Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-168

IBS. ornzsiiö* iilét január IS. 1883. 85 egészen belátom czélját. A pénzügyi bizottságnak nem volt ez a szándéka, a t. kormánynak sem volt; hanem ha a t. képviselő ur annyira nyomasztónak, annyira súlyosnak, hitelünket annyira tönkre tevőnek tartotta a 10% et és nem tartja annyira súlyosnak és nyomasztónak a 15, 20 vagy 25%-et: ha ezt tartja; akkor egészen méltányolom álláspontját, de én nem vagyok ezen nézetben, és igy módosítását el nem fogadhatom (Helyeslés jobbfelőí.) Madarász József: T. képviselőház! Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy a t. előadó urnak véleményéhez kell csatlakoznom t. barátom módosítása ellenében. Én nem csodálkoznám t, barátom módosításán, ha ő magát a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadná. Akkor, mint hű kormánypártitól, a ki mennél többel akar járulni ahhoz, hogy a kormánynak módja legyen a maga rendszerét fentartani, helyén látnám, hogy még inkább srófolja az ország adófizetőitől a kormány kezébe jutandó pénzt. Igy azonban t. barátom felszólalását, miután azt az előadó ur és a kormány is ellenezni fogja, csak ugy veszem fel, mint t. képviselőtársamnak tegnapi felszólalásában a humort. (Derültség a szélső baloldalon.) A t. előadó ur kénytelen védeni az ország lakosságát és igy a takarékpénztáraknak és a takarékpénztári betevőknek bizonyos jogait; ez által pedig, hogy köteles ezeket most már védeni, beismeri humorosan, hogy bizony az a tegnap elfogadott határozat is kárára van az ország adózó közönségének. Én hát e tekintetből — természetesen a t. barátom módosítását csak ugy tekintvén, mint a mely a t. többséggel beláttatja, hogy tegnap csakugyan az ország kárára fogadta el a javaslatot—ellenzem a módosítást.(Helyeslés a szélső balon.) Elnök: T. ház! A második szakaszra nézve bejelentett módosítás nem adatván be, kérdem a t. házat, elfogadja-e a 2. §-t a bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik. Tibád Antal jegyző (olvassa a 3. §-t). Kapisztory Ferencz: T. ház! Engedje meg, hogy a 3. §-t illetőleg egy kérdést intézhessek a t. pénzügyminister úrhoz. (Halljuk!) T. képviselőház! Azon pénzintézetekről, a melyek mérsékeltebb kamatozást adnak a betételek után, felteszem, hogy azon helyzetben vannak, hogy ezek a kamatadót az ő saját jövedelmükből fogják fedezni. Ellenben azon intézetek, a melyek magasabb kamatozást nyújtanak betevőiknek, a kamatadót a betételi kamatokból fogják levonni. Hogy tehát a pénzintézetek a 3. §-ra nézve magukat tájékozhassák és a félremagyarázások kikerültessenek : kérem az igen t. pénzügyminister urat, szíveskedjék kijelenteni, vájjon ezen 3. §-ban kimondott évenkint kétszeri tőkésítése a kamatoknak kötelező-e a pénzintézetekre, mert megvallom, | nem tartanám méltánytalannak azon eljárást, ha azon pénzintézetek, melyek saját jövedelmüktől fogják fizetni a kamatadót, a tőkésítést csak évenként egyszer alkalmazzák. Kérem a t. pénzügyminister urat, kegyeskedjék felvilágosító válaszát megadni. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Bátor leszek a kívánt választ megadni. Ezen szakasz és különösen annak második bekezdése azt mondja, hogy a tőkésített kamatok összege félévenkint, minden év január és Julius havának utolsó napján mutatandó le, a mi azt jelenti, hogy ez időpontokban azon kamatok mutatandók ki, melyek a megfelelő időközökben tőkésittettek ; ha félévenként nem tőkésittettek a kamatok, természetesen nem mutathatók ki mint tőkésittettek. Az, hogy a pénzintézetek köteleztessenek, hogy félévenként a ki nem vett kamatokat tőkésítsék, nem czélja és nem is lehet czélja e törvény intézkedésének. A kincstárra nézve különben is igen csekély jelentőségű az, hogy vájjon félévenként, vagy évenként tőkesittetnek-e a kamatok, mert az egész különbözet az, hogy a kincstár az adót félévvel később kapja, de azon összegek után, melyek az egész éven át el vannak helyezve az intézeteknél, a kamatot minden esetre megkapja, A pénzbeli eredmény a kincstárra és egyesekre nézve azon esetben, ha a kamatok félévenkint nem tőkésittetnek, hanem évente, az, hogy például ha 100 frt után 5 frt kamat fizettetik, ezután az intézet fizet évenként 50 krajezár adót; ha félévenként történik a tőkésítés, kapna az állam 25 krt júliusban, a másik 25 krt pedig január végével. Ha pedig nem júliusban, hanem deezember végén tőkésittettnek a kamatok, akkor az egész összeget a következő év Julius havában kapja az állam. Meglehet, hogy ennek folytán egyes intézetek intézkedést fognak tenni, akár alapszabály módosításával, akár ily gyakorlat létesítésével, hogy a némely intézetnél szokásos félévenkénti tőkésítést megszüntetvén, évenként tőkésítik a kamatokat. Ez a betevőknek némi terhéltetésével jár, de ez a terheltetés csekély, mert a különbség csak az, hogy az a 100 frtos betevő, a ki 2 frt 50 krt tőkésített volna egy félévben, ezen 2 frt 50 krnak a félévi kamatját, 6% krt veszíti el ezen esztendőre. Ez tehát magára a betevőre sem tesz lényeges különbséget. Ismételve kijelentem, hogy a törvényjavaslatnak nem szándéka a félévenkénti tőkésítést kötelezőleg kimondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Lázár Ádám: Miután a 2, §-ban 10% kamatadó el van fogadva, szándékozom annak, mint a 3. §-ban ezélbavett behajtási módozatára nézve, jelesen először a kamatok kifizetésére, másodszor a tőkésített kamatok befizetési határidejére és harmadszor a pénzintézeteknek a betevők elleni visszaI tartási jogára nézve felszólalni. Előttem fekszik e tekintetben egyfelől a pesti