Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-173

196 '"* oi'szágos ülés Január 24 183. magas kamatokkal kiforgatja vagyonából. Ez a leghelyesebb szempont, a melyet törvényjavaslatunk elfoglal. Sokról lehetne még szólni, lehetne szólni a váltókérdésről, vájjon nem volna-e jó a váltóképességet korlátozni. (Halljuk! Halljuk!) De félek, hogy kimerül at. ház türelme. (Halljuk!) Mindenesetre felmerülhet az a kérdés, vájjon nem fog-e az uzsora a váltó ahí rejtőzni, ha az uzsora törvényt meghozzuk. T. ház ! Én bevallom, hogy az 1877-iki törvény után is oda rejtőzött és valószínűleg a jövőben is a váltó alá fog rejtőzni az uzsora. Miért? Mert a váltó egyszerű alakja legalkalmasabb arra, hogy rajta az engedményezések, forgatmányok történjenek, tehát legkönnyebben adható kézről kézre. Ezen a váltón lehet a jogot legkönnyebben másra átruházni, a váltó alakjánál fogva legalkalmasabb arra, hogy vele és általa az uzsorát elpalástolni lehessen. Hazánkban is e kérdés egyletekben és sajtó utján tüzetesen fejtegettetett. Törvényhozásunk a váltóképesség megszorítását mel lőzte, mert az 1876:: XXVII. t,-cz.-nek a szenvedő váltóképességre vonatkozó rendelkezéseit nem akarta pár év múlva megbolygatni. Igaz,hogy a váltó képességnek a 24. évet betöltött nőkre történt kiterjesztése némileg korainak látszik és nem igen helyes volt. a mi gazdasági viszonyaink közt behozni a nem kereskedő nőkre nézve a váltóképességet. De törvényhozásunk mentségére fel kell hoznom azt, hogy 1876-ban a váltót ugy fogta fel, mint nemzetközi intézményt, melyről egyoldalúkig egy ország, tekintet nélkül a többi ország váltótörvényére, nem rendelkezhetik, legalább a czélszerííség azt parancsolta, hogy ne rendelkezzék. A váltó nem egy országnak intézménye, hanem nemzetközi intézmény. A váltóképesség megszorítása nemcsak a kereskedőre volna káros, hanem a gazdaságra és az iparosokra is; mert a gazdaságnak és az iparnak intensiv üzése mai nap váltóképesség nélkül alig képzelhető. B. Prónay Dezső: Nem áll. Kőrös si Sándor előadó: A gazda is állít gyárt, péld. tégla- vagy czukorgyárt, már pedig ezeknél alig nélkülözhető a váltó. Polónyi Géza : Akkor gyárossá válik. Körössi Sándor előadó; Olvastunk a sajtóban nézeteket, hogy a váitóképességből a parasztokat ki kéne zárni és a földbirtokosok közül csak a nagybirtokosokat kellene váltóképeseknek meghagyni. A mai jogegyenlőség alapján létező társadalomban nehéz volna a törvényben meghatározni, ki hát a paraszt, ki a nagybirtokos. (Ugy vem! Derültség.) Hanem meglehet, hogy talán a nemzetközi forgalom váltóit nemre és osztályokra való tekintet nélkül bizonyos kis összegre meg lehetne szüntetnij hogy például 50 vagy 100 írtnál kezdődnék a váltó s a kisebb összegekre az nem lenne kiterjeszthető. Ezt csak mellékesen érintem. Ezek eszmék, melyek a gondolkozást megérdemlik. De kijelentem, hogy az uzsora-törvényjavaslatban váltóképességről beszélni s azt megoldani nem lehet. Az uzsora-törvénynek nem tárgya a váltóképesség, arról a ház ezúttal nem rendelkezhetik, de ha szükségesnek találja, indítványozhatja a váltó-törvény revisióját. Még csak azon részéről kívánok röviden szólni a törvényjavaslatnak, a mely a káros hitelügyletekről s különösen a korcsmai hitelről szól. (Halljuk!) Köztudomású dolog, hogy népünk legalsóbb osztályában eltérjedett a szeszes italok ivása, ínég oly magyar vidékeken is, a hol ezelőtt elterjedve nem volt. E korlátlan korcsmai hitel azután azt eredményezte, hogy népünkben ezer meg ezer család a korcsmai hitel útján vagyonából kifordíttatott és mai napon már földönfutóvá lett. Igaz, hogy a kihágásról szóló 1879. évi törvény 87. és 88. §-a az iszákosságról rendelkezett, de méltóztatnak tudni, hogy nálunk igen sok törvény csak papíron marad és nem hajtatik végre. Ez is igen üdvös volna, ha végrehajtatnék, mert a rendőri szabályok szigorú megtartása nélkül alig lehet a korcsmai hitel káros következményét korlátozni. Visszatérve a korcsmai hitelre, tagadhatlan az, hogy a korcsmai hitel népünk között nagy pusztulást okozott az által, hogy lelketlen korcsmárosok épen az ittas és öntudatlan állapotban lévő embereket felhasználván, ily állapotban számoltak velők és az ily állapotban tett számadás útján kettős krétával számították fel a tartozásokat, ezekről váltót, adóslevelet, vagy más okiratokat állíttattak ki és erre azután, midőn bekövetkezett az idő, hogy fizetni kellett volna, az illetők nem tudtak fizetni, a váltót hosszabbítani kellett, a hosszabbítás alkalmával megint megkétszerezték a tartozást, ugy hogy az egész korcsmai ivásnak bírói beperlés és végrehajtás lett a vége és szegény népünk vagyonából dobszóval kikergettetett, vándorbotot kellett kezébe vennie és szaporította Magyarország koldusainak számát. Ez az állapot tűrhetetlen, ezen a törvényhozásnak segítenie kell és ez a czélja a jelen törvényjavaslatnak, a mely a korcsmai hitelt korlátozza, Az igazságügyminister által benyújtott javaslatnak is ez a czélja. Az igazságügyi bizottság által átdolgozott javaslat ettől csak abban különbözik, hogy ez azon kifejezés helyett, hogy „korábbi tartozását ki nem fizette" egy határozott összeget vélt megállapítandónak. Ugyanis az igazságügyi bizottság által kidolgozott javaslat kimondandónak véli, hogy a korcsmai hitelből eredt tartozás fejében a bíróság által négy frton felüli összeg nem ítélhető meg; továbbá ha egyszer elmarasztaltatott, mindaddig, mig a tartozás ki nem elégíttetett, mig az adóson végre nem hajtatott,