Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-175
260 175 •rszägos ülés pusztításai folytán, 1877-ben uzsora-törvény alkottatott és ezen törvény nyomán készült azután a német és az osztrák. Itt van egy kimutatás a lembergi főtörvényszék területéről, melyből kitűnik, hogy az uzsora-feljelentések 94°/o-a visszutasittatott vagy visszavonatott, a feljelentések 4%-a felmentetett és csak 2°/« volt olyan, a hol az illetőt el lehetett ítélni. Ebből látszik, hogy a törvények semmi szigorítása az uzsorát kipusztítni egyáltalán nem képes. Ugy a német valamint az osztrák parlamentben, az e kérdés feletti tárgyalás alkalmával minden oldalról hangoztatott. Hangoztatva lett e teremben is, hogy az uzsora kipusztitásáuak csak egyetlen egy módja van és ez az, hogy kormánysegélylyel is az illető hitelkeresőknek az ország minden részében lehetővé tétessék az olcsó kölcsönök elnyerése. S ép azért, mert nálunk könnyen hozzáférhető olcsó hitel a vidéken nincs, késztetve érzem magamat különösen a vidéki hitelforgalmat közvetítő vidéki takarékpénztárak érdekében felszólalni. Ezek közvetítik a kölcsönöket a vidéki kisbirtokosok, földmívesek és iparosok közt. Ha a kamatmaximum ezen intézetek részére 2%-al magasabbra állapittatik meg, mint az osztrák-magyar bank kamatlába, az legfelebb 6% volna és ha Hegedűs Sándor t. képviselő ur azt mondotta, hogy azon esetben, ha az 1877-ikí törvény szerinti 8 Vo-es kamatláb leszáll ittatik, a kisbirtokosok földhitelintézetét be kellene zárni, akkor én azt mondom, hogy azon esetre, ha a kamatmaximumot 87,-nél is alább szállítjuk, akkor méltóztassanak a vidéki takarékpénztárak legnagyobb részének üzletét is bezárni, mert ne gondolja senki, hogy a 8°/o mellett az 1877-iki törvény és az azt fentartó jelen törvényjavaslat értelmében joga volna az ilyen intézetnek az alapszabályok szerint megengedett irási és egyéb kezelési illeték fejében 1 vagy2%-ot hozzászámítani. Az 1877-iki törvény világosan tiltja a 8%-en felül bárminemű mellékszolgáltatás kikötését, sőt bírói határozatok szerint még i\ tőke kamatadó sem számitható be az adós terhére, melyet a hitelező a tőkétől az államnak fizet. Kérdem tehát, hogy ha a betétek által kevésbé kedvező helyzetben levő vidéki takarékpénztár kénytelen volna 87„-en alul kölcsönözni és a pénzt, a melyet ő pl, a hazai takarékpénztár közvetítésével 6%-re kap, ki kellene adnia 7%-re, vájjon honnan viselje akkor a kezeléssel járó költségeket, melyek annyival nagyobbak, a mennyivel csekélyebbek azon összegek, melyeket egyeseknek kikölcsönöz, mert a kisebb összegű váltókra adott hitel, csak a teendőket szaporítja, de nem szaporítja a jövedelmet. Én tehát határozottan a kamatmaximum ellen nyilatkozom, annál is inkább, mert a jelen törv ényjavaslat 4. §-a szerint bizonyos tekintetben már a kamatmaximum az 1877-iki törvényben is meg van 8%-el állapítva, mert 8% alul bűnvádi jauuár 26. 1883. | eljárásnak egyáltalában helye nincs. A kik azt állították, hogy a kisebb tőke vissza fog vonulni a piacztól, azért, mert tartatni fog attól, hogy habár 8°/ 0-on alul is hitelez, nem fogja-e a bíró azt uzsorának tekintetni. Komjáthy Béla: Azt nem mondotta senki! Unger Alajos: Bocsánatot kérek, rendesen ez az ok is felhozatik a, maximum védői által s miután 8%-on alul is lehet ej avaslat szerint uzsora, mely felett azonban nem a büntető biró bűnvádi eljárás utján, hanem a polgári biró itél, mert épen az 1. §-ban criteriumként ki van mondva, hogy minő körülmények között követtethetik el általában maximum nélkül is az uzsora vétsége, ezzel csak az van mondva, hogy a 8%-on aluli kölcsönöknél bűnvádi eljárásnak egyáltalában helye nincs; de igen is a polgári biró még a 8%-on aluli kamatra kötött jogügyletet is megsemmitheti, ha azok a feltételek fenforognak, a melyek az első szakaszban az uzsora eriteriumaiként felsoroltatnak. Ámbár megvallom, hogy ezen eset aligha fog a praxisban előfordulni; mert, ha a törvény megengedi, hogy 8%-ig bírói oltalomban részesül a hitelező, akkor igen természetes, hogy ezen 8%-on alul, habár súlyosabb körülmények közt adatnék is kölcsön, az uzsorának még sem minősítené a jogügyletet s azt a biró alig fogja megsemmisíteni az 1-ső §. alapján. T. ház! Miután, mint előre bocsátottam, mindenütt arra a meggyőződésre jutottak, hogy az uzsorát nem lehet törvénynyel kipusztítani, hanem annak következményeit el lehet hárítani a vidéki hitelszövetkezetek létesítése és támogatása által; a mely szövetkezetek nem létezvén, azokat ma csakis a vidéki takarékpénztárak helyettesítik, én attól tartok, hogy egy kamatmaximum megállapítása esetén, mely a 1877-iki törvényben megállapított 8%-nél alacsonyabb volna, ezen vidéki pénzintézetek tönkre tétetvén, a vidéki hitelkereső közönség még azon segélytől is megfosztatnék, a melyben ma részesül ez intézetek közvetítése által — ezt pedig előmozdítani nem lehet feladatunk — s ennélfogva a kamatmaximum újabbi megállapítását el nem fogadom. Sajnos, hogy ezen vidéki hitelszövetkezetek megalakítása és támogatása tekintetében a kormányok, nemcsak a miénk, nem nagy hajlandóságot mutatnak. Erre nézve igen eclatans példa van az osztrák tartományokban is. Engedje meg t. ház, hogy azon hasonlóságnál fogva, mely az általam felemlítendő speciális esetben a mi takarékbetéteink megadóztatása körül kormányunk eljárása és az osztrák kormány eljárása között van, hogy felolvashassak egy passust abból a jelentésből, a melyet a bécsi ipar- és kereskedelmi kamara egy kitűnő tagja a kormányhoz intézett akkor, mikor az uzsoratörvény tárgyalása ott szőnyegre került. Mikor t. i. ott ilyen hitelszövetkezetek magán társulás utján alakultak, a melyek
