Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-177
302 177. országos ülés január 28. 18S3. Én eddig azt hittem, hogy a párt elnöke Mocsáry Lajos képviselő ur, vezérférfiútiak tiszteltem Irányi Dániel képviselő urat is, nem pedig Hermán és Ugron képviselő urakat is . . . Németh Albert: Ez nem tartozik ide, menjünk a dologra! (Halljuk! Halljuk.') Simonyi Iván: És annál furcsábbnak tartom Herman Ottó képviselő ur nyilatkozatát velem szemben, miután ő maga is támadta, bírálta, eritizálta a zsidókat. Az ő felszólalásának tehát oly értelmet kell tulaj danítanom, hogy az azt jelenti, bogy köztem és a többi antisemita elvtársam közt az a különbség, hogy én nem hiszem, hogy vége lesz a bajnak, ha ütjük, kikergetjük a zsidókat, hanem csak ugy, ha magában a keresztény társadalomban létesítünk reformokat és ba a keresztény társadalmat consolidáljuk, oly czélból, hogy a létező bajok megszűnjenek. Mondhatom, ő is, meg én is küzdünk a létező bajok ellen, de különböző módon és az ő felszólalása azt mutatja, bogy a gyakorlati politikához ép oly keveset ért, mint én a pókászathoz. (Nagy zaj.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti a bizottság előadóját. (Fölkiáltások: Eláll! Eláll!) Az előadó ur kötelességének tartja a bizottság álláspontja érdekében felszólalni. (Halljuk!) Berzeviczy Albert előadó: Bármennyire méltánylom a t. háznak azon, mondhatni türelmetlen vágyát, hogy e kellemetlen vitán egyszer valahára átessünk, mégis tekintettel azokra az ellenmondásokra, a melyek itt el mondottak, tekintettel a két ellenindítváuyra, tekintettel azon sajátságos kételyekre, kérdésekre s magyarázatokra, melyekkel, a bizottság javaslata találkozott: az előadói zárszó jogával kénytelen vagyok élni, de igyekezni fogok beszédemet a lehitő legrövidebbre szabni. Orvendetesebb lett volna, ha e vita mellőztetik vala, de ha már egyszer megtörtént, eredményeként két örvendetes tényt is jegyezhetünk föl Az egyik az, hogy e vita folyamán bebizonyult, hogy a magyar képviselőházban nincs oly párt, sőt nincs oly páritöredék sem, mely a jogegyenlőség elvét megdönteni óhajtaná s az oly kérelmet, a minő e kérvényben foglaltatik, helyeselné. (Helyeslés.) A másik tény az, hogy a mint e vita alatt bebizonyult, az antisemita agitatióaak vezérei, úgyszintén azok, kik ez agitátióban többé kevédjbé osztoznak, egymással ezen egész mozgalom czélja iránt s az iránt, hogy meddig menjenek és hol álljanak még s mit akarnak, mit nem akarnak, tisztában nincsenek. (Ugy van!) A legkülönbözőbb álláspontokat hallottuk jeleztetoi. Az egyik az egészet vallási, egyházszervezeti kérdésnek, a másik faji, a harmadik politiális, a negyedik agrárkérdésnek tekinti. Az egyik hozzá akar nyúlni a jogegyenlőség elvéhez, a másik nem. Az egyik elfogadja a bizottság javaslatát, a másik ellenzi azt. Egyszóval bebizonyult, hogy az egész mozgalom, mely a legutóbbi időkben már oly praetensiókkal lépett fel, mintha benne rejlenek Magyarország jövő potitikájának kulcsa, az egész mozgalomnak semmi meghatározott czélja, de még csak tisztázott értelme sincs, semmi más tendeutiája nincs, mint az izgatás és a zavar maga, melyet támasztott s melyet önczél gyanánt látszik fentartani törekedni. (Helyeslés.) A ma felszólalt t. képviselő nrak közül csak Széll György és Kiss Albert képviselő ur beszédére kivánok röviden néhány megjegyzést tenni. (Halljuk!) Széll György t. képviselő ur vádolta többek közt a zsidókat azzal, hogy nem akarnak magyarosodni, hogy németek és azok maradnak. E tekintetben hivatkozott fővárosi példákra. Nem akarok e részben statistikai adatokkal lépni fel, csak egy bizonyítékra akarok hivatkozni. Azon mozgalomban, mely nem rég a Schul-Vérein ismeretes agitatiója folytán megindult, pro et contra különböző czikkek és röpiratok jöttek nyilvánosságra. A többek közt megjelent egy röpirat, melynek czíme: „Deutsche Wahrheiten und Mag}^arische Enstellungen." E röpirat szerzője dühös haraggal fordulván a magyarosodási mozgalom ellen, kiemeli, hogy ezen mozgalomban senki sem vesz oly élénk részt, mind a zsidók. Azt hiszem, ezen, az ellenség részérő] jött bizonyítékot a t. képviselő ur is respectálni fogja. Kiss Albert t. képviselő ur beszédét illetőleg csak azt kívánom megjegyezni, hogy egyes kebellázító csalási esetek felhozása, melyek, elhiszem, hogy ugy adták magukat elő, mint ő felhozta, nem bizo tyíthat semmit arra nézve, hogy egy egész vallásfelekezetet megrendszabályozni kelljen. Ily esetekre nézve provisió másutt, mint a büntető törvénykönyben nem kereshető és nem található. És én azt hiszem, hogy a t. képviselő ur maga sem kívánja, hogy a törvénykönyv egy külön fejezetben rendelkezzék a zsidók ellen. (Helyeslés.) Simonyi t. képviselő ur bestédével nagyon behatóan nem akarok foglalkozni, mert meg vagyok győződve, hogyha polémiám csak félannyira is nyúlna, mint a mennyire az ő beszéde nyúlt, üres ház előtt kellene azt bevégeznem. (Derültség.) Hogy egyébiránt mennyire veszélyeztetik Simonyi t. képviselő ur nézetei a kérvényi bizottság határozati javaslatát, azt illustrálja legjobban azon körülmény, hogy ő Istóczy t. képviselő ur indítványa mellett tulajdonképpen csak egy érvet hozott fel s ez az volt, hogy felállított egy képzeleti zsidóországot és azt mondotta, hogy ha ilyen ország léteznék, abban a zsidók | nekünk magyaroknak polgárjogot nem adnának.
