Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-177
^90 177 » •rsiságos ülés január SS. 1S83. egy vallás eltiprására törekedni a nélkül, hogy a modern állam összes intézményeivel a leghatározottabb ellentétbe ne jöjjünk. (Helyeslés jobbról) És meg vagyok győződve t. ház, hogy ők czéljaikat csak ugy tudnák elérni, ha sikerülne a társadalmat azon helyzetbe visszaterelni, a melyből az a múlt század végén szerencsésen kibontakozott. A kérvényt támogató képviselők mindnyájan kénytelenek voltak reactionárius eszméket pengetni. A rumi kerület képviselője feláll és pálczát tör a szabad forgalom elvei felett. A második Verhovay képviselő ur, kigúnyolja a szabadelvűség általa ismertetett három faját, a phrasisos szabadelvüséget, a zsidó szabadelvííséget és a német szabadelvtíséget, de elfeledte elmondani, hogy Deák Ferencz és Kossuth Lajos szabadelvűségét melyik cathegoriába akarja sorozni. A harmadik Simonyi Iván képviselő ur, a magyar alkotmány és a modern parlamentarismus felett tör pálczát. T. ház! Mióta Németországban reactionárius irány érvényesült, divatba jött megtámadni mindazt, a mit a modern civilísatió létesített és viszszasóvárogni mindazon intézményeket, melyeket a haladó kor épen a népek fejlődése érdekében dobott a régiség lomtárába. Volt idő, mikor az állami beavatkozás, melyet a képviselő urak provocálnak, uralkodott az európai népek felett, mikor az állam beavatkozott a polgárok vallásába, termelésébe, kereskedelmébe; megszabta azt, a mit szabad a gyárosnak termelni, mennyiért szabad azt a kereskedőnek elárusítani és a röghöz kötötte az alsóbb osztályokat. Ezen intézményeket megdöntette a franczia forradalom és a régiség lomtárába dobta s reméltem, hogy azok többé feltámasztatni nem fognak. Értem azt, ha feudális nézetű államférfiak, junkerek nagy pietással csüngnek a régiség lomtárába dobott elveken, de igen komieusnak tartom azt, hogy épen azon képviselők menydörögnek az alkotmányosság és szabadelvííség ellen, a kik a maguk czéíjai elérésére a legféktelénebb szabadelvfíséget veszik igénybe ugy a sajtóban mint a szószéken. Hiszem t. ház, ka rendőri állam, az a beavatkozási theoria, csak egy perczig is érvényesülne, azon perczben lehetetlenné válnék működésök, mert az csak oly országban folytatható, a hol teljes sajtószabadság van. (Ugy van! a jobboldalon.) Én remélem, hogy ezen szencsétlen vallási mozgalom meg fog szűnni a nélkül, hogy szükség lenne feláldozni azon szabadelvű intézményeket, melyek kivívásáért a magyar nemzet annyit küzdött, annyit fáradozott. Hiszen meg vagyok róla győződve, hogy lesz elég erő és életképesség a magyar társadalomban kilökni magából azon mozgalmat, melyet külföldről importáltak, melyet nálunk a vallási elfogultsági a nagyravágyás és nem tudom, minő más szenvedélyek nagyra növeltek. (Helyeslés.) Áttérve magára a kérvényre, én azzal szemben tisztán az ország érdeke szempontjából egész objective fogok nyilatkozni. Hitem, politikai álláspontom és meggyőződésem az, hogy oly országban, hol hét különböző vallásfelekezet létezik, a törvényhozás üdvös működésének előfeltételét az képezi, hogy többségében létezzék azon érzet és öntudat, hogy van valami, a mi magasabban áll a hitfelekezeteknél és ez az ország feumaradásának érdeke. (Élénk helyeslés jobb- és balfelől.) Mert t. ház, ha a törvényhozók többsége vallásfelekezet iránti rokon- vagy ellenszenv által vezéreltetik, ha mindenki jogot érez magában megtámadni egy vallásfelekezetet és azt a vádlottak padjára hurczolja: a törvényhozás működése többé nem államfentartó, hanem állambontó lesz. (Ugy van! jobb- és balfelől.) És az alapjaiban minduntalan felkavart társadalom mélyéből oly szenvedélyek fognak támadni, a melyek nemcsak a törvényhozás, hanem az alkotmányosság üdvös működését is megbénítandják. (Helyeslés balfelöl.) Nem lehet tagadni t. ház, hogy az úgynevezett antisemiticus áramlat sok bajt, sok kárt okozott már is, ugy a társadalomban, mint a képviselőházban; nem lehet tagadni, hogy ezen mozgalom sokak kebelében a nyugtalanság érzetét kelti fel, hogy az polgár és polgár közt, a kik eddig egyetértésben éltek, ingerültséget kelt fel és a mitől tartani lehet, a jövő nemzedék szivébe oly érzelmeket csepegtet, a melyek nem fognak hasznára válni a polgári egyetértésnek és az ország békés fejlődésének. (Ugy van! jobbés balfelől.) Hisz itt a képviselőházban hány nap pazaroltatott el ezen meddő kérdés fejtegetésére; hány nap vonatott el a vallási viták szülte izgalmak folytán azon kérdésektől, a melyek teljes nyugalmunkat igénylik, hogy azok az ország érdekében oldassanak meg. (Halljuk! Halljuk!) Országos szempontból fogom e kérdést tárgyalni és ezt annál könnyebben tehetem, mert az előttem felszólalt kitűnő képviselő urak igazolták, azt, hogy a tapolczai kérvény éle nem is annyira a zsidó hitfelekezet, mint a modern állam alapja ellen van intézve. (Ugy van! jobbés balfelöl.) Intézve van az azon jogelv ellen, a melyet nem lehet egy civilisált államban tagadásba venni; hogy a hitfeíekezet, a vallás és a polgári jogok közt semmiféle kapcsolatnak nem szabad létezni; (Helyeslés bal- és jobbfelöl) intézve van azon elv ellen, hogy az állam, nem nézi, hogy micsoda vallásfelekezethez tartozik valaki, hanem tekinti az egyént mint embert és a mennyiben az polgári kötelességét teljesíti, ember és ember, polgár és polgár között különbséget nem tesz. Hasztalanul törekesznek ezen elv conse-
