Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-175

254 175. országos ülés január 26. 1883 kezetes önmagával, hogy azt mondja,: ez által, ha megszabatik egy bizonyos scala a kamatmaximumra nézve, transmissiót fognak élvezni és a hitel lük­tetni fog oda is, a hova eddig el nem ért és olcsóbb, vagy olcsó hitelt fogunk juttatni oda is, a hol eddig olcsó hitel nem volt. Én azt hiszem, ezen okoskodása először indít­ványával, másodszor a dolog természetével ellen­kezik. (Derültség jobbfelöl) Mert ha a tőkének kor­látok szabatnak, akkor azt hiszem, liogy az nem olyan agilis, nem oly tevékeny, nem keresi annyira az elhelyezést, mint ha, korlátlan. Másfelől a dolog természetével ellenkezik. Mert igen szépen rajzolta ugyan az uzsorást, hogy az hogy használja ki a szorultságot, a tapasztalatlanságot; de kérem, ha az uzsorás eddig saját érdekében levőnek találta azt, hogy ezeket a helyeket, azon egyéneket, a kik ily viszonyok között vannak, felkeresse: fogja-e érdekében levőnek találni az ilyen természetű tőke azt, hogy terjeszkedjék, hogy keresse, terjeszsze a hitelt kamatmaximum mellett'? Azt hiszem, nem. Ellenkezőleg össze fog szorulni, szűkebb korlátok közt mozogni s ennek következtében okvetlenül hitelterjeszkedés, ha nem a hitel megszorítása fog bekövetkezni. De azt mondja t. képviselő ur — és itt is következetlenségbe jött magával — ez nem baj, hadd pusztuljon, a ki már ily kölcsönökre szorul, ne rántson magával másokat is, szóval hulljon a férgese. Ez a milyen kegyetlen okoskodás, ép oly szembeszökően ellenkezik saját álláspontjával. Mert én azt hiszem, hogy álláspontja a hitel ki­terjesztése és az uzsorás körmei közt lévő egyé­neknek is megmentése. Mert ha nem ez, akkor ne beszéljünk az uzsora korlátozásáról s ne mondjuk, hogy az uzsorát akarjuk rendszabályozni, mert a ki nincs az uzsorás körmei közt, annak e rend­szabályra szüksége nincs és ha a t. képviselő ur e törvényt még kiterjeszteni, szigorítani akarja, nem a jóhiteltí egyének kedvéért teszi, hanem azokért, a kiket az uzsora meg akar ölni. T. ház! Én azt vettem észre, hogy e viszo­nyoknak és az alapeszméknek vizsgálatánál egy lényeges, egy fő szempontot szem elől tévesztettek. Nem akarják vizsgálni, hogy milyen elemek azok, melyek az uzsorás körmei közt vannak, pedig azt hiszem, hogy ha orvossággal akarunk előállni, elő­ször a beteget kell megismerni. Ha mindenki körülnéz saját ismeretsége köré­ben és látja, hogy a hivatalnokoknak egy része, a kisiparosoknak egy része, a nagy lábon élő és kevés ellenőrzéssel dolgozó és keveset kereső egyé­neknek és a kisebb gazdáknak egy része az uzso­rások körmei közt van, akkor egyszersmind meg fog győződni, hogy mily végtelenül nehéz ezeken segíteni. Van más nehézség is. Itt van egy nemzetgazdasági tényező, gr. Ká­rolyi Sándor felhozta a szövetkezetek eszméjét. Ez positiv rendszabály és igen czélszení, helyes. Méltóztassék figyelmökre méltatni azt, hogy a kis­birtokosok földhitelintézete mily erőlködéseket tett szövetkezetek létesítésére. Méltóztassék figyelmö­ket kiterjeszteni arra, hogy a kisebb iparosok kö­rében a szövetkezetek mily gyengén prosperálnak és mily gyenge erőt képesek kifejteni. Vájjon miért ? Vájjon az uzsoráért ? Azért, mert ez egyé­nek az uzsorások közmei közt vannak ? Nem azért, vagy legalább nagy részben nemcsak azért, hanem azért, mert azon mesteremberrel vagy hivatalnok­kal, kinek csekély jövedelme van és azon jövedel­men túl költekezik, a legjobb ismerősei sem akar­nak solidaritásba állni hitel tekintetében és mint­hogy a szövetkezet solidaritást kivan, igen nehe­zen lehet összehozni falvakban, sőt városokban is, csak 50 egyént is. Mikor ily viszonyok vannak, akkor azt mon­dani, hozzunk be kamatmaximumot s a bajon se­gítve lesz, az uzsora meg fog szűnni, vagy nagy­részben korlátoltatni fog, azt hiszem, nagy illusio. De gr. Apponyi t. képviselő ur egyszersmind eltért alapnézetétől a jelzálogkölcsönökkel szem­ben és azt mondja: személyes hitelre legyen egy scala, jelzálogkölcsönre legyen a fix kamat s azt mondja nézete szerint meg is lehetne ezt állapítani, pl. 7°/o-ban. Én pedig azt mondom t. képviselőtár­samnak, hogy ezen a téren még kevésbbé lehet meg­állapítani és ha most 7 százalékban állapítaná meg, a kisbirtokosok hitelintézetét kellene bezárni és ha 7 százalékban meg lett volna állapítva a kamat a 60-as években, a földhitelintézetet is be kellett volna zárni, mert a hatvanas években ennek 57* százalékos záloglevele hetvenes cursussal kelt. Méltóztassék kiszámítani, hogy milyen árfolyam ez, nem tekintve a törlesztési százalékra, akkor is meg fogja haladni a 7 százalékot. Es hogyan alkal­mazható ezen intézetekre, melyeknek záloglevelei künn a piaczon a napi árfolyam hullámzásainak alá van vetve a kamatmaximum % Tőlük függ-e, hogy a világpiacz mennyiért veszi a zálogleveleket? Vájjon ők határozzák meg ezt? Ha ma azt mondják, hogy 94 vagy 96 az árfolyam és holnap beáll egy válság, akkor vagy nem adhatnak kölcsönt, vagy 70 -75-tel kell számítani. Méltóztassannak kiszá­mítani a kamatlábat és meg fogják látni, hogy mi­ként illeszthető az a kamatmaximumba. Végzem beszédemet. (Halljuk!) Azt hiszem, hogy mi itt hibát követtünk el és ez egy általános szempont, melyet a t. ház becses figyelmébe aján­lok. Ez a hiba szerintem az, hogy igen népszerű dolog és úgyszólván általános helyeslésre talál az, hogy ha beszélünk arról, hogy a szorultságban levő, a könnyelmű, a tapasztalatlan egyének hitel­viszonyain segítsünk. (Mozgás.) A törvény szavait idéztem, midőn ezen defimtiókat hoztam fel, mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom