Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-178

m. országos ttléf január 29. 1883. 329 legveszedelmesebb, a mely a büntetőpert is megkoezkáztatj a. De aztán megszfíkítvén a lehetőséget arra nézve, hogy a hiteligénynyel birok más tőkéktől is kielégítést nyerjenek, őket a leggonoszabb tőkének karjaiba taszítjuk, ez azután a kikerülhetetlen romlás. Á kamatmaximum iránti indítványok azzal a czélzattal tétetnek, hogy mérsékeljék a kamatot a gyengébb hitelűek számára. Az is czélja, hogy a hanyatló birtokos és földmíves-osztályt védelmezze. Tartok tőle. hogy épen a gyengébb hitelűek részére nem ez volna eredménye. Mondom, csak valószínűségről szólok, mert. bizonyosságról sem az egyik, sem a másik esetben nem lehet szó. Tartok tőle, hogy az ellenkezőt érné el. A gazdaságilag erős, az erős hitelképesség megáUana itt is, tartok tőle, hogy épen a gyengék, épen azok, a kikre főleg tekintettel törvényhozási rendszabályok javasoltatnak, azok helyzete súlyosabbá válik. (Helyeslés.) Én tartok attól és ajánlom mindenkinek, hogy in dubio abstine. De talán azzal kecsegtetjük magunkat, hogy azon hitelszükségletek, melyek az igy meghatározott kamatmaximum alól kiszorulnak, nem érdemelnek kielégítést. Ezekre jobb — mint mondatott — ha hamarabb liquidálnak. így tán valamit megmenthetnek s másokat sem rántanak romlásukba. Lehet, hogy ez áll némelyekre, lehet számosakra, de én nem hiszem, hogy nagyobb részökre. Minél alacsonyabban fog kiütni az ily mesterséges kamatláb a természetessel szemben : annál nagyobb a valószínűség, hogy növekszik azok száma, a kiket kiszorítunk a törvényes kamatláb köréből. De ki mondhatja azt, hogy ezek, vagy azok legnagyobb része, már is félig tönkre ment existehtiák, a kiknek menthetetlenül el kellbukniok? Nincsenek a társadalom minden körében a fájdalom feles számmal, a kik zilált viszonyok közt vannak, a kik erőlködéssel súlyos viszonyok közt kiküzdhetik magokat, ha mesterségesen nem nehezíttetik meg állásuk; a kiknél, ha positiv segélyt nyújtani nem tudnak, valósággal veszedelmes, mesterséges belenyúlással a viszonyokba, küzdelmüknek akadályt teremteni. Ki meri azt állítani t. ház, hogy még egy virágzó hitelű államban^ is egy ily rendszabály koczkáztatott ne volna? És egy oly államban, a hol ezen törvénynek meghozataláért a fájdalomkiáltás a gyengék köréből ered, a kik azt hiszik, hogy ők a tőkének tendentiája ellenében bizonyos védelemre számíthatnak, ki van megnyugtatva az iránt, hogy a kamatmaximum meghatározása nem idézné-e elő ezen egyéneknek a romlását. Ez az t. ház, a miért én nem vagyok ily rendszabályokra nézve megnyugodva és in dubio abstine, ha az ember nincs meggyőződve arról, hogy helyesen és jól tehet, nem jó a természetes KÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. IX. KÖTET. viszonyokba belenyúlni és a természetes viszonyoknak alakulását mesterségesen bolygatni. Most engedje meg a t. ház, hogy némely érvre áttérjek, a melyek azon álláspont ellen hozattak fel, melyet a törvényjavaslat elfoglal. (Halljuk!) Az mondatott, hogy a törvényjavaslat beleavatkozás az állam részéről a hitelügybe. Nem is hiszem t. ház,hogy ahhoz, hogy az állani a hitelügy szabályozásábabeavatkozik, valami különösigazolás kellene; mert hisz az 1875. évi törvényczikk a 8°/o felállítása által, már szintén beleavatkozik. De nem is az a fő kifogás a kamatmaximum ellen, hogy az állami hitelügybe beavatkozik, hanem az, hogy mi módon avatkozik bele. A beavatkozás elvi igazolására semmi bővebb indokolás nem szükséges, mert azt minden törvényhozási praxis és elmélet támogatja; ha pedig azt akarjuk igazolni, hogy az állam ugy avatkozzék be a kamat meghatározásába, mint a tarifa meghatározásába a vasutaknál, akkor azt tévesnek tartom. A vasúti részvénytársulatok az állami igazgatásnak egy nagy feladatát teljesítik, hogy t. i. a közforgalom nagy vonalai létesíttessenek, azok a nagy társulatok, azok a természetüknél fogva nyereségre és veszteségre összeállott társulatok. Ennélfogva egy közigazgatási feladatot végezvén, az állam a közérdek szempontjából szabályozólag hathat eljárásukra. De teszi azt egy feltétel alatt, ha t. i. a befektetett tőkéknek minimalis jövedelmét biztosítja. És ezen befektetett tőke minimalis jövedelme mellett, ha nem vállalkozik annak megtételére, akkor épít maga az állam, akkor az államvasutak rendszere lép elő. Hát ki akarja azt állítani, hogy ha a hitelszükségletre meghatározott áron nem kaphatnak pénzt, az állam maga álljon oda tőkéjével és az attól elriasztott tőkét ő pótolja azon az áron. És ha ezt nem akarja állítani, akkor az analógiának leglényegesebb része elesik. De felhozatott a kamatmaximum ellenzői ellen, hogy egy határozott kamatláb ebben a törvényben megvan és megvan a hullámzó kamatláb is. Hát ne értsük félre egymást. Igenis, a kik elfogadják e törvényjavaslat 1. §-ának eszméjét— és tudtomra senki nem ellenezte — azok ismernek oly kamatot, mely uzsora, mely bűnös, azt meghatározhatónak tartják minden egyes esetben, az eset körülményei szerint, de mindenesetre, egy számtételben, előre meghatározhatónak nem tartják. Az a csodálatos eset történhetik, hogy egy 57° kamatláb mellett adott kölcsön fogja romlását előidézni valakinek és ezt tekintik majd bűnös uzsorás-kamatnak, nem az előző kölcsönöket, a melyek a romlás alapjait megvetették. De hiszen maga a törvényjavaslat szövege mondja, hogy mindig azon szolgáltatás és viszontszolgáltatás jön tekintetbe,. (Egy hang a szélső balról: KiJmgyjukJ) Ha kihagyják, akkor, ha a4. §-t figyelembe veszik,"mely 8°/o-on alól az uzsora-vétsé42