Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-176

176. országot KIM január 27. 1S8S. 273 Et nunc venio t. képviselőtársam gr. Appo­nyira. (Halljuk!) A különbség a Komjáthy s Apponyi t. képviselő urak határozati javaslatai közt az, hogy Komjáthy benyújtott egy indít­ványt azon czélból, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslaton, a mennyire lehet, javítson. E czélt a gróf ur elérhette volna azzal, ha általá­ban hozzájárul t. barátom indítványához; de a mint beszédéből kivettem, ez neki csak mellék­ezélja volt, vagy nem is volt czélja, ez esak eszköz volt, alkalmul szolgált arra, hogy egy bizonyos programmot kifejtsen, a melyre én már rég el voltam készülve. T. ház! Én hosszú évek óta különös figye­lemmel kisérem t. képviselőtársam parlamenti működését, a mint meg is érdemli kiváló tehet­ségénél fogva, de engem érdekelt ez tanulmány­ként is, mert ritkán láttam a nyilvános téren működő embernél annyi változatosságot, mint épen nála. Mióta ismerem, mióta megörvendeztette e házat ékes beszédeivel, mondhatom, hogy csak­nem ugyanannyiszor &gy-Qgj programmbeszédet hallottunk tö'le. Az első alkalommal a programm­beszéd a magyarság emelése és nagyszabású reformok szüksége körül forgott, a melyek ren­desen oda eoncíudáltak, hogy a választott tör­vényhatósági tisztviselők helyett kinevezett tiszt­viselőket kell állítani; később azután a nemzet­gazdasági kérdés lett az ő programmja; még később a kereskedelmi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával, mikor Hermann t. kép­viselőtársammal kissé összekoezczant, már to­vább ment, már akkor a régi programm nem volt, hanem láttunk két új programmot. Az egyiknek czíme agrárius programm, a másiknak a socialismus. Az agrar-programmnak ő csak egyik főpontját jelezte, ezen beszédében, hogy t. i. a földbirtoknak eldarabolása legalább a minimumig való eldarabolása megakadályozandó ; a mi, mint méltóztatnak tudni, a jelenkor de­niocraticus áramlatával ellentétben van. A demo­cratia egyik alaptétele az, hogy a földbirtok mentül inkább terjedjen, hozzá teszem zárjel közt, hogy én hazámban ezt, ha nem is demo­craticus, de tisztán hazafiúi szempontból szüksé­gesnek, elkerülhetlentiek tartom, A ki e hazá­nak egy darab földjét birja, attól remélhetjük, hogy e hazának hű fia lesz, minél több ember csatoltatik e haza földjéhez, annál több jóravaló polgárt nyerünk. Végre tegnapelőtti felszólalásában egészen új programmot hallottunk, megint nagyon roha­mosan haladt a t. képviselő ur, die Todten reiten schnell, eljutott már az olajcseppről egész a Bocialismushoz, a német socialdemocratiához. Sajnálom, hogy miután tekintettel kell len­nem arra, hogy a ház t. elnöke már kimondotta, hogy ezen vitát ma az ülés végéig folytatni nem KÉPVH. NAPLÓ 1881 — 84. IX. KÖTET. lehet, erre való tekintetből sok részletet ki kell hagynom. (Halljuk!) Nem foglalkozhatom teg­napelőtti beszéde részleteivel, én tehát csak arra szorítkozom, hogy foglalkozzam röviden, a mennyire lehet, a t. képviselő urnak összes mű­ködésével. Soha sem láttam annyira igazolva azt a régi mondást, hogy ellentétekből componálódik a harmónia, mint ő nála. Csakugyan a ki figye­lemmel kiséri a t. képviselő ur működését, csupa ellentéteket fog látni első perezre, de a végén azután kisül a harmónia. Igaz, hogy olyan har­mónia, melyben az én fülem nem igen gyönyör­ködik. (Tetszés a szélső baloldalon.) Elő fogok sorolni esak néhányat ezen ellentétekből. (Halljuk!) A t. képviselő ur egyik beszédében hatá­rozottan, nyíltan — igaz, hogy a szó legnemesebb értelmében — aristocratáaak vallja magát; s ennek örvendek, óhajtanék sok ilyen aristoeratát Magyarországnak. Másfelől beismeri azt, hogy a democratia Magyarországon immár tény, avval számolni kell. És miként akar vele a t. kép­viselő ur számolni? Akként, hogy hatalmába akarja keríteni. Azért mindegyik beszédében a tömegnek egy-egy új osztályára irányozza sze­mét, hol az iparosokat igyekszik meghódítani, hol a földmívest igyekszik megnyerni, hol nem átall a munkásokkal kaczérkodni; daczára annak, hogy azok ugy éljenezték gr. Apponyi Albertet, hogy egyúttal kijelentették, hogy ők nem ma­gyarok, hanem socialisták. (Derültség a szélső ba­lon.) De mindig akként vegyül a plebejusokkal, hogy egyúttal ne disgustálja a felsőbb köröket s a mikor egyfelől a socialismust hangoztatja, mindjárt hozzá teszi, hogy ő ezt Bismarck her­czegtől vette át. (Derültség.) Hogy mindezeket miként tudja összeegyez­tetni, azt én nem tudom. De fontosabb ellentéteket fogok idézni. A t. képviselő ur például itten folytonosan s a jelen vita folyama alatt is panaszkodik hazánk romlott közgazdasági viszonyai fölött. (Halljuk!) De a mikor mi annak idején ráutalva előre ezen köz­gazdasági romlott viszonyok forrására kimu­tattuk, a mit kimutatni nagyon könnyű, hogy ezen viszonyoknak főforrása hol rejlik; midőn oda utaltunk, hogy ennek az országnak, a mely önálló közgazdasági keretet képez, kell hogy önálló közgazdasági területe is legyen: akkor már a képviselő ur nem tud semmit sem köz­gazdasági jajgatásról. Miért? Mert az nem tet­szenék oda fölfelé, Bécsben. (Ugy van! a szélső balon.) A t. képviselő ur panaszkodik a hitelviszo­nyok romlottsága miatt. De a mikor azután arról van szó, hogy teremtsük meg tehát Magyar­ország számára azon hitelintézetet, a mely alkal­mas lesz arra, hogy hitelszabályozó szerepet ját­35

Next

/
Oldalképek
Tartalom