Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-175

258 !?£. orgzágoK Síét január 36. ÍS8S. tehát épen azért ezen elvet a magam részerői el nem fogadom, nem fogadom el az egész okoskodást, melyet a t. képviselő ur ezen elvből kiindulva követett. De van még egy más, mit, ha elfogadtatnék, nem tudom, nem tartanék-e még veszélyesebbnek s ez az, a mivel a t. képviselő ur a büntethető joghatálylyal felruházott kamatmaximum megállapítását indokolta. Azt kérdezte, gondolom Hodossy képviselő ur — hogyan lehetne valakit megbüntetni olyasmiért, mi magában véve semmi roszat sem képez, a mivel esetleg senkit sem károsítás esetleg jót is tesz? „Hát erre — igy szólt a t. képviselő ur — az a válaszom, hogy egy cselekmény büntethetősége, illetőleg büntethetőségének erkölcsi alapja nemcsak ott van meg, ahol az individuális cselekmény az egyes tény, a mely bírálat alá vétetik, valakinek jogait sérti, vagy valakinek kárt tett, de megvan akkor is, mikor a tendentia, a mely ezen cselekményben van, általánosítás esetében a társadalom szükségképen megóvandó érdekeit sérti*. Ez t. ház, megint olyan theoria, mely csakugyan a sociális irányú állami absolutismusnak theoriája. {Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Mert ismét kérdem: hová visz az, ha egyesegyedül a túlságos magas kamat kívánása oly tény, mely ha egyes esetben nem okoz is kárt senkinek, de mert ha azon tendentia általánossá lenne, káros volna a társadalomra, a büntethetőséget megállapítja? Hiszen ily tény ugy a gazdasági téren, mint az élet más viszonyaiban számtalan van. így például — most nem a gazdasági térről veszem a példát, mert hiszen ezen elv nemcsak gazdasági térre vonatkozólag, hanem általánosan állíttatott oda, ki vonhatná kétségbe—és igen kérem a t. képviselő urakat, kik talán ezen okoskodás szerint büntethetőség alá esnének, ne vegyék rósz néven — ki vonhatná kétségbe és ki tagadhatná, hogy a társadalomnak egyik érdeke —merthiszen különben megszűnnék létezni — az hogy a társadalmi érdekeknek megfelelő módon a társadalmat képező elem, vagyis az emberi nem fennálljon? A ki ennek nem tesz eleget, nem házasodik, az positiv kárt nem tesz senkinek, sőt talán még használ magának, vagy azon szegény nőnek, a kit elvett volna. (Zajos derültség) de tagadhatlan, hogy ha ez általánossá várnék, nemcsak káros volna a társadalomra, de megszüntetné a társadalom létezését, mint társadalomét. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Továbbá azt sem vonhatja kétségbe senki, hogy a társadalom érdekre az is, hogy a jövő generatiók mentől erősebbek, egészségesebbek, fejlettebbek legyenek. Ha valaki talán maga is nem nagyon erős, egy szintén nem nagyon erős segítséggel, társsal családot alapít, ezzel nem tesz positiv kárt, de ha általánossá lenne ez, elsatnyulna az egész emberi faj. Tehát a ki nőtlen marad, vagy igen gyenge ivadékot hoz elő, azt Apponyi t. képviselő ur theoriája szerint meg kellene büntetni. (Élénk derültség.) Még csak igen röviden kívánok szólni, mivel, mint mondám, a nézetemmel megegyezőleg elmondottakat ismételni nem akarom és felszólalásom főczélja úgyis az volt egyfelől, hogy kimutassam, miszerint a bajok, melyek ellen orvoslást keresünk, nemcsak az újabb törvények óta keletkeztek, tehát ne akarjuk azokat tenni felelőssé mindenért, a miért nem is lehet; a másik pedig, hogy gr. Apponyi igen t. képviselő ur beszédének, melyre lenne több megjegyzésem, (Halljuk!) ezen két tételének szerintem tarthatatlanságát igyekezzem gyenge erőm szerint kimutatni, mint a mely két tételt én — megbocsásson a t. képviselő ur, nem ellene való vád, de egyéni meggyőződésemként mondom ki, mely meglehet, hogy téves — a socialisticus absolutismus első lépcsőjének tartok. (Helyeslés jóbbfeUl.) Én, t. képviselőház, megvallom, ha még birtam volna kételkedni a felett, hogy lehet- e, helyes-e büntető hatálylyal kamatmaximumot megállapítani: ugy Komjáthy t. képviselőtársam mint gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam indítványa, vagy nem indítványa, a hogy tetszik — meggyőzhetetett volna, hogy ezt helyeseinivalóban nem lehet. Megmondom miért ? Mindkét képviselő ur ékesszólása egész erejével igyekezett kimutatni a kamatmaximum megállapításának jó, helyes, czélszerű voltát. De — nem akarva arra utalni, hogy egymással és a modorra nézve ellentétben voltak — az egyik fix tételben akarja a maximumot megállapítani, csakhogy mint már jeleztem, nem meri a fix tételt meghatározni, hanem bizottsági tárgyalásra kívánja ennek meghatározását utalni, tehát mindenesetre érzi, hogy a dolog igen sok oldalról megfontolandó. Gr. Apponyi t. képviselő ur kifejti a fix tétel veszélyeit, akar egy mozgó tételt, de midőn ezt kifejti, tartózkodik attól, nemcsak hogy a perczent-tételeket, de még hogy magát az eszmét is concrét indítványban beadja. Mit mutat ez? Hasonlag azt, hogy ő maga is nyugtalankodik a felett, hogy vájjon mi lehetne ennek a következése s igy nem volna talán hajlandó, javaslatának elfogadása esetében, az azzal járó nagy erkölcsi felelősséget viselni. Csak azt kérdem még, vájjon a büntethetőség szempontjából, vájjon azért, hogy ne lehessen minden egyes kérdés controversia tárgya, az a mozgó perczent-tétel czélszerű" eszköznek tekinthető-e? Hiszen akkor minden egyes esetben nemcsak azt kell tudni, a mi még könnyű, hogy az napon mi volt a banknak kamatlába, de azt is kell tudni és be kell bizonyíthatni, hogy az ország elhagyott vidékein, mint a képviselő ur mondta, az a kölcsönadó köteles volt-e már akkor tudni, hogy időközben talán már a kamatláb leszállt, j Minden egyes esetben tehát az egyébb nehézsé-