Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-176

278 176. országos ülés jaurár 27, 1883. vennének-e körükbe egy magyar, vagy egy német embert? megadnák-e neki Palestinában a polgárjogot? T. polgártársaim nem adnák meg neki, mert Zsidóországban csak az lehetne polgár, ki egyúttal a zsidó vallást, a zsidó ritus szerint felvette; nemcsak a nem fajbeli, hanem a nem vallásbeli is ki lenne zárva. Aztán vájjon tetszenék-e ezen palestinai zsidóságnak, tömegesen más faj, vagy más vallásbelieket felvenni ? A mint én a zsidókat ismerem, ők e tekintetben máskép s talán okosabban vélekednének mint mi, ők nem tennék meg s az állampolgárságot azoktól megtagadnák. Én ugy hittem, hogy az igazságnak, a jognak, állameszélynek legelső abcje, hogy valakinek csak annyi jogot adhatunk, a mennyit ő másnál is respectál. Sokkal szigorúbban definiáltuk és alkalmaztuk azon elvet más vallásfelekezetek, más testületekkel, osztályokkal szemben. Jöttek csendes tudósok, kik nem akarnak ministerek lenni, vagy politikai carriéret csinálni, lámpafény mellett búvárkodnak s ezek felvilágosították a világot, hogy a Talmudban vannak dolgok, melyeket tulajdonkép az államnak nem kellene egészen ignorálni. Nem akarok részletekbe bocsátkozni: hogy a Talmud ellenségnek, sőt nem is embernek, hanem állatnak tekinti a nem zsidót, kereszténynyel szemben a zsidónak a hamis esküt is megengedi. Nem mondottam én, hogy üssük, kergessük ki a zsidókat a Talmud miatt. Mit mondtam én? Vizsgáltassák meg a Talmud, elfogulatlan, pártkülönbség nélkül összeállított birák, szakemberek által. Mi volt a felelet? Szitkok, gyalázások, miket reánk szórtak. Azt mondta Jókai képviselő ur, ha mi kutatják azon könyveket, sőt törvényeket, melyek régi korban Írattak, a corpus jurisban, ugy mint más vallások tételeiben is fogunk találni olyan sötét, kegyetlen tételeket. Ezekből tehát nem lehet fegyvert kovácsolni egyik osztály ellen a másikkal szemben. Sőt ha jól emlékszem, a múlt zsidóvita alkalmával, egy olyan férfiú, mint Somssich Pál, kinek én egész tiszteletem adójával adózni minden perczben kész vagyok ugy személye, mint näűködése iránt, felhozta, hogy hiszen mi a lutheránusokat máglyán égettük meg, máglyára vetettük. Ez igaz, de a kettő közt igen nagy különbség van, mert, a keresztényeknek kínpadra vonatása és a boszorkányoknak máglyára vetése ellen felszólalt a keresztény világnak legnagyobb része, sőt legyen szabad azon rendnek, melyet eleget szidtak mások is, szidtam én is, megadni azon elégtételt, hogy a kínpad és a boszorkány-égetés és boszorkányperek ellen — a jezsuitákat értem —- nálunk egész erélylyel fellépett. {Egy hang jobbfelöl: Igaz! Ugy van!) Tegyük fel, hogy egy parasztember bigoteriából megöl egy vén asszonyt, mert boszorkánynak hiszi — előfordult egy ilyen eset a müveit Belgiumban, hogy egy parasztember tényleg megölt egy öreg asszonyt, mert az boszorkányság gyanújában állott — mit mondanánk mi t. ház, erre ? (Közbeszólás a szélső balról: Azt, hogy örült!) Tegyük fel, hogy egy kapuezinus barát abban a gyanúban van, hogy ő buzdította, tanította a parasztembert arra az emberölésre. Mit mondanánk mi erről a kapuczinuaról ? Bizonyosan azt mondanánk: akasztófára való gazember, a kire nézve nem mentség sem a csuha, sem a tonsura. Tudjuk, hogy hasonló esetben a világ összes zsidósága felszólalna, hogy ezrekre mennének azon összegek, hogy ezen ügyet elsimítsák és hitsorsosai segélyére siethessenek. Nem akarom ezen parallela consequentiait tovább folytatni. De követni akarom Jókai t. képviseió' arat azon térre, melyre ő lépett, hogy azon eset, mely annyi port vert fel, de melyet én sem irataimban, sem lapomban sohasem érintet! em, a tisza-eszlári eset rám nézve irrevelans, nem döntő, de döntő azon kérdés, hogy vájjon miféle közgazdasági szerepet játszik azon osztály? Nekem ez nem közönyös. Ha például tudjuk, hogy egy osztály különféle üzletek, eljárás által, korcsmáros, falusi uzsorás, házaló, börziáner, bankár a nemzet vagyonát mintegy magába szívja; ha én látom azt, hogy ezen osztály igen korán hatalmába tudta keríteni az összes pénz- és hitelügyleteket, kezébe tudta keríteni közlekedési vonalainkat, mert ő csinálja a tarifát, kezébe tudta ragadni az egész sajtót, akkor nekem, mint törvényhozónak, van jogom azt mondani, számon kérem tőled sáfárkodásod eredményét, hogyan éltél, minő befolyást gyakoroltál azon hatalommal, melyet — elismerem, részben saját mulasztásunkkal adtunk módot arra — hogy kezeidbe keríteni szerencsés lehess ? Sokkal szigorúabbak vagyunk mi, egészen máskép jeírunk mi el az analóg esetekben. Tegyük fel, hogy egy protestáns testület, pl. a Gusztáv Adolf-egylet, azon földbirtoknak csak egy harmadrészét szerezte volna meg, a mely most a zsidók kezében van, nem-e lármázna az ország, hogy itt vau Bismarck, a katholikusok azt mondanák, hogy a katholikus vallás államvallás, hogy Szt.-István koronája alatti országnak nevezik Magyarországot, hogy az ellen tiltakozni kell és meg kell vizsgáltatni. Tegyük fel, hogy az általam előbb említett jezsuita-rend, azon földbirtoknak csak tizedrészét birná, az mely most a zsidók kezében van és tegyük fel, hogy csak két olyan lappal bírna, mint a „Pester Lloyd" és a „Neues Pester Journal" és hogy nekik sikerülne ügynökeik, papjaik és szövetségeseik által ezen lapokat a nép közütt terjeszteni, csaknem látnánk és éreznénk a máglyák bűzét itt