Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-176

276 17G. országot illés január 27. 1883. hogy mért voltam én mégis bátor ezen férfiak után feliratkozni, kérem a t. házat, méltóztassék engem most is részesíteni abban az elnézésben, a melyben már többször részesíteni méltóztattak szónoki tehetségem hiányossága daczára és ne várjanak tőlem oly fényes, kitűnő, átgondolt beszédet, a minőt Hermán képviselő úrtól hallottak. Ha én ezen férfiak után szónoki és egyéb fogyatkozásaim daczára bátor voltam felszólalni, annak oka a következő. Mint méltóztatnak tudni, volt alkalmam az úgynevezett zsidókérdéssel gyakorlatilag is fog­lalkozni. (Élénk derültség.) Talán el fogják hinni, ha én azt mondom, hogy nem rösteltem a ^fárad­ságot, hogy gondolkoztam is a tárgy felett, szóval, hogy én ezen kérdésre nézve — ne vegyék ezt szerénytelenségnek — tökéletesen tisztában vagyok. Talán nem is vagyok egészen elfogulatlan e kérdésben. Én nem vívok személyes harczot. Tudják ezt t. képviselőtársaim, tudja ezt még a zsidóság­nak egy része is. Hiszen nemcsak hogy egy pár esztendő előtt egy zsidó polgártársam arra szólított fel engem, hogy komája legyek, mikor fia az izraelita ritus szerint az izraelita szövet­ségbe felvétetett: hanem még pár nap előtt is ugyanezen megtiszteltetésben részesültem. Egy zsidó polgártársam t. i. hozzám fordult ezen szavakkal: Mi tudjuk uram, hogy neküuk nagy ellenségünk, de ismerjük 30 esztendő óta, tisz­teljük nyilt fellépését, jobban mint azokat, a kik barátságosan szólnak hozzánk, de bennünket gyűlölnek, öu nem vív személyes harczot és azért arra kérem fel, hogy fiam körülmetél­tetése alkalmával komám legyen. (Élénk derült­ség.) Én tehát bátor vagyok magamat ha nem is épen mint 13 próbás, de legalább is mint kétszeres, dupla tiszteletbeli zsidót bemutatni a t. háznak. (Derültség.) Tisztában lévén a kérdés iránt, feszült érdeklődéssel, sőt mondhatom, a legnagyobb kíváncsisággal lestem, hogy vájjon mit fognak az általam tisztelt vezérférfiak fel­hozni. Az igaz, hogy megkaptuk a magunkét. A függetlenségi kör, mely mindenesetre auktori­tással bir, kijelemette, hogy eljárásunkat a »jog­egyenlőséggel és szabadsággal" ellentétesnek tartja; a kör. t. elnöke, Mocsáry Lajos képviselő ur nem csak egyszer., de két ízben „reactióvaF, sőt ha jól emlékszem „sötét reactióval" vádolt bennünket; a ministerelnök ur szintén azt monda: fél attól, hogy ezen programmunk folytán a „vallási béke" háboríttatni fog és szintén a „visszaesés" szót alkalmazta reánk. „Rövid­látás", „elfogultság", „igazság- és állam veszély­ellenes", „nemzeti becsületet érintő", igy zúgtak Irányi képviselő ur ajkairól ellenünk a vádak, mint a záporeső. Tudja a t. ház, hogy ezen vádakat már huzamosabb idő óta amúgy istenigazába accom­pagnirozza az összes sajtó, melynek, mint tudjuk, 98 századrésze a zsidó kézben van. Miután az eddig egy ideig következetesen folytatott agyon­hallgatás nem vezetett czélhoz, a sajtó minden hangnemben zengette a hymnust, hogy mi a leg­szentebb, az emberi méltóság és bumanismus ellen vétünk és páriákká akarjuk alacsonyítani zsidópolgártársainkat, kik ép oly gyermekei a hazának és a mindenhatónak, mint a keresztény­nek és kik nem tehetnek arról, hogy véletlenül zsidóknak születtek. T. ház! Körülbelől másfél éve annak, hogy bátor voltam itt azon merész állítást koczkáz­tatni, sőt mondottam is valamely 3—4 év előtt szintén, hogy Magyarország tönkre fog menni a phrasisok uralma miatt. Engedje meg a t. ház, hogy még az általam személyesen annyira tisz­telt oly tekintélyes férfiakkal szemben is, mint Irányi, Mocsáry és Jókai képviselő urak, ezen állításomat ma teljes mértékben fentartsam. Enged­jék meg, hogy ezen túlmerésznek látszó állításo­mat bebizonyítsam (Halljuk!) Az igaz, hogy nem tudok azon ideális magas­latra emelkedni, mint Irányi képviselő ur. 0, mint tudjuk, évről évre ugyanazon törvényjavas­latokat terjeszti a ház elé; van köztük olyan, melyért iránta csakis tisztelettel és köszönettel lehetünk, de tudjuk azt is, hogy az 8 nyugal­mát, ugy látszik, nem zavarja az, hogy e tör­vényjavaslatok túlnyomó többségéből még sem lesz törvény. Megtörténhetik, akad egy-egy eset, hogy egyik javaslatát, mint pl. a polgári házas­ságot, 3 évvel ezelőtt megszavazta a ház és ezen javaslat sem lett testté és vérré. Ugy látszik, hogy ez sem zavarta Irányi képviselő urat olym­pusi nyugalmában; mert midőn ezen s egyéb hasonló incidensre utalva, kimutatom, hogy a parlamentarismus tiszta komédia, hogy változ­tassunk valahára gyökeresen az egész válasz­tási rendszeren, a nélkül, hogy okaimat ismerte volna, mintegy a felhőkből rám szavalta, hogy meg kell maradni a régi rendszernek, nem sza­bad javítani, mert az ellenkezik a szent egyen­lőség és szabadsággal. Igaz, hogy nekem okom is van a dolgokat egy kissé a practicus oldal­ról tekinteni. Irányi t. képviselőtársam nem házas, én az vagyok, Irányi t. képviselőtársam­nak legalább tudtomra nincsenek gyermekei, (Derültség) Jókai képviselő urnak is, mint tudom, csak egy fogadott lánya van, engem a minden­ható számos, hat gyermekkel s köztük négy fiúval áldott meg. (Derültség. Éljen!) Én tehát, mint talán minden családapa, sokszor törtem a fejemet azon, melyik pályára szánjam fiaimat. Miután önök közt, a mint tudom, számosan vannak családapák, fejtegetésem talán nem lesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom