Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-176

176 orsiAgos Uoi jsmár 27.1883. £69 g a város és környék lakosainak igen nagy része, százanként, ezrenként folytonos executió alatt állnak. Ezen példa, valamint Apponyi Albert grófnak elébb jellemzett igen helyes nézete bennem azon meggyőződést kelti, hogy a kamatmaximum meghatározása ép ily veszélyt hozhat, mert ha a kamatmaximum meghatározását mondja ki a törvényhozás, akkor egyúttal az uzsorásnak és nemuzsorásnak azt mondja: ily kamat mellett bántani nem foglak. így tehát a tőke felszabadul, könnyebben forgathatóvá válik. A kamatmaximum ki nem mondása mellett azonban nem fogja tudni, a ki uzsoráskodni akar, melyik pillanatban éri őt utói a nemezis; mig a kamatmáximum által a pénzforgalmat fogjuk könnyebbé tenni és igy a könnyelmű adósságesinálást segítjük elő. Különben is a kamatmaxiumm meghatározásánál egy igen nehéz kérdés merül fel. Vagy nagy százalékban mondjuk ki a kamatmaximumot, akkor a ház maga fogja az uzsorát sanctionálni, vagy talán valamivel kisebb százalékban mondjuk ki s akkor nem tudjuk, melyik pillanatbari változnak a viszonyok. Egy háború vagy közgazdasági válság által a pénz megdrágul, akkor az, a ki addig tisztességes kölcsönadónak tekintetett, igen könnyen uzsorássá válhat. Hogy még egy argumentum ad hominem is legyen, ki kell jelentenem azt, miszerint értesülésem szerint az uzsorások kivétel nélkül a kamatmaximum meghatározását óhajtják. Végre t. ház, legyen szabad^Polönyi t. barátomnak észrevételére válaszolni. 0 azt hiszi, hogy ha a kamatmaximum nem mondatik ki, illetőleg hogy ha az uzsora a törvényben iratik körül, a bírónak igen tág tér engedtetik s azt mondja, ha a biró az illetőt felmenti, akkor azon vád alá esik, hogy az uzsorás körmei közt van, ha pedig elitéli, az uzsorások üldözésének van kitéve. Azt hiszem t. ház, ha az argumentum áll, akkor nekünk büntető törvényre sincs szükségünk, mert ott ép ugy áll a dolog. Ha a biró elítéli a tolvajt, ki van téve a tolvajok üldözésének, ha pedig felmenti, akkor ki van téve azon gyanúsításnak, hogy a tolvajjal egyetért. Még veszélyesebbnek tartom azon második kijelentését, mely szerint nem kívánja az uzsora meghatározását a biró belátására bizni, azt mondván : Ítéljen a törvény, a biró esak alkalmazza a törvényt. Azt hiszem, hogy akkor nem lesz bíróra szükségünk, ha még a bírói judiciumot sem akarjuk figyelembe venni, akkor bármely hivatalnokra, vagy tisztességes emberre bizhatjuk a törvény alkalmazását és a drága birói apparátus fentartására szükség nincs. A magyar birói kar, nézetem szerint — minthogy alkotmányos, democraticus államban élünk — a magyar nép zöméből kerül ki, már pedig t. ház, én azt hiszem, hogy a magyar nép jogérzéke kiállja a versenyt a külföld összes tudományos apparátusával. Azt hiszem és ezt már nem Polónyi Géza t. barátomnak, hanem egész általánosságban mondom, ne járjunk külföldi példák után, keressük népünk véréből merített meggyőződésben a jogszabályokat és nagyobb szolgálatot fogunk tenni a hazának, mint ha a népet saját házában, saját hazájában idegenné teszszük. Az igazságügyi bizottság által szövegezett szakaszt nem fogadhatom el azért, mert nehézkes irányúnak tartom és annyi cautelát alkalmaz a törvény szövegében, a mely igen sok újabb és újabb cautelát hagy fenn és igy annak alkalmazását megnehezíti. A b. Kemény János t. képviselőtársam módósítványát pedig nem fogadhatom el azon egyszerű okból, mert az az uzsorát csakis a pénzkölcsönökre akarja kimondatni. Ha a t. ház ezen irányt fogadná el, akkor azt hiszem én is, nem volna pénzbeli uzsora, de volna igen sok más dologban — különösen a tulajdonképeni uzsorások részéről — értékpapírokban. Én, t. ház, igyekeztem egy oly módosítványt szövegezni, a mely megtartja az igazságügyi bizottság által felvetett irányt és azt hiszem, hogy abban azok is, a kik különben a kamatmaximum meghatározása ellen vannak, megnyugvást fognak találni, de megnyugvást találhatnak még a kamatmaximum hívei is. Ha tudniillik ezen módosítványt a törvényjavaslat második és negyedik szakaszával összevetjük, ugy az bizonyos tekintetben, ha nem is mondja ki határozottan, de közel áll ahhoz, hogy a kamatmaximum, ha nem is a törvény által, legalább az élet, a gyakorlat által előbb-utóbb meghatároztassék. Ezek után bátor vagyok módosítványomat felolvasni és annak elfogadását ajánlani. (Olvassa.) Az 1. § igy hangzanék: „A ki másnak szorult anyagi helyzetét, könyelmuségét vagy tapasztalatlanságát felhasználva, akár a saját, akár más valaki előnyére oly kikötések mellett ad kölesönt vagy fizetési halasztást, a melyek a mindenkori adósnak anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmasak, az uzsora vétségét követi el és egytől—hat hónapig terjedhető fogsággal, valamint 100 írttól 2000 frtig terjedő pénzbirsággal büntetendő: a közvetítő mint btíuelősegítő tekintetik és mint ilyen büntetendő. A második bekezdés marad." Még megjegyzem, hogy a közvetítőt azért tartottam szükségesnek a törvény szövegébe bevenni, mert Budapesten és a vidéken is nagyrészt az uzsorás mindig a közvetítő, a sensál háta mögé búvik és igy azzal ezt is büntetendőnek tartom.