Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-179

344 ,?í)- *r82ágos ülés január 10. 1883, ségnek tartja és ha a tapasztalatlansággal való visszaélést akkor cauonizálja az uzsora bűntettének, mikor az kiskorúak vagy gondnokság alatt levők ellen gyakoroltatik, akkor az egyszerű uzsorát, t. i. azt, mely a tapasztalatlansággal való visszaélésben rejlik, bűntettnek minősíteni nézetem szerint nem lehet és igy gr. Apponyi ezen indítványát elfogadhatónak nem tartom. A második módosító indítvány az volt, a mit Unger Alajos adott be. Ha elfogadtatnék is ez, ennek, ugy hiszem, nem volna helye az 1. §-nál, hanem más helyütt és akkor ezt nem lehetne csupán enyhítő és súlyosító körülményekre szorítani, de ki kell terjeszteni minden általános intézkedéseire a büntető törvénykönyvnek, mert a mint Szilágyi Dezső és Teleszky István képviselő urak már is érintették, a büntető törvénykönyvnek általános intézkedései alkalmazhatók a törvény szövege szerint is, sőt alkalmazandó minden törvény által megállapított bűntett, vétség, illetőleg kihágás esetében. Ha itt kellene valamit tenni: akkor nem az enyhítő és súlyosító körülmények felemlítése lenne czélszertí, hanem az, hogy az 1878: V. törvényczikk általános intézkedései ezen törvényre nézve is alkalmazandók. De ez is felesleges, mint mondám, mert ha büntető codex létezik, annak általános elvei és magának a törvénykönyvnek egyéb intézkedései is minden újonnan alkotott bűntettre és vétségre is alkalmazandók, mig annak ellenkezője a törvényben világosan ki nem mondatik. (Helyeslés.) A rendkívüli enyhítési jognak megszorítását és módosítását én hasonlag nem tartom elfogadhatónak azért, mert ha a legnagyobb bűntettnél a birónak enyhítési jogát elismerte a törvényhozás, miért kellene épen itten, nem ugyan általában, de a pénzbüntetésre vonatkozólag azt megszüntetni? Helfy képviselő ur indítványára nézve, hogy t. i. tétessék be a szokásos kamat, már megtétetett az észrevétel, hogy ez a német birodalmi törvényben azért volt benn, mert ott nincs törvény, a mely a kamatmaximumot magánjogi szempontból meghatározná és igy a szokásos kamatra való utalás szükséges volt, a mi azonban nálunk egyáltalában nem szükséges, mert ez, miután van törvényünk, nem bírna kellő indokolással és értelemmel. Tétettek azután indítványok e szakasznak módosítására nézve Apáthy István, Rhorer Viktor és Gáli József képviselő urak részéről. Ok mindannyiban megegyeznek abban, hogy megtartják a büntethető cselekménynek eriteriuraát, a mely a tapasztalatlanság, a könnyelműség és a szorult anyagi helyzet felhasználásában áll és igy a törvényjavaslat e tekintetben! intentióját nem alterálják, nem változtatják és mindannyian kihagyják a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közti aránytalanságot, a mely az 1. §-ban foglaltatik. Apáthy a kölcsönre szorítja, ugy szintén Rhorer is, mig Gáli az általános hitelezés szót megtartja. Rhorer képviselő ur a közvetítő megfenyítését is határozottan és világosan kimondandónak véli. Ez utóbbira nézve csak ismételhetem, a mi hasonlag már mondatott, hogy a közvetítő, ha mint bűnsegéd szerepel, a büntető törvénykönyv 69. §-a alá esik, midőn t. i. tudva könnyíti, vagy előmozdítja az uzsorás-ügyletet. Ennélfogva nem szükséges törvényes intézkedés. Hogy pedig minden közvetítő, még az olyan is megfenyíttessék, a ki az uzsora-ügyletnek mivoltáról tudomással sem birt és a ki legkevésbé sem vonható a criminalisticus imputatió alá, ez igazságtalan s ennélfogva mellőzendő. De, mind Rhorer, mind Apáthy t. képviselő urak indítványában benfoglaltatik a kölcsön szó substituálása, a hitelezésnek általános szava helyett. Igaz, hogy a hitelezés szava és kifejezése tágasabb, mint a kölcsöne. Ha azonban a törvényjavaslat indokolását tekintetbe vesszük, tagadhatatlan, hogy a kölcsön volt az üzleteknek azon főneme„ a melyre a törvény súlyt fektetett s a melynek alakjában legtöbb uzsoravétség létesül és elkövettetik és ennélfogva nekem ezen módosítás ellen kifogásom nincs. A mi a b. Kemény által beadott módosítást illeti, ez a módosítás némi tekintetben a törvényt szűkebb körre szorítja, némi tekintetben szigorítja. Szűkebb körre szorítja, a midőn azt mondja, hogy, a ki másnak szorultságát, könnyelműségét, tapasztalatlanságát felhasználva, oly kamat mellett ad pénzkölcsönt— 1877 : VIII. t.-cz. 25. §. — tehát kamat alatt ideértve mindazokat, miket a törvényjavaslat ezen §-a meghatároz, a midőn ezt mondja, szűkebb körre szorítja, mert pénzkolcsönre szorítja; másrészt annyiban szigorítja, hogy nem az anyagi romlásnak előidézését vagy fokozását, hanem a kamatnak az eset körülményeihez képest aránytalan magasságát tűzi ki criteriumul. Az eredeti javaslattól tehát eltér — a mint igen helyesen volt mások által mondta — hogy szorítkozik a pénzkölcsönre, de abban is, hogy nem az anyagi romlás, hanem az aránytalan magas kamatfizetést, az eset körülményeihez képest megbírálva, tűzi ki az uzsoravétség eriteriumául, ismérvéül. Én, t. ház, az eredeti törvényjavaslatot, főkép azon módosítással, a melyet Apáthy t. képviselő ur tett és a mely a hitelezésre nézve felmerült aggályokat mellőzi, teljesen kielégítőnek tartom. Nem zárkózhatom el azonban azon fontos okok elől, melyek ezen módosítást reám nézve elfogadhatóvá teszik. Mily okokból indultak ki az indítványozó