Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-171
171 országos ftlés január 22, 1883. 163 nem akarok. Hiába fogják ezeket felhozni indokai arra nézve, hogy a t. ház most mást határozzon, mint akkor. Ha egyesek ellen súlyos vád emeltetett és példátlan szenvedélyességgel terjesztetett, azon vádak felett ítélni fog az illetékes biró. Nem alkotmányos elj biró ítéletének elébevágni és a bírákat eljárásukban akárminemü terrorismus által befolyásolni akarni és nem humánus, nem a 19-ik század szellemével megegyező eljárás, egyesek állítólagos, be sem bizonyított bűnéért egy egész vallásfelekezetet támadni meg. (Helyeslés.) Ha közgazdasági életünkben, a vallásfelekezeteknek egymáshoz való viszonyában visszásságok és káros jelenségek mutatkoznak, azok^orvoslásáról lehet és kell is gondoskodni. Erre nézve a törvényhozás és a kormány megteendi kötelességét és kell, hogy még kiválóbb mérvben megtegye kötelességét a társadalom. Jóakarattal, felvilágosításokkal, higgadtsággal és igazságérzettel lehet orvosolni ezeket a bajokat is és meg lehet oldani ezeket a feladatokat is. De mindezek mellett kérdés alá sem jöhet azon elv, hogy Magyarországon a törvény előtt mindenki egyenlő és hogy az állami intézményeink által biztosított teljes egyéni és polgári szabadság mindnyájunk közjava, (ügy van!) Az az elv oly elérhetlenmagasban áll összes állami intézményeink felett, a hova a változó napi áramlat, a jövő és elmúló társadalmi felfogások küzdelmei nem hatolhatnak fel. (Helyeslés.) Es ha mégis kinyúlnának egyes vakmerő kezek, hogy ezen elvet a maga magasságában megsértsék, az államhatalom kötelessége az ily támadást elhárítani. Es ha a felzaklatott szenvedély a törvényhozás ajtaján zörget és kívánja, hogy a törvényhozás maga döntse meg amaz elvet, ily követeléssel szemben a törvényhozásnak nem lehet más válasza, mint egyszerű, merev visszautasítás. (Élénk helyeslés.) Ezért ajánlom a t. háznak a kérvényi bizottság javaslatát. (Élénk helyeslés.) Elnök: Fel fog olvastatni a kérvényi bizottság véleménye. Rakovszky István jegyző (olvassa a kérvényi bizottság véleményét). IstÓCZy Győző.* T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Miután én múlt évi február 18-kán, a vasvári alesperesi kerület lelkészei részéről, az 1867. évi XVII. t.-ezikk revisiója érdemében beadott kérvény tárgyalása alkalmával, indokaimat a revisió szükségessége iránt már bőven kifejtettem: ezúttal rövid lehetek annyival is inkább, mert most nem csak egyedül magam leszek, a ki a vita folyama alatt az antisemiticus álláspontot védelmezem. Ugyanazért ezúttal csak néhány új szempont kiemelésére szorítkozom, a mely új szempontok a zsidókérdésnek a legújabb idők fejleményei folytán előállt jelenlegi phasisából és a közhangulat jelen állásából önként folynak. Az antisemiticus áramlat által mind jobban szorongatott, de annak álláspontjára lépni különböző indokokból még sem merő politikusaink között legújabban az a szólam járja, hogy a zsidókérdés nem politikai, hanem társadalmi kérdés; következőleg szerintük azzal az országgyűlési képviselők mint ilyenek s igy a törvényhozás és a kormány sincsenek se hivatva, se kötelezve foglalkozni. Ezen felfogással aztán ezen politikusok kettős czélt akarnak elérni. Először: a zsidókérdés létezését ezzel az okoskodással elvileg elismervén, ezzel hízelegni akarnak választóiknak és az antisemita érzelmű nagy közönségnek. Másodszor: theoriájuk szerint a zsidókérdés nem tartozván a a törvényhozás elé, itt a házban a zsidók nagy örömére és tetszésére a zsidókérdés fölött kényelmesen hallgathatnak és esetleg az antisemita képviselők beszédeit „derültség"-gel is kisérhetik a nélkül, hogy ezen kellemes passiv magatartásuk fogantyút szolgáltathatna otthon a t. választóknak arra, hogy őket számon kérhessék. Az ilyen, ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes-féle elvet valló politikusoknak okoskodása tehát arra megy ki, hogy van bizony zsidókérdés, a zsidóság okozta bajok bizony nagy mérvűek s évről-évre súlyosabbak lesznek; de azért mi, a hon atyái, nem vagyunk hivatva arra, hogy ezeken a bajokon segítsünk. Segítsen a társadalom, a nép, kiki önmagán! souve qui peut! Azaz, hogy meneküljön a ki tud! Tudományos szempontból tekintve a dolgot, ez a felfogás visszhangja a szerencsére már a gazdálkodott manchesteri politikai theoriának, melylyet a 70-es évek alatt a zsidók nálunk ugy, mint egész Közép-Európában oly nagy virtousitással kezeltek. Ezen ferde manchesteri theoria szerint az állam és a társadalom két, egymástól szigorúan elválasztott fogalom: a társadalmi erők szabad működését az állam nem levén hivatva korlátozni. Ezen manchesteri theoria uralma alatt aztán a társadalmi erők hatalmasan működtek is minden korlátozás nélkül úgyannyira, mikép 10—15 év alatt oda jutottunk, hogy az országot a zsidóság által letiport magyar társadalom részére formálisan újból visszahódítanunk kell. De hát a zsidókérdés ma már nem is annyira társadalmi kérdés, mint inkább politikai és pedig ez idő szerint a legfontosabb politikai kérdés, mert az ma már a hatalom kérdése s ekkép van formulázva: a magyar, vagy a zsidó elem legyen-e uralkodó ebben az orszúgban ? 1848 előtt, sőt még az 1867. évi XVII. t.-ezikk meghozatala előtt is lehetett azt még puszta társadalmi kérdésnek tekinteni és pedig azon okból, mert az a föltevés általánosan el volt terjedve, hogy, ha a jogegyenlőség elve a zsidó21*
