Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-170

142 170. országos ülés január 20 1883. zonyos kérvények — nem szólok a mostaniakról — a ministeriumnak tanulmányozás végett kiadatnak, azok igen hosszasan tanulmányoztatnak és tanul­mányozás közt el is felejtetnek. Még arról is biz­tosítom, hogy bármely oly kérvény vagy indít­vány, mint a képviselő ur által most beadott in­dítvány, különösen azon részében, mely a régi re­versalisokat akarja feleleveníteni. (Élénk felkiáltá­sok: Ugy van! Ugy van!) ezen folytonos tanul­mány és tanulmány közti elfelejtés sorsában fog részesülni. (Élénk helyeslés.) Csanády Sándor: Ebben igazsága van! (Hosszantartó zajos derültség. Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: Ezeknek előzetes megjegyzése után még csak azt kívánom megjegyezni, hogy a mi az 1879 : XL. t.-ezikk 53. §-át illeti, én nem azt mondtam — maga ol­vasta fel a képviselő ur — hogy ha sok kérvény jön be, talán még egy kézből eredő is többfelől, akkor fogok törvényjavaslatot benyújtani, hanem azt, hogy ha azt az életben előforduló események szükségessé teszik, akkor nem ugyan én, de a kormány és annak illetékes tagja a javaslatot be fogja terjesztem. (Ugy van!) De én legalább ugy tudom, hogy az akkor már tudva volt néhány ese­ten kivül, melyről akkor volt szó, újabb incidens, mely ugy a kérvényeket, mint azok folytán újabb javaslat beadását igazolná, elő nem fordult. (He­lyeslés^ Áttérve a kérdésre, én, t. h az, a kérvényi bi­zottság javaslatát a magam részéről egész terje­delmében elfogadom. Csak igen röviden kívánok reflectáíni azokra, mik a kérvényekben foglalt egyes tárgyakra nézve elmondattak. Mindenekelőtt az először felszólalt képviselő ur sérelmesnek állí­totta oda és hajói fogtam fel beszédét, katholikus szempontból sérelmesnek, hogy a törvény községi, hitfelekezet nélküli, közös iskolák létesítését mondja ki. T. képviselőház, ha a törvény azt mondaná, a mit igen helyesen nem mond, hogy felekezeti iskolákat föntartani nem szabad, hogy kell minden iskolának felekezetnélküli közös iskolának lennie, érteném a t. képviselő ur az iránybani fölszólalá­sát ezen szempontból és bizonynyal nem maradna azon felszólalás egyoldalú. De nincs nekünk tör­vényünk, mely egyebet mondana, mint azt, hogy akarom, hogy jó iskola legyen, megszabom annak feltételeit, ha a felekezetek állítanak iskolát, teljes joguk van hozzá, ha nem akarnak vagy nem bír­nak állítani, akkor a közművelődés érdeke nekem államnak teszi kötelességemmé, hogy arról, hogy iskolák legyenek, gondoskodjam. (Ugy van! Elénk helyeslés.) Ezen álláspont ellen, bocsássanak meg a t. képviselő urak, panaszra ok nincs. (Helyeslés.) És bocsássanak meg, ha megjegyzem, hogy még kevésbbé lehet panaszra ok azok részéről, a kik vagyoni helyzetüknél fogva sokkal képeseb­I bek ezen iskolákat felállítani, mint az e hazában élő más hitfelekezetek. (Élénk helyeslés.) A t. képviselő ur, a ki ezeket felhozta, felhozta a kérvényekkel kapcsolatban a polgári házasság kér­dését is, (Halljuk!) fel jelesen azon törvényjavaslatot illetőleg, mely, reménylem, legközelebb és ha nem is legközelebb, de még ez ülésszakban a ház által tárgyalható lesz, minthogy a jogügyi bizottság, azt hiszem, a legközelebbi napokban fog vele már fog­lalkozni. (Hely slés.) T. ház! Én tudom azt, hogy Magyarországon igen sokfelé és pedig nemcsak egy felekezet tag­jai ellenszenvvel viseltetnek a polgári házasság eszméje iránt általában ép ugy, mint az iránt, a mely javaslatba van hozva. De bocsánatot kérek, a polgári házasság behozatalában akár egyik, akár másik hitfelekezeten ejtett sérelmet látni csakugyan nem tartom lehetségesnek. Hiszen oly államok, melyek majdnem kizárólag katholikus lakossággal bírnak, évtizedek és évtizedek óta behozták a pol­gári házasságot (Ugy van!) és még csak köteles­ségszeríüeg és logikailag az elválás kérdését sem érintik; mert igen jól tudjuk, hogy a franczia civil házassági törvény még jobban megnehezíti az el­válást, mint maga a katholika egyház tana. (Ugy van! Ugy vau!) Pázmándy Dénes: Nem áll! A concor­datum! Tisza Kálmán ministerelnök: Határo­zottan áll. Ha szabad volna neveket nevezni, tudok egy mindnyájunk előtt ismert egyént, a ki a pol­gári házasság szerint nem válhatott el, míg a katho­likus vallás szerint elválhatott. (Helyeslés.) De akármint legyen ez t. ház, egy bizonyos és ez az, hogy ott, ahol majdnem száz év óta, mert a század eleje óta — megvallom, a dátumra épen nem emlékszem — a polgári házasság behozatott, még máig is a legnagyobb ritkaságok közé tarto­zik, hogy a polgári házasság megkötését ne kövesse az egyházi házasságnak megkötése. Nem követke­zése tehát a polgári házasság behozatalának az, hogy az által a vallásos buzgalomnak csökkenni kellene. (Élénk helyeslés.) De nem folytatom ezen kérdést tovább, hisz lesz alkalmunk — mint jelzem, remélem, nem na­gyon sokára — ezen kérdést tüzetesen megbeszél­hetni. Hogy addig a kérvénynyel egyebet tenni, mint az illető bizottsághoz utasítani, teljesen nem lehet, azt, ugy hiszem, bővebben magyarázni fel esleges. Másik, a mi felhozatott: az alapok és alapít­ványok kérdése. Ugy láttam, ugy kell hinnem azon kérvényekbői; ugy kell hinnem az először fel­szólalt t. képviselő ur beszédéből, mintha azon aggály léteznék, hogy a magyar törvényhozás azon alapokat, melyek jogilag határozottan és tisztán egy felekezetet illetnek, elvenni, rendeltetésük ! czéljától elfordítani akarná.

Next

/
Oldalképek
Tartalom