenn a bútorokkal is: de Angliából csakis a legfinomabb bútornak elszállítása fizetné Id magát és én nem erre helyezem a súlyt tekintettel a Balkán-félsziget és kelet lakosságára, hanem épen a kevésbé finom bútorokra, melyek nagyobb tömegben vitetnének oda és nagyobb keletnek örvendenének. Ha tehát mi a hazánktól keletre és délre fekvő tartományok lakossága-