Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-174
174. országoí Alél jauaár 25. 1S83. 221 dája ez annak, hogy nálunk még e század közepén is gazdaságilag középkori állapot volt. Ezen középkori állapot fentartására szolgált két körülmény; egyik az, hogy hazánk a középeurópai áramlattól izolálva volt. Izolálva volt egyrészt a közlekedési eszközök fejletlensége által, de másrészről fokozta ezen izoláltságot az ausztriai határszéleken fennálló vámsorompó, mely oly irányban kezeltetett, hogy hazánk ezen izolált állapotában, mint gyarmat, annak hatalmában minél tovább megtartathassák az örökös tartományok javára. (Igazi JJgy van', a szélső halfelől.) Az 1848—49-es események és a közlekedési eszközökben beállott óriási változás, nagyszerű fejlődés kiragadta hazánkat ezen izolált állapotából. Be kellett volna következni a terménygazdaságra a szokott fejlődési foka a gazdasági életnek, a pénzgazdaságnak; de azon zavaros, sajnos események, melyek épen akkor bekövetkeztek, megrendítették mindazon tényezőknek alapját, melyek az egészséges hitel fejlődésére befolyhattak volna s igy nem állhatott be a természetes fejlődés, nem terjedhetett el a pénzgazdaság, mert lehetetlenné volt téve, hogy a termelő osztály tőkét gyűjtsön. Különösen a háborúkkal járó megrázkódtatások éreztették hatásukat. Legnagyobb mérvben megrendítették épen mindazt, mi az egészséges hitel fejlődésére szolgálhatott volna. (Igaz! Vgy van! a bal- és szélső balfelöl.) Emlékezzünk vissza, a forgalomnak mily nagy eszközei lettek akkor megsemmisítve; nem kell tehát csodálkoznunk, ha a rombolás epochájában az egészséges hitel fejlődésének nyomaira sem találunk. Az 1848—49-ben forgalomban levő csere eszközöknek nagyrésze, a Kossuth-bankók elpusztíttattak. Ez is elég ok, hogy a hitel iránt megrendült a bizalom. A valutának rendezetlensége, mely erre bekövetkezett, szintén igen jelentékeny ok a a hitel válságos állapotának, a mely még ma is fennáll. (Igaz ! JJgy van! a szélső balon.) Hogy egészséges alapokon a hitel nálunk nem fejlődhetett — nem mondom nagyban és egészben, de a kisebb forgalomban, mely a nép alsóbb osztályaira a legnagyobb jelentőségű. Azt kell tapasztalnunk, hogy a nép alsóbb osztálya még ma is bizalmatlansággal viseltetik a papírpénz iránt. (Igaz! ügy van! a szélső balfelöl.) Mióta az újabb időben az ezüst ára folyton csökkent és az ezüst újra forgalomba jött, azon községekben, melyeknek lakosai takarékosak, az ezüstpénz eltűnik a forgalomból, mert a láda fenékre rejti azt a takarékos gazda; a papir nem marad meg, szükség van rá; hiába, az mégis csak papir. (Igaz! ügy van!) Én legalább ezt igy tapasztaltam. Én tehát nálunk a hitelviszonyok egészségtelen fejlődésének egyik okát az állam rósz pénzügyi helyzetében vagyok kénytelen keresni. (Igaz! Vgy van! a szélső baloldalon.) És t. ház, sajnosán kell tapasztalnom, hogy mig nem igen régen még hangoztatni hallottuk, hogy törekednünk kell a valuta rendezésére, ma e tekintetben a stagnatió álláspontjára jutottunk és ma ugy látszik, ha nem is elejtve, de legalább még a törekvés is egyelőre félretéve, elodázva van. Nagy befolyással bir a hitel fejlődésére az állam pénzügyi helyzete az által, hogy az állam maga, mint hitelkereső, milyen álláspontot foglal el és e tekintetben azt hiszem, az sem szorul bizonyításra, hogy mikor a közelmúltban a szerencsétlen politika következtében úgyszólván uzsorahitelre szorult az állam, annak hatása a magánhitelben is érezhető volt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tehát a teljes kibontakozást szerencsétlen közgazdasági állapotaink, különösen a hitel kérdéseire nézve addig lehetetlennek tartom, mig magának az államnak pénzügyi viszonyaiban gyökeres átváltozás be nem áll. Habár ezen reményről a közel jövőben le kell tenni, ha nem érhetünk el mindent, tegyünk mégis annyit, a mennyit lehet, segítsünk a bajon, ha nem lehet gyökeresen, legalább palliativ eszközökkel. Ilyen palliativ eszköz a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, melyet én elfogadok a részletes tárgyalás alapjául, mert nagyban és egészben helyeslem azon álláspontot, melyet a törvényjavaslat elfoglal. A harmadik okát annak, hogy az uzsora ilyen nagy mértékben pusztított nálunk, abban keresem, hogy a hitelre vonatkozó magánjogi törvények nem felelnek meg az ország közgazdasági állapotának és pedig nemcsak az újabb időben, hanem régibb idő óta nem felelnek meg a magánjogi törvények nemcsak a közgazdasági állapotoknak, de még a közművelődési és általános társadalmi állapotoknak sem. Életbe léptettük pl. az általános váltóképességet akkor, mikor inkább szokás, mint kényszerből még ma is a termény gazdaság jeleit találjuk föl, midőn a földműves aláírja és forgatja a váltót, de ha/egy fazekas vetődik a faluba, nem pénzzel veszi meg tőle a fazekat, hanem gabonát ad érte. A legnagyobb mértékben ellentétes viszonyokat találjuk tehát a forgalmi életben, t. i. az általános váltóképességet és a kereskedelem legprimitívebb állapotait, a cserekereskedést. A hole kettő együtt észlelhető, természetes, hogy ez állapot káros visszahatást fog gyakorolni. Én az általános váltóképességet viszonyaink között nem tartom helyesnek, azért örömmel elfogadom Darányi Ignácz t. képviselőtársam határozati javaslatát, a mely szerintem felismeri a baj egyik főokát és felismeri azt is, Iiogy a szőnyegen levő törvényjavaslat, mely az uzsoráról és káros hitelügyletekről szól, a baj orvoslására nem elég-