Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-174

222 174. országos ülés január 25. 1883. elégséges, mert sohasem fogunk annyit sem elérni az uzsora korlátozására, a mit ma az ország pénzügyi helyzete mellett el lehet érni, ha csak arra szorítkozunk, hogy büntetőjogi sanctióval akarjuk sújtani az uzsorát. Nem elég valamely társadalmi baj orvoslására, ha a társadalmi kinövést ostorozzuk.A büntető eljárás soha sem elég valamely baj korlátozására. Nem hiába mondja a példabeszéd, hogy alkalom teszi a tolvajt, tehát ha a bajt orvosolni akarjuk, nem elég büntetni a tolvajt, hanem a tolvajlásra szolgáló alkalmat kell nehezíteni. Én tehát a váltótörvény módosítását óhajtom, sőt én tovább mennék e tekintetben és szándékom is volt eredetileg, hogy e tekintetben határozati javaslatot nyújtok be, hanem mivel elismerem, hogy gyakorlati szempontból talán ez idő szerint czélszerühb, ha a kezdeményezés azon párt kebeléből indul ki, mely ma a többséget képezi, készséggel hozzájárulok Darányi t. képviselő ur határozati javaslatához. En odáig mentem volna, hogy kimondtam volna egyenesen, miszerint a váltótörvény revisióját kivánom oly irányban, hogy a szenvedő váltóképesség a bejegyzett kereskedőkre szoríttassák, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert azt tartom, hogy a váltó tulajdonkép a kereskedelmi forgalomnak képezi egyik egészséges eszközét. (ügy van! a szélső baloldalon.) S itt legyen szabad Körösi t, előadó úrral szemben egy megjegyzést "tennem. 0 utalt arra, hogy a mai forgalom mellett már szüksége van a a váltóra nemcsak a bejegyzett kereskedőnek. Én ezt tagadom. Azt mondja a t. előadó ur, hogy szüksége vau reá a gazdának is. Megengedem, egyes kivételes esetekben azon gazdának, a ki egyszersmind iparüző, vagy ipart ííz. De tessék annak azután magát mint kereskedőt bejegyeztetni, ne derogáljon az senkinek sem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az a gazda, a kinek szeszgyára van, jegyeztesse be magát mint iparos és kereskedő, ha ez az ő gazdászati tevékenységének legfőbb ága, akkor azután természetesen részesül mindazon előnyökben, melyeket a törvényhozás a kereskedőknek biztosít, de magára vállalja azon kötelességet is, melyeket a törvényhozás a kereskedőtől megkíván: vigyen rendes könyveket, hogy minden pillanatban képes legyen vagyoni állását világosan maga elé állítani és ha szükséges, kimutatni. Gazdálkodom én is körülbelül 12 esztendeje, mondhatom, hogy a gazdának váltóra általában szüksége nincs. Nincs szüksége a rendezett viszonyok közt élő gazdának, azt fogja válaszolni a t. előadó ur. Azt mondom, annak sincs szüksége reá, a ki pénzszűkében van. Ne tessék azt hinni, hogy azon gazda, a kit amúgy rangirtnak tartanak, nem volna gyakran pénz szőkében. Hanem alkalmazzuk kiadásainkat szükségleteinkhez s én azt tartom, hogy egyik társadalmi baj az, hogy nálunk kiindulnak ájtalában a nemzetgazdasági theoriákból és azon országok példájából, melyekben a kereskedelem a legjelentékenyebb tényezője a közgazdasági életnek. A nemzetgazdászat szerintem ma is magán viseli, nem ugyan régi értelmében, a mercatilizmus bélyegét. A nemzetgazdászati theoria ma is tulaj donkép a mercantilizmus hatása alatt áll és a kereskedelmi élet szempontjából szereti megítélni az általános forgalmi életet. S oly országban, melynek ipara még csak a jövőben fog fejlődni, melynek geographiai helyzeténél fogva világkereskedelmi hivatása ma még nincs, oly ország törvényhozását is a mercantilizmus irányába terelni, elhibázott törekvés volt, vagy volna, ha még ma is uralkodnék. De t. ház, ha szerintem a gazdának váltóhitelre általában szüksége ninca is, megengedem, hogy a mai forgalmi élet, megszokván már a váltónak kényelmes alakját — mert ez az egyik baj, hogy ennél kényelmesebb eszköz a hitel kielégítésére nincs — mégis némi surrogatumra szorul. Azt hiszem, nem volna nehéz erre is megtalálni a kellő formulát. (Halljuk! a ssélső baloldalon.) Még pedig azt hiszem, a közjegyzői intézvény nyújt erre nagyon kedvező módot. Tudom, hogy az úgynevezett közokirat ma is bizonyos privilégiumokkal van felruházva a végrehajthatóság szempontjából, de még valamivel tovább is mehetnénk, felruházhatnék a közjegyző előtt kiállított egyszerű kölcsönkötelezvényeket, adósleveleket oly törvénykezési privilégiummal, hogy az ilyen okirat azután hivatva volna némileg pótolni azt és olyan hitelpapírt képezne, mely megfelelne azon feladatnak is, a melyre a váltót ma használni szokás. Ez magában foglalná, hogy ugy mondjam, az előnyöket, hogy egyszerű iitterál obligatiót képez, de ki volna zárva a tőkeuzsorának, a szédelgésnek a lehetősége és fennállna az, a mi jogi szempontból lényeges, az ily obligatióval szemben az exceptio non numeratae pecuniae. Azt mondhatná az adós, hogy nem kaptam meg a pénzt, ennél fogva nem tartozom, mert ebben van a különbség a kötelezvény s a váltó közt. Megengedem, hogy a dolog nincs eléggé praecise kifejezve. De van egy bizonyos stádium, midőn a vitatkozásra egy bizonyos hasonlatot lehet alkalmazni. Sem az aczél, sem a kova magában véve tüzet nem gerjeszt és ezen magukban véve tüzet nem gerjesztő eszközök súrlódása mégis megadja a gyújtó szikrát. En azt hiszem, hogy az eszmék fejlődésének bizonyos stádiumában ez a vitatkozás czéija és ha ilyenkor aztán néha létrejön a gyújtó szikra, az egészsége? életre való eszme, habár abban egymagában sem az egyik, sem a másik tényezőnek nincsen része, a két tényező súrlódása létrehozza azt. Ez volt czélom, midőn felszólaltam. Altalánosságban elfő-