Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-172

172. országos ülés január 23. 1883. 187 a kik izgatnak az összeforradás lehetősége ellen, az már mégis az igazság leggyengébb fogalmával is ellenkezik. (Helyeslés.) Már pedig épen azok, a kik gyűlöletet hirdetnek a zsidók ellen, a kik egyletet akarnak alapítani, hogy „nem veszünk zsidótól!" — és elfelejtik, ha a zsidók azt találnák mondani, hogy egy esztendeig nem vesznek tőlünk, koldusokká lennének némelyek; azok, a kik ki akarják őket szorítani a társadalomból : azok vádolják az izraelitákat, hogy nem akarnak velünk összesimulni. Igaz, tökéletesen jól mondta, nem tudom, melyik képviselő ur: hiszen [magok az izraeliták között vannak, a kik már az emancipatiót szerencsétlenségnek tartották; vannak, a kik, ha ki lesz is mondva, a keresztényekkel az összeházasodást perhorrescálni fogják. Tökéletesen igaz, de mit mutat ez, miután ezen érzelem más felekezetííeknél is megvan? Mutatja azt, hogy az izraeliták sem jobbak mint a keresztények, náluk is vannak a régihez ragaszkodók, vannak a felvilágosodást elfogadni nem tudó elemek; de azok épen ugy megvannak más felekezetöeknél, mint ő náluk. (Ugy van ! jobbfélöl.) Mondhatja, a ki antisemita, hogy ez nem áll; de a ki nem antisemita, nem mondhatja. A keresztényeknél ép ugy vannak elfogultak, ósdiak és maradiak, mint a zsidóknál. (Helyeslés.) De t. képviselőház, nagyon messzire vezetne — és nem is szándékozom, mint előbb is mondám — mindenekre reflectálni. Elmondottam álláspontomat e kérdésben. Ismétlem, hogy ma is a jogegyenlőség kérdésének tartom, ma is a felekezetek és fajok közti jó egyetértés kérdésének tartom; ismétlem, hogy a szóba hozott törvényhozási reformoknak egyik-másik részét okvetlenül szükségesnek, másik részét megfontolandónak tartom; de nem semiticus szempontból, nem egy faj tekintetéből, hanem általánosan, minden felekezet és fajbeli különbség nélkül. (Helyeslés.) Midőn ezt ismétlem, csak azon meggyőződésemnek és hitemnek adok még kifejezést, (Halljuk!) hogy maga az antisemitismns nem fog tartozni sem a törvényhozásra, sem a kormányra, hanem megoldja azt maga a társadalom. (Helyeslés.) Mert ezen kérdés maga, a mely a fajok és vallások közti gyűlölség hirdetésének kérdése, csak az esetben vehetné igénybe a törvényhozás és a kormány közbelépését, ha a társadalom maga nem volna elég erős a fekélyt kebeléből kidobni, hanem rendkívüli eszközökkel, erővel és kivételes törvényekkel kellene azt kiirtani. Én bizom a magyar társadalomban, hogy erre szükség nem lesz. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szalay Imre: (Felkiáltások: Holnap! Halljuk! Halljuk! Zaj.) T. képviselőház! (Halljuk!) Midőn kijelenteném azt, (Halljuk!) hogy a kérvényi bizottság véleményéhez csatlakozom, csupán azon megkülönböztetést teszem, hogy azt a kérvényt, melyet a tapolczai kerület választói adtak be az országgyűléshez, nem mereven utasítom vissza, mint a t. előadó ur tette. Szükségesnek tartom megjegyezni azt is, hogy az emancipatiót 1867-ben kimondó törvényt (Halljuk!) épen nincsen szándékom eltörölni, (Halljuk!) sőt fentartani szükségesnek, helyesnek tartom; a mi azonban nem zárja ki azt, hogy midőn egyik képviselőtársam, a ki ezen ügynek régóta vezérszónoka és bajnoka volt, eollegiális szívességre kér, hogy én azt társaimmal együtt meg ne tegyem, mert nekünk czélunk egyszerűen az, hogy ezen kérdés jól megbeszéltetve, mentül több világosság terjedhessen a megvitatás által. Azonban midőn egyrészről ezt elfogadnám, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy miután a kérvényi bizottság véleményét nem alterálja Verhovay t. barátom indítványa, ezt teljes lelkemből pártolom és helyeslem. Azon szép beszéd után, melyet Hermann Ottó t. képviselőtársam tartott, melynek minden sorát, minden betűjét aláirom, nagyon kevés mondani valóm van. De a t. minister ur egy pár oly megjegyzést tett, melyre első sorban felelni kötelességemnek tartom. (Halljulc!) Egyrészről a t. minister ur a mi kecskeméti úgynevezett kirándulásunkat és annak eredményét kicsinyli, másfelől pedig rosszalja. Ez sajátságos dolog, egyfelől rosszalni, másfelől azt kivánni, hogy még nagyobb eredmény éressék el. (Egy hang a jobboldalon: Nem kivánta, csak örömmel constatálta, hogy nem volt ered/menye!) És ha kutatjuk azon kecskeméti mozgalom eredményét, ott is túllőtt a ezélou a minister ur, mert egyikönknek sem jutott eszébe azt kezdeményezni, a kecskemétiek kerestek fel bennünket és ők maguk initiálták azt. Hogy mi lementünk oda, az épen az ellenkezőjeért volt, mint a mit a minister ur az ő furfangos logikájával mond és bennünket, mint izgatókat akar feltüntetni, lementünk azért, hogy ott bárminemű rendzavarás ne történjék. Tehát épen az izgatók, kiket mint elbujókat akar jellemezni, mentek le oda, de azért, hogy azon mozgalmat, melyet mig törvényes alapokon áll, helyeslünk, istápolunk, de nem hogy rendzavarásokat csioáljunk, vagy következményei alól elrejtőzzünk. Mert mit akarnak a kecskemétiek ? Azt, a mit mi Ausztriával szemben: vámsorompót akarnak felállítani a zsidókkal szemben. És hogy erre sok okuk van, azon az, a ki körülnéz, nem csak az ő városukban, hanem az egész országban, azt hiszem, nem fog rajta csodálkozni. A minister ur nem igen szerencsés. Már egyszer az esküdtszék Ítélete őt rágalmazónak 24*