Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-168
l fi 8. orsz:igos ülés január 18. 1883. qo illeték már az eredeti biztositásnál fizettetett, ha az egész illeték rovatnék ki, ez kettős adó volna, ennélfogva annak csak fele állapittatik meg ; továbbá a régi biztosításokra, a melyek után szintén már fizettetett az illeték, csak az illeték fele szabatik. Ezek foglaltatnak e törvényjavaslatban, a mely époly méltányos, mint előnyös úgy a biztosítási intézetekre, mint a kincstárra nézve s azért azt elfogadásra ajánlom. (Helyeslés jobbfelöl.) Lázár Ádám: T. képviselőház! A ki a biztosító intézetek működését figyelemmel kisérte és kiséri, meggyőződhetett arról, hogy azoknak fejlődésképessége és általános jótékony hatása ez idő szerint mennyire előnyös. Meggyőződhetik egyúttal arról is, hogy a biztosító intézetek ilyen fejlődése, ilyen jótékony hatása következtében nemcsak az adózó polgárok érdekei nyernek bizonyos mértékben lendületet, hanem ezenkívül az adóképesség is általában véve fejlesztetvén minden irányban, a biztosítási ügynek fejlődése kiváló figyelmet érdemel. Épen azért nagyon elhibázott finánczpoliíikának tűnik fel az, hogy ha a biztosítási ügy a biztosítottnak hátrányára ily mértékben terheltetni czéloztatik. Mikor a t. pénziigyminister ur e törvényjavaslat benyújtását az ezen évi költségvetési előirányzat tüzetes előterjesztése alkalmával előleg jelezte, a következőket mondotta beszédjében: „Hasonló intézkedést leszek bátor" — az előbbi intézkedés volt a már megszavazott törvényjavaslat a pénzintézetek megadóztatásáról — „javaslatba hozni a biztosítási szerződésekről és az ezekhez hasonló jogügyletekés kötendő üzletekről. Ez részijén t. ház, a fizetett adótétel emelését involválja; de részben nagy könnyebbséget tartalmaz az intézetekre nézve, részben pedig könnyebbséget fog eredményezni az államhatalom által gyakorolt ellenőrzésre nézve, a mire vonatkozólag szintén bátor leszek törvényjavaslatot benyújtani." Be is nyújtotta a pénziigyminister ur ezen törvényjavaslatot és annak indokolását mindjárt igy kezdi: „A törvényjavaslat czélja: hogy a biztosítási szerződések és ezekhez hasonló jogügyletekre vonatkozó illetékek kezelése ugy a biztosító intézetek, mint az államkincstár érdekében szabályoztassék, illetőleg egyszerűsittessék; egyúttal pedig a mondott illetékek mérsékelt mértékben felemeltessenek." Hát egyfelől az államkincstár érdekeinek egyszerűbb, biztosabb kezelése, de másfelől már lényegesebb része emelés és ezen emelés mivel indokoltatik? Hivatkozik Franezia- és Angolországra és más külföldi államokra, azonkívül legutoljára — a mit előbb tehetett volna a t. pénzügyminister ur — Ausztriára, hogy t. i. Ausztriában az általa beterjesztett törvényjavaslathoz hasonló terjesztetett a parlament elé. Azt kellett volna hogy mondja, hogy miután ott beterjesztették, vagy e részben elhatározták a beterjesztést, ő is beterjeszti, nehogy azt higyje a képviselőház, hogy Ausztriában talán innen tanulták és igy terjesztették azt ott be. A törvényjavaslat czélja e szerint tüzetesen körvonalozva lévén előttünk, az általános tárgyalás rendén csak bizonyos mozzanatok és körülmények megfigyelhetők. Vannak oly részletei ezen törvényjavaslatnak, a melyek sok kétértelműségre és bizonytalanságra vezetnek. Eltekintve attól, hogy általában véve ezen illetékeket az áthárítás utján igen természetesen mindig csak a biztosítottak fizetik, mert az intézeteknek ezen fizetésekre nézve nem levén más forrásuk, azokat csakis az illető biztosítottaknak számítják fel és igy itt tulajonképen és közvetlenül az adózó polgároknak egy újabb megterheltetéséről van szó. A részletekre nézve ez alkalommal azon reményben, hogy talán részletes tárgyalásra úgysem kerülhet e törvényjavaslat, bátor vagyok mégis részint a t. pénzügyminister úrtól, részint a t. előadó úrtól nyerendő felvilágosítások reményében egy pár megjegyzést koeztáztatni. Ugyanis a 3. szakasz szól a biztosítások megkötéséről és folytatásától, valamint a vétbizonyítványoktól fizetendő díjakról. Itt kérdés, vájjon mind a kettőtől fizetendő-e a díj'? Mert ha mind a kettőttői fizetendő, akkor az l 1 /* 0 / 0 3%-ra megy, ellenkezőleg azon általános elvvel, mely elfogadásra ajánltatik. Ha a biztosítás megkötésétől és folytatásától Vl^h díj fizetendő, akkor a vétbizonyítványoktól nem kellene fizetni. Előjön itt a 11. szakasz, melynek némileg visszaható erő tulaj donittatik s az mondatik, hogy ha ezelőtt köttettek s már kellőleg díj áztattak a szerződések, ezeknek csak folytatása, valamint a kiállított vétbizonyítványok veendők díjazás alá, de nem mondja meg, hogy a mi már befizettetett, újból díjazandó-e. Nem tekintve a visszaható erőt, miután e törvény csak ápril elsején lép életbe, az azelőtt kötött díjak újból fizetése sem financiális, sem közgazdasági szempontokból pártolható nem lenne. Tekintetbe veendő továbbá a törvényjavaslat 8. szakasza, mely e díjakat ismét évnegyedenként rendeli behajtatni. Hogy mennyire sikerült eddig, arról adatok lehetnek a t. minister ur kezében, de a képviselőház előtt nincsenek. Ez eljárás a hivatalos szabályzattal megegyezhetik, de hogy a biztosító intézetek ügyviteli szabályzatával mennyiben egyezhetik meg, ennek bővebb felvilágosítását a t. előadó úrtól várom. Figyelmet érdemel a 9. szakasz, a mennyiben abban a kutató eljárás szempontjából koronként naplókivonatok kívántatnak, melyek az illető
