Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-177
177. országos ülés január SS. 1853. 293 gyalta e kérvényt s 1871. évi márczius 31-kén ! a következő határozatot hozta: „A kérvény kiadatik tanulmányozásul a vallás- és közoktatási ministernek a netalán benyújtandó törvényjavaslatnál leendő figyelembevétel végett. 8 Es mit tett az akkori vallás- és közoktatási minister, Pauler Tivadar ur? Nem terjesztette be a törvényjavaslatot, hanem szent°sítette külön az orthodox izraeliták szervezeti alapszabályait és ez által ketté szakította a magyar zsidóságot és lehetetlenné tette a haladottabb zsidóknak befolyást gyakorolni elmaradott hitsorsaikra. De a congressusi párt látta, hogy ezzel még nem teljesítette kötelességét, hanem a ministert sürgették, hogy azon alapból, mely Haynau alatt keletkezett, állítson tel egy zsidó rabbi-képezdét, a mely Magyarországot müveit, magyar érzelmű izr. hitszónokokkal lássa el. S mi történt akkor? 1874-ben az orthodox izraeliták ismét tömegesen kérvényeket nyújtottak be a képviselőházhoz, hogy a törvényhozás ne engedje meg a ministernek egy ilyen rabbi-képezde felállítását. S mit tett akkor a törvényhozás? Leszavazott minden határozati javaslatot, ugy, hogy 1877-ben semmi határozat nem hozatott s az ügy az ország nagy kárára ismét évekkel háttérbe szoríttatott. Végre 1877-ben Trefort jelenlegi minister ur megemberelte magát: 1878-ban felállította Budapesten a rabbi-képzőt. Én felszólítom a tisztelt képviselő urat: szerencséltesse meg ezen intézetet látogatásával és azt hiszem, nagy örömmel és megelégedéssel fogja tapasztalni, hogy az milyen szellemben vezettetik, hogy abból mily hivatott tagok fognak kikerülni s meg vagyok győződve, el fogja ismerni, hogy az intézet hazafias, magyar, modern alapon van szervezve. Azonban az orthodoxok 1880-ban újra petitiót nyújtottak be a törvényhozáshoz a czélból, hogy helytelenítse Trefort közoktatási minister ezen intézkedését. Nagy vita folyt a házban. Akkor mondotta el Molnár Aladár boldog emlékezetű barátom azon beszédét, a melyre a t. képviselő ur hivatkozik, de a melyet Molnár Aladár nem azért mondott el, hogy fegyvert szolgáltasson a magyar művelt zsidóság ellen; (Ugy van! a jobboldalon) hanem, hogy figyelmeztesse a képviselőházat, hogy kötelessége intézkedni ez ügyben, ha nem akarja, hogy olyan rabbik áraszszák el Magyarországot, mint az általa idézett EabbiHillel, a ki olyan tanokat hirdetett, a melyek nemcsak a magyar álíameszmével, de azt hiszem, minden állameszmével a leghatározottabb ellentétben állanak. Most t. képviselőház, a törvényhozáson van a sor, ha csakugyan szükségét látja, tenni ebben az ügyben valamit. Méltóztassanak törvénybe iktatni a zsidó autonómiát és! én biztosítom a ' | tisztelt képviselőházat, hogy néhány évtized alatt az állapotok javulni fognak. Vagy ha a képviselőház nem akarja ezt tenni, ragadja kezébe a kezdeményezést a t. kormány. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Őrizze ellen azon iskolákat, melyek az orthodoxok hitszónokait szolgáltatják ; ne engedje, hogy a külföldről importáltassanak oly rabbik, a kik a magyar történelemben, a magyar nyelvben járatlanok; (Élénk helyeslés) de ne tessék szemrehányást tenni a müveit zsidóknak, hogy hitsorsosaival nem foglalkozott volna; mert ha valaki, ők érzik fájdalmasan a felső-magyarországi zsidók hátramaradottságát. Az utolsó szemrehányás társadalmi szempontból emeltetett. Azt mondják, a zsidók nem olvadtak be elég gyorsan a magyar nemzetbe. T. képviselőház! Hogy ez az ellenvetés nagyrészben jogosulatlan, ezt már a különböző pártokból felszólalt képviselő urak megmutatták. Én most csak annyit akarok mondani e kérdésre vonatkozólag: a vallások közötti ellenszenv lerovására egy eszköz van, ez a műveltség; minél jobban terjed a műveltség és a tudomány, annál inkább leolvadnak azon válaszfalak, melyek a különböző felekezeteket egymástól elválasztják, mert müveit emberek közt sem a dogma, sem a hit, sem az egy Istennek igy, vagy amúgy imádása különbséget nem tesz. A másik tényező a rokonság, a házasság. Lehetővé kell tenni, hogy a különböző vallásfelekezetek, oly országban, a hol 7 felekezet lakik, a más vallást követőkkel egybekelhessenek. Akkor, meg vagyok győződve, hogy azon ellenszenv nagyrészben le fog lohadni. (Helyeslés balfélÓl.) Hogy az esetleg behozandó polgári házasság nem fog mindjárt a tömegekre hatni, ez kétségkívül igaz. De áll ez nemcsak a zsidókra, hanem áll bármely vallásfelekezet híveire nézve, a kik a műveltség alacsonyabb fokán állanak. Ezek különbség nélkül nagyon nehezen fogják magukat elhatározni, hogy akár zsidó vallásúakkal, akár bármely más vallásfelekezetekkel házasságra lépjenek. Ismétlem tehát, a vallások közti ellenszenvnek, az előítéleteknek lerombolására a leghatalmasabb fegyver a műveltség és tudomány. ?A haladástól várom én ezen kérdésnek szerencsés, békés megoldását. (Tetszés.) Ugy vagyok meggyőződve t. ház, hogy egy hazafias magyar politicusnak csak egy politikát lehet követni s ez a beolvasztás, az assimilatió politikája. Nincs annyi magyar ember Magyarországban, hogy vissza lehetne utasítani azon kezet, mely mint testvérkéz nyujtatik a magyarnak, mely biztosítja a magyart, hogy be fog olvadni a nemzetbe. (Tetszés.) Az assimilatió politikáját támogattam és
