Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-172

172. országos ülés január 23, 1S83. 189 tatását, nem szólal fel. Siófokon ezelőtt 20 évvel volt 2 zsidó család, most pedig a legutóbbi népszámlálás szerint 549. így lehetne végig menni Magyarország emporumain, a hol a gabnakereskedés virágzik. Ha most az izraelitákkal versenyezni akar a keresztény gabnakereskedő, csupán a csekély árkülönbözet, mely a magánkereskedőt tönkretenné, a többiekkel összetartásban képes lenne földönfutóvá tenni. Hogy miért adták be a tapolczaiak e kérvényt? A tapolezaiak leginkább bortermelésből élnek s méltóztassék meggyőződni arról, hogy ott a zsidó sensálok mennyire tönkre teszik őket, mert behálózva az egész kerületet, a vevőket elfogdossák. Ez ellen nem segít semmi; mert a külföldről jövők oda tódulnak s ez által megkárosítják a producenseket. Midőn valaki léteiébenvan megtámadva mint a tapolczaiak, akkor nem csodálkozhatom, hogy ily kérvényt adtak be. Áttérek most a kérvény egyik pontjára, mely a zsidók és keresztények közti házasságra vonatkozik. Én, t. ház, abban a nézetben vagyok, hogy az a törvényjavaslat, mely a zsidók és keresztények közti házasságra vonatkozólag beadandó lesz, nem helyes^ s bizonyos exclusiv állásba teszi a zsidókat. Én azt kivánom, hogy a mely már minden polgáriasalt államban megvan, hogy a kötelező polgári házasság hozassák be. (Helyeslés.) Midőn ezeket elmondtam, kijelentem, hogy én Verhovay Gryula t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadom, egyúttal a kérvényi bizottság véleményéhez is csatlakozom. (Helyeslés a szélső balfelöl. Felkiáltások : Szavazzunk!) Elnök: Herman Ottó képviselő ur szavainak helyreigazítása végett kér szót. Herman Ottó: Én a t. ház becses türelmét csak egy perezre kivánom igénybe venni szavaim értelmének helyreállítása végett. (Halljuk!) Én tudniillik nagyon sajnálnám, ba beszédemnek bizonyos része abban az értelmezésben fogadtatnék el, a melyet annak a t. ministerelnök ur adni méltóztatott, midőn azt mondta, hogy én gúnyt űztem a zsidóság bizonyos rétegével, midőn ugy állítottam oda a dolgot, hogy egyfelől kívánjuk a zsidóság beolvasztását, másfelől pedig, ha azok felénk közelednek, azzal vádoljuk őket, hogy hitsorsosaikat elhagyják. Én egyáltalában távol állottam attól, hogy ma ezen kérdés tárgyalásánál bárkiből gúnyt űzzek; mert én a dolgot komolyan veszem. Hanem a t. ministerelnök ur talán nem méltóztatott elég súlyt fektetni mondásaim előzményeire, a melyekben én Széchenyi István grófot s a nemzet többi nagyjait feladatuk megoldásában akként mutattam be, hogy nem hagyván el állásukat, mégis tudtak foglalkozni nemzetük alsóbb néposztályával és ugyanezt várom el a zsidóságnak elohaladott részétől, hogy ne hagyják el végkép hitsorsosaikat, hanem már a társadalom előrehaladottabb köreibe belemenvén, kövessék ezek nagyjaink példáit s iparkodjanak alsóbb rétegű hátramaradt hitsorsosaikat a haladás útján előbbre vinni. (Helyeslés.) Más értelme szavaimnak nem volt. Simonyi Iván: T. ház! A napirendhez kívánok szólani. (Halljuk!) Magam is a munka embere levén, igen jól tudom, hogyha 4 óra hosszant hallgatunk beszédeket, pedig a ház rendkívüli figyelemmel hallgatta a t. képviselő urak előadásait, a t. ház figyelme ellankad. Miután én azt hiszem, hogy a kérdés annyira fontos és összefügg sok egyéb kérdéssel, folyamodjunk ama régi gyakorlathoz, a mely szerint ma az ülést tovább ne folytassuk, annyival is inkább, mert még több szónok van felírva és még a két indítványozó urnak is ran végszava és talán a minister urak is fel fognak szólalni. Én tehát kérem a t. házat, méltóztassék elhatározni, hogy vagy a holnapi ülésre halaszszuk a kérvény tárgyalásának folytatását, vagy pedig halaszszuk azt a szombati ülésre. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: Tisztelt képviselőház! Én a magam részéről már tegnap bátor voltam kifejezni azon kérésemet, legyünk rajta, hogy e kérdés a mai napon befejeztessék (Egy hang a szélső baloldalon: De ha nem lehet!) és akkor épen a túlsó oldalról hallottam azon közbeszólást, hogy lehet délután is ülést tartani. Én megvallom, azt tartom t. ház, hogy midőn az országgyűlésnek annyi teendője van, a szabályoktól annyi eltérés, a mennyit tettünk, elég, sőt tán igen sok is volt és épen azért kérem a í. házat, méltóztassék, ha most nem folytatjuk tovább, ugy a mint máskor is történt, vagy egy délutáni ülésre, vagy szombatra hagyni e tárgyat. (Felkiáltások! Szombaton! Szombaton!) De ha szombatra halasztjuk, akkor ez a házszabályok teljes megtartása mellett történjék csak, tudniillik ugy, hogy szombaton azután csak a szokott egy óra után, ne pedig az ülés elején vétessék fel a tárgy. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassanak vagy egyiket, vagy másikat választani. (Felkiáltások: Szombaton! Szombaton! Ma! Ma!) Elnöki Tegnap azt méltóztatott a t. ház határozni, hogy a men ^yiben a kérdés ma el nem döntetnék, szombaton folytattassék. Most már csak az a kérdés, kivánja-e a ház, hogy a tárgyalás ma folytattassék? (Felkiáltások balfelöl: Nem kívánjuk!) Legczélszerűbb lenne, ha méltóztatnának szavazással dönteni. Csanády Sándor: T. ház! Igen könnyű azoknak indítványozni, hogy ma tartsunk ülést, a kik nem szoktak kezdetétől fogva jelen lenni az ülésben, mikor 10 óra után fél órával alig vagyunk 40-en, hogy a jegyzőkönyv felolvastat-