Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-180

180. őrnagy ül ét január 31. Ü85. 361 Következnék most a napirend; a napirend előtt azonban Hegedűs képviselő ur kivan szavai­nak helyreigazítása czéljából felszólalni. Hegedűs Sándor: T. ház! Tegnap gróf Apponyi Albert képviselő ur beszéde után szerettem volna azonnal felszólalni a házszabályok értelmé­ben félre, értett szavaimnak helyreigazítása czéljá­ból; de miután a t. ház az idő előrehaladottsága miatt nagyon ki volt fáradva, nem volt bátorságom kívánni, hogy türelemmel legyen szíves meghall­gatni néhány észrevételemet: kérem, méltóztassék most meghallgatni. (Halljuk !) Gr. Apponyi Albert t. képviselő ur beszédé­ben, melynek némely passusában volt szíves refleetálni igénytelen felszólalásomra, a többi közt azt mondja: egy személyes észrevételt kivan beszéde végén tenni és ennek bevezetésére alkal­mat szolgáltat neki a Hegedűs képviselő által megpendített egy eszme. Azt mondja: engedje meg a t. ház, hogy azon törvényt ismertesse, főleg azon indokból, mert egyfelől érdekes, másfelől pedig mert megvilágítja azt is, hogy miért óhajtott Hegedűs képviselő ur azon törvényre hivatkozni. Midőn ismertette azon törvényt, akkor beszéde végén azt mondja, hogy azon hajsza: „a mely fekete, vörös és nem tudom, mi mindenféle színű socialismus és reactio és nem tudom, még milyen emésztetlen jelszavak firmája alatt ellenem ez alkalomból megindult, (Igaz! balfelől) midőn én semmi mást nem akartam és nem indítványoztam, mint egy kamatlábnak előzetes fixirozását, t. i. oly valamit, a mi évszázadokon át az egész világon volt és a művelt világnak nagy részében mai napig is fennáll, mondom ez a hajsza, mily kelle­mes táplálékot talált volna abban, ha oly törvényre hivatkoztam volna, mely nem a szerezhető jogok korlátait határozza meg, hanem mely a szerzett jogokkal oly módon bánik el, mint a hogy az ezen iörvényben történik." Hát t. ház, sajnálom, hogy hirtelenében a a naplót nem kaphattam meg, de hivatkozom a gyorsírói jegyzetekre. Én egyáltalában nem czéloztam a deeháni javaslatra vonatkozó hivat­kozással Apponyi Albert t. képviselőtársamra, hanem azokra, a kik a törvényjavaslattal egy alapon állanak. Tehát azon Ápponyira, a ki e törvényjavaslattal merőben ellenkező állás­pontot foglal el. egyáltalában nem vonatkoz­hatott beszédem azon passusa; nemcsak czélzatában nem, de még következtetésében sem. Ez beszé­dem azon passusából, melyben a deeháni törvényre hivatkozás van, világosan kitűnik, mert abban határozottan azt mondom, hogy azok, kik azon állásponton vannak, melyet a törvényjavaslat is elfoglal, hivatkozhattak volna a deeháni törvényre és nem azt, hogy arra mint uzsora törvényre hivatkozhattak volna, hanem annak az eljárásra vonatkozó némely szakaszaira, melyek igen KÉPVH. NAPLÓ 18.81—84. IX. KÖTET. tüzetesen és szépen vannak kifejezve. Ez van az én beszédemben. Ennek következtében t. ház, azt hiszem, hogy ha egyszerűen hivatkozom a naplóra és szépen kérem gr. Apponyi t. képviselő urat, hogy méltóztassék azt elolvasni: meg fog győződni arról, hogy egyátalában sem okot, sem ürügyet nem adtam arra, hogy engem is bele­vonjon azon állítólag ellene megindult macska­muzsikába és belevonjon abba, hogy én is hajszát indítottam ellenébe és abban részt veszek és hogy oly diabolicus tervet gondoltam ki, hogy egy kelepczét állítok fel Apponyi Albert képviselő ur számára, melybe ő ügyességénél fogva, ha bele­ugrik, akkor én ezt kárörömmel fogadom. Ha gondolja, hogy van ilyen kelepcze és van ilyen hajsza, méltóztassék a gyanút legalább alapos okokra fektetni, mert különben azon gyanúnak teszi ki magát, hogy üldözési mániában szenved, a mi igen veszedelmes baj. (Helyeslés jobbfelöl.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Én senkinek szándékosan olyat inputálni nem szoktam, a mi a valóságnak meg nem felel. Ennélfogva igen szíve­sen elfogadom a helyreigazítást, melyet a deeháni törvény idézetére nézve Hegedűs képviselő úr most tenni jónak látott. Kétségtelen ő jobban emlékszik beszédének minden egyes mozzanatára, mint én; és így kétségtelen, hogy úgy van a deeháni törvényre váló hivatkozás, a mint most mondotta. A mi különben azt a megjegyzését illeti, hogy őt egyátalában vádolom azzal, hogy az ellenem indított különböző meg nem emészthető jelszavak­kal indított hadjáratban részt vesz: ezzel szemben bátor vagyok a t. házat emlékeztetni, hogy a ki az uzsora-törvényjavaslatról elmondott beszédem kapcsán odáig ment, hogy a phalanszterek emlé­két felhozta, nem más, mint Hegedűs Sándor kép­viselő úr. (Tetszés a baloldalon.) Elnök: Következik az uzsoráról szóló tör­vényjavaslat tárgyalásának folytatása. Szilágyi Dezső: T, ház! Minthogy indít­ványom tisztán formai természetű, nem érzem kö­telezve magamat, hogy a vitának azon részébe, mely egy büntetőjogilag meghatározandó kamat­maximummal akarta a hitelügyet megoldani, jelen­leg tovább beleereszkedjem, nem mintha azok, amik tegnap az ellenkező véleményen levők részéről felho­zattak, bő alkalmat nem nyújtanának arra, hogy még egyszer tüzetesen kimutattassék az: minő iílusio a büntetőjogilag meghatározott kamatmaximumtól hitelügyünk közgazdasági javulását bármely osz­tályra nézve várni és minő még nagyobb ilíusió ennek a büntetőjogi helyes formulázásátkülönösen a hullámzó kamatmaximum alapján lehetőnek tar­tani. De nem zárkózom el, uraim, a ház általános érzete elől, a mely azt tartotta, hogy a tegnapi felszólalásokkal, a melyek érdemleges részeinek mérsékelt hangját szívesen elismerem, a vita ebben 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom