Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-174

g-j g 174. országos ttl szükségesnek látom és magamat késztetve érzem arra, hogy már most az általános tárgyalásnál szólaljak fel. Mert a kérdés már most is az, hogy az uzsorát büntetőjogilag tárgyaló, az uzsorát büntetni szándékozó törvény arra az elvre fektettessék-e, mely a javaslatban van letéve, hogy t. i. azok büntettessenek, kik mások szorultságát, könynyelműségét, tapasztalatlanságát kizsákmányolj ák, vagy pedig fektettessék-e arra az elvre, hogy büntettessék már magában egy meghatározandó kamatmaximumnak bármily csekély átlépése is. És miután én egyedül helyesnek azt az elvet tartom, melyre ezen törvényjavaslat fektetve van; azt a ezélzatot pedig, a melyet eddig különösen Komjáthy Béla t. képviselőtársam kifejezett, hogy t. i. már a meghatározott kamatmaximunmak egyszerű áthágása is büntetendő legyen s ez legyen büntetőjogi criteriuma az uzsorának: károsnak és helytelennek tartom; azért már most látom szükségesnek erre nézve nézetemet a t. ház engedelmével kifejteni. (Halljuk!) A legfeltűnőbb előttem, hogy azok, a kik, miként Komjáthy t. barátom, kamatmaximumot kivannak megállapítani és ezt akarják az uzsora büntetőjogi criteriuma gyanánt felállítani, magokat gyakorlati embereknek tartják, mig ellenben azokat, kik ellenkező álláspontot, t. i. a törvényjavaslatnak álláspontját foglalják el, mint valami idealistákat vagyis nem a gyakorlat és tapasztalás tanaiból meríti! embereket állítják oda. A tévedés szembeszökő. Igenis, mi a tudomány tantételeit tartjuk szem előtt. Csakhogy ma már a tudomány tantételei nem azok, a melyek századokkal ezelőtt voltak; hanem Bacon óta és ma a tudomány tantételeit csak elégséges, számos, igen számos adatok által megerősített hosszú tapasztalatokból vonja le s ma már a tudomány a tapasztalás kútforrásán kivtil egyebet nem fogad el forrásként és tantételnek csak azt fogadja el, a mit hosszú, elégséges és nem egyes esetekből merített tapasztalás igaznak, valónak bizonyított. Nézzük s alkalmazzuk ezt a jelen esetre. A tudományos elmélet azt tanítja, hogy az uzsorát a kamatmaximum criteriumálioz kötni egészen czéltalan és semmiféle módon keresztül nem vihető dolog; továbbá tanítja azt, hogy semmiféle kamatmaximum-meghatározás a kamatlábat szabályozni nem képes. Es ezen tételeket a tudomány sok ezer évi tapasztalásokból merítette: merítette abból, hogy bárhol kísérlettek is meg a kamatlábat kamatmaximum felállítása által szabályozni, az hiú kísérletnek bizonyult; és merítette azon százados, ezredéves tapasztalásból, hogy akár volt valamely kamatmaximum megállapítva, akár nem, a kamatláb hol felszökött, hol leesett, a szerint, a mint a közgazdasági körülmények azt magukkal hozták. A tudomány ismer sok száz éves tapasztalásból merített eseteket, a mikor a kamatláb meg volt január 25. 1883. határozva, de azért az hol nagyon alant, hol nagyon magasan állott: és ismét ismer számtalan esetet, mikor nem volt meghatározva a kamatláb és az vagy nagyon alacsony, vagy nagyon magasan állott. Meggyőződött tehát a tudomány ebből a tapasztalásból arról, hogy a kamatlábat egy maximális tételnek törvénybe iktatása által szabályozni nem lehet, mert ez sok, egészen más körülménytől függ. De meggyőződött a tudományos elmélet százados tapasztalat utján arról is, hogy minden büntetőjogi szabvány, mely az uzsorát, a leggonoszabb mérvű uzsorát is egy kamatmaximum felállítása mellett akarja megbüntetni, czéltalan volt azért, inert a biró a legtöbb esetben, de maga a közvélemény is megütközött azon és nem tudta helyesnek elfogadni azt, hogy pl. egy kamatlábnak egy fél vagy egész százalékkal való túlhágása már büntetendő gonoszság volna, a minek aztán fogalomzavar volt az eredménye és az, hogy büntetlenül maradt a mások szorult helyzetével gonoszul visszaélő igazi uzsora is. Es ezért fogadta el a tudományos elmélet tantételül azt, hogy nem helyes büntető uzsorát kamatmaximumhoz kötni. Ezzel szemben unt állít a praxis nevelten Komjáthy t. barátom ? 0 azt, a mit századok tapasztalása bizonyít, semmibe sem veszi, hanem hivatkozik egyéni észleleteire, melyek ő benne azon hitet ébresztették fel, hogy kamatmaximum megállapítása nélkül rosszak a, viszonyok, tehát arról kell gondoskodni, hogy kamatmaximum állapittassék meg, mert akkor minden jó lesz. Komjáthy t. barátom tehát és azok, a kik vele egy véleményen vannak, mint a praxis emberei támadják meg a törvényjavaslatot; föléje helyezik saját egyéni észlcleteiket annak, a mit sok század észleletéiből vont le a tudomány. Ezt én megengedhetőnek nem tartom t. ház. Bármily éleslátású legyen valamely egyén, bármily mélyen gondolkozó valamely nemzedék, annak tapasztalatai, észleletei sok század tapasztalásához és észleléseihez képest csak parányi; képeznek. (Helyeslés.) Hogy hová vezet az ily egyéni impressiókon alapuló consideratió, világosan kitűnik abból, hogy minő nézeteket képezett magának t. barátom a kamatmaximumot eltörlő 1868. törvény hatására nézve. Azt mondja erre nézve: „1868-banaz uzsora-törvényeket, a kamatuiaximumnak büntetőjogi beszámítását eltöröltük és ezzel mit értünk el'í Ezzel elértük, — úgymond — hogy az ország a tönk szélén áll." Tehát mindazon közgazdasági és pénzügyi bajokat, melyek 1868. óta ez országban előfordultak és azt, hogy közgazdasági viszonyaink ma egészségtelenek és rosszak és hogy — a mint mondja — a tönk szélén állunk, mindezeket az uzsoratörvény eltörlésének tulajdonítja t. barátom, Komjáthy Béla: Nem! Hódossy Imre: Bocsánatotkérek, én argu-