Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-173

173. országos ii!é- jaanár 24. 18S3. 203 általában az 1. §-nak az igazságügyi bizottság által formulázott szövegét magam sem fogadom változatlanul el és annak idején a maga helyén, mikor az 1. §. tárgyaltatni fog, ha más részről nem tétetik, én leszek bátor módosítványt indítvá­nyozni. De t. ház, ha a t. képviselő urnak az első szakasz ellen van észrevétele — pedig észrevétele az 1. §. ellen irányul —abból nem az következik, hogy az egész törvényjavaslatot utasítsuk vissza, hanem az, hogy nézeteit akkor, mikor az első szakasz fog tárgyaltaim adja elő. (Helyeslés jobb­félöl. Ugy van!) Mert az első szakasz határozza meg az uzsora vétségének fogalmát és ezen meg­határozást lehet igy vagy ugy fogalmazni, de a törvényjavaslat többi szakaszai azért megmarad­hatnak. Én részemről t. ház, szerencsétlenségnek tartanám, hogy ha azon alapelv, mely az első szakaszban ki van fejezve megdőlne és méltóztas­sanak megengedni, hogy ezt röviden indokol­hassam. (Halljuk!) A kamatmaximum t. ház, meg van állapítva; az 1877 : VIII. t.-cz. a kamatmaximumot 8 / -ban állapítja meg és azon törvény ezen törvényjavas­lat által is fentartatik; sőt ezen törvényjavaslat 4. szakaszában nyíltan ki van fejezve, hogy 87,-on alul az uzsora vétsége nem állapítható meg. E szerint igen t. képviselőtársamnak azon egész érvelése, miszerint senki sem fogja tudni, hogy mikor üzletet köt, uzsoráskodik-e vagy nem, önmagától elesik. A maximum tehát magánjogi tekintetben meg van állapítva és ezen törvény­javaslat által is fentartatni czéloztatik; bár én azt tartom, hogy a pénz értékét és a kamatlábat sem törvényhozási rendelkezésekkel, sem paragrafu­sokkal megállapítani nem lehet. A pénz értéke, ha nem is csupán a kínálat és kereslet viszonyai szerint, de más tényezőktől is függ s azokhoz képest fog változni és alakulni. Már most ha. egy oly kamatmaximum állapittatik meg, a melyen túl semmi körülmények között, bármily változások álljanak is be a hitelben, kereskedelemben és forgalomban, bármily magasra szökjék is az üzleti kamatláb, büntetőjogi következmények nélkül túlmenni nem lehet, akkor azt fogjuk elérni, hogy valamely kereskedelmi vagy hitel­válság esetére, vagyis épen akkorra, mikor az országnak a hitelre legnagyobb szüksége lesz, fogjuk azt a hiteltől megfosztani és ekkép az egyetlen forrást, mely a gazdasági viszonyokat fentarthatná, már előre magunk elől elzárni fogjuk. De t. uraim, erre azt mondhatná valaki, hogy ne állapítsunk meg fix maximumot, hanem ezen maximum akár az osztrák-magyar bank kamatlába, akár más viszonyok szerint változzék. Erre t. ház, csak azt mondhatom, hogy ha két birtok, két váró*, vagy két megye közt a határok folyton változtattatnak, akkor senkitől sem lehet követelni, hogy azon határokat tisztelje, akkor senkit, a ki ezen határokat véletlenül túlhágta, büntetni és felelősségre vonni nem lehet. A kamatmaximum a mondottak szerint magán­jogi szempontból fennáll és fenmarad: de a kamat­maximumot, mint a bűncselekmény ismérvét, oda­állítani szerintem teljes lehetetlen. Lehetetlen azt kimondani, hogy bizonyos kamatláb áthágása már eo ipso minden esetben, kivétel nélkül uzsora vét­sége volna; mert képzelhető akárhány eset, hogy a legjobb hiszemüséggel lépi át valaki a kamat­lábat. Ha egy atya azért, hogy fiát megmentse, 9%-on vesz fel pénzt és fiának azt 9°/<>-ért adja oda, akkor ezen atyát a fogházba küldeni nem volna helyes. (Ugy van! Igaz!) Büntetőjogi maximumot felállítani tehát igen messze vezetne, messzebb, mint a hova elérni akarunk.De t. ház, előzményünk is van e tekintetben; a magyar büntető törvény­könyv e kérdéssel, bárcsak a kiskorúak megcsalása alkalmából is, de foglalkozik. A büntető törvény­könyv 385. § a ugyanazon definitiót használja lé­nyegében, mely itt az 1. §-ban foglaltatik ; a 385. §. azt mondja ugyanis, hogy: „A ki valamely kis­korúnak vagy gondnokság alá helyezettnek tapasz­talatlanságát, szorultságát vagy könnyelműségét felhasználja, bizonyos körülmények közt uzsora­vétséget követ el." Midőn tehát a fogalom már lé­tező törvényünk által megállapittatott, akkor új fogalmakat, új keretet keresni szerintem szintén nem volna helyes és hogy ha ily meghatározás tör­vénybe vétetnék, nem érnénk el vele egyebet, mint azt, hogy az alaki vétségek számát szaporítanék, melyek a bírót a legnagyobb dilemmák közé helye­zik. Én a büntethetőséget nem kizárólag objectiv, hanem subjectiv motívumokban is kívánom keres­tetni. Ez egyik alapja annak, a miért a törvény­javaslat 1. §-át elfogadom. Felhozta a képviselő ur, hogy a bíró nem fog tudni eligazodni s nem fogja tudni, mit qualifical­jon uzsorának, mit nem s hogy ennélfogva rend­kívüli hatalmat adunk a bíró kezébe. Hát t. ház, méltóztatik-e gondolni, hogy ha a kamatmaximum ugy, amint a képviselő ur kívánja, megállapíttatik, akkor a biró mérlegelésének semmi tere nem lesz? Azt méltóztatik gondolni, hogy ha a valóságos kamat ki lesz téve a kötelezvényen vagy váltón, nem lesz-e szükséges akkor is a valóságos kamatlábat előbb kinyomozni sugy hasonlítani azt egybe a maximális kamatlábbal? Nem t. ház, a büntetőjogi kamatmaximum megállapítása akkor sem lesz elég, ez esetben is sokat kell a biró mér­legelésére bizni és e részben én a képviselő ut­áltai javasolt maximumnál többet várok a tör­vényjavaslat 14. §-ától, a mely rendelkezik arról, hogy a biró a bizonyítékok teljességéhez kötve ne legyen, hanem legjobb belátása szerintitélhessen! Én tehát a törvényjavaslatot általánosságban he­lyeslem és helyeslem nagyban és egészben véve a 26*

Next

/
Oldalképek
Tartalom