Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-179
336 179. országos liléi Január 30. 188S. ára nagyobb és másodszor a szűkölködők élelmezésére, tehát a családi életre legközvetlenebbül szükséges és igy el nem hárítható kellék, mellőzhetlenül kielégítendő, ezen okból az illetőnek szorultsági viszonya nagyobb ég régül azért, mert rendesen előre meg sem határozható annak értéke, a mi visszaszolgálandó. Egy példával kívánom ezt illustrálni. Nem volna-e igazságtalan az, hogy egy községben egyik szomszéd 10 frtot ád kölcsön a másiknak 10%-os kamatra, egy év múlva az illető visszafizeti, de egyúttal feladja a büntető bíróságnak, mert két perczenttel többet vett, mint az 1877: VIII. t.-cz. engedi. Ezen embert a bíró el fogja ítélni. Ugyanazon községben egy másik ember ugyanazon adósnak kölcsön ad egy métermázsa búzát, a melynek értéke szintén 10 frt, de kiköti, hogy aratás után kettőt adjon vissza. Az illető aratás után visszaadja a két métermázsa búzát, daczára, hogy rósz volt a termés és a búza értéke nem apadt. Mit adott vissza? Visszaadott 100%-et két hónap alatt, a mi egy éven át 600%-et tesz. Ezt ne lehetne büntetni? A ki két forint hasznot vett, azt megbüntették, a ki 600% hasznot vesz, azt nem lehet megbüntetni. Én vagy megbüntetendőnek tartom a túlzott mértéket, melylyel valaki visszaél polgártársai szorultságával és akkor minden ilyen vétség büntetendő; vagy pedig ha egyenlően mérni nem akarunk, akkor hagyjuk el egyáltalában. Lehet, hogy a kisbirtokosok félreértenek engem, azt gondolják, hogy csak egy osztály ellen irányul érvelésem. De a b. Kemény János t. képviselő ur által beadott módosítvány, nemcsak ezt hagyja ki az uzsora tilalmából, hanem kihagy mást is. Ilyen például szolgáljon a következő eset. A. elad ü-nek egy házat 3000 írtért, az illető 1000 frtot fizet, 2000 írttal adós marad, most a 2000 frt után kiköt magának 25%-ot, az eladó A. azonban megszorul és mielőtt a 2000 frt lejár, más kölcsönt vesz föl. Már most ő 127«-ra kap kölcsönt C-től. A. igen ügyes ember és C-t midőn visszafizeti neki a 12 J Á,-os kölesönt, beperli uzsoráskodás miatt. T. ház! A b. Kemény t. képviselő ur által beadott szövegezés szerint G-t elitélik, mert többet vett, mint illett volna, A-t pedig, a ki 25%-ot vett, a panaszlót, föll kell menteni. így folytathatnám a végtelenig a példákat. (Eálljuh!) Kimutathatnám, hogy az ügyvéd perköltségei és díjai czímén 100%-ot vehet, hogy az orvos is teheti ezt és aZ iparoS IS, CSak a pénzkölcsönző, a hitelintézet nem. A kérdés végre is mindig csak az, vájjon uzsorás jelleg6-e az ügylet, vagy nem ? Ha igen, ugy büntetendő. De még egy más oldalára is kívánok utalni e módosításnak. Azt érnők el ezzel, hogy a pénz még inkább megdrágul, ha az uzsora minden másnemű ügyletben megtífretik. És miért? Azért, mert az egyes községekből a vagyonosabb lakosok fölvennék a pénzt a hitelintézettől, árúba fektetnék és a szegényeken uzsoráskodnának s a pénz még inkább megdrágulna. Teleszky t. képviselő ur azon érvelésében, hogy adásvevéseknél ég más ügyleteknél, melyek egyes esetekben és rövid időre köttetnek, nem volna helyes alkalmazni az 1. §-t bizottsági szövegezésében, nem osztozhatom, mert a dolog lényegén nem változtat az, hogy mi az eredete az uzsorának. A baj nem az, hogy a túlnagy ellenszolgáltatás vételár, árú, gabona fejében adatik, nem az baj, hogy pénzt vett kölcsön, mert hisz azt könnyebben használhatta fel mint más. A baj abban van, hogy túlnagy az ellenszolgáltatás, vagyis aránytalanul magas a kamat. És az sem áll, a mit Teleszky t. képviselő ur mond, hogy a 2. §-nál lehessen erről gondoskodni. Az 1. §. ugyanis az uzsorának általános definitióját foglalja magában, a 2. §. pedig csak a súlyosabb eseteit. A mit tehát az 1. §-ban uzsorának nem minősítek és egyátalán nem büntetek, azt a 2. §. alapján súlyosabban sem büntethetem. Ha csak nem akarjuk azt, hogy súlyosabban büntettessék valamely cselekmény, mely az első szakasz szerint egyátalán nem büntettetik. Hivatkozhatnám anologiára is, mely nem tökéletesen talál ugyan, de mégis alkalmazható némileg. Az ily termény-uzsora már az ősiségi pátensben is meg van tiltva. Kimondotta az, hogy az ingatlanok hasznainak pénzkamat fejében való kikötése tilos. A hasonlat nem talál ugyan teljesen, de következtetni lehet a tilalom indokából. Azért tiltatott el valamely föld hasznainak kikötése kamat fejében, mert nem volt kiszámítható azon mennyiség, a melyet az illető a kamat fejében fizetni fog. Ugyanez a baj a terményben való viszonszolgáltatáanál is, mert ennek értéke sem határozható meg előre. De hivatkozhatom az 1877. VIII. t.-cz. szövegére is, mely egyszóval sem említi azt, hogy csak készpénz alakjában van uzsora és hogy csak készpénzben nem lehet többet venni. Ellenkezőleg kimondja, hogy semmiféle alakban sem lehet 8%-nál többet kikötni. Ha pedig tény az — és az igen t. ministerelnök ur szintén elismerte, hogy b. Kemény János szövegezése szerint igen sok eset büntetlen marad, mely különben büntetendő volna, akkor annak az 1. §-ban kell kifejezést nyernie, mert ott van az általános tényálladék. Ezek után még csak azt kívánom megjegyezni, hogy azon aggodalom miszerint, azon birtokosok, kik sok esetben segítenek polgártársaikon az által, hogy terményeket adnak ki nekik és ennek fejében ellenszolgáltatást kapnak, — mondom azon aggodalom, hogy ezen sok esetben
