Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-170
170. országos i;lr* január 20. !N8."i. 139 nyék beigazolására, melyeknek igazságát a népek culturtörténelme oly csodálatosan bizonyítja, hogy t. i. a fajvegyülésnél az erkölcsileg lazább faj mindig erősebbnek bizonyult s érvényesíté absorbeáló természetét. A perzsák elnyelték Hellast, Carthágó megölte Rómát! Mégis bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni egy tényre, arra t. i., hogy a zsidóság és a magyarság alapjellemében létező kiegyenlíthettem ellentét, amannak corrosiv hatású, speculativ üzleti charactere, ennek pedig conservativ irányú munkás és takarékos hajlama, a közöttük behozatni szándékolt polgári házasságbanépen nem fogná megtalálni azt a közvetítőt, a mely a két ellentétből egy harmonicus egészet hozhatna létre. Arra nem is refleetálok, hogy ezen házasságot a zsidók legnagyobe része határozottan perhorreseálja; s hogy igy a mindkét oldalról tapasztalható ellenszenv már magában is elegendő annak már conceptiójában való elitélésére. (Halljuk! Halljuk!) Midőn tehát látjuk, hogy a keresztények és zsidók között behozni szándékolt házasság vallásilag igen komoly aggodalmakat kelthet; midőn látjuk, hogy a vallási élet dualizmusa, a rituális és hitelvi nagy ellentétek szükségkép vallási indifferentismusra, legtöbb esetben teljes vallási negátióra vezetnének; - - midőn másrészt a magyar faj jellegét,characterét, közgondolkozását,érzelmeit koczkáztatva látjuk egy teljesen természetellenes fajvegyülés által: lehet-e csak egy perezig is haboznunk t ház, hogy az előttünk fekvő kérvények erre vonatkozó pontjának is helyt adjunk? T. ház! Múltjának fényes hagyományait tagadná meg a katholikus papság, ha csak egy pillanatra is lemondana azon culturális missiójáról, mely általán a nemzetnevelés nagy feladatában találja megoldását. — Culturánk, társadalmunk — a magyar eulturát, a magyar társadalmat értem — vallásos alapokon emelkedett. Azok az iskolák, melyek a magyar nemzeti művelődésnek gyúpontjai valának, a templomok szomszédságában emelkedtek s midőn az értelem fejlesztésérc hatottak, a szív és kedély nemesítését, képzését a vallás áldásos befolyásával eszközölték. Erről a nemzeti, erről a hazafias jogáról és kötelességéről t. ház, a magyar katholikus papság le nem mondhat a nélkül, hogy létföltételének egyik lényeges tényezőjét gyáván el ne árulná! S valamint már-már kilencz századon át abban kereste egyik nemes ambitióját, hogy az országot iskolákkal árasztá el s a népnevelés nehéz munkáját jó részben egymaga végezte hazafias örömmel, lankadni nem tudó kitartással: ugy ma is ott látjuk a papságot a népnevelés, a közoktatás terén, egyrészt példátlanul álló áldozatkészséggel emelve, szerelve, másrészt a kor színvonalán álió szakértelemmel oktatva és vezetve azontaamtéietekeí, | melyek országos törvények és magánjog szerint is elvitázhatlan tiilajdonát képezik a magyar katholikus egyháznak. A tények t. ház, már is fényesen inegezáfolták azon alaptalan vádakat, melyek a felekezeti iskolák didaktikai színvonala és képessége ellen felhozattak. Ma már vita tárgyát sem képezheti azon tény, hogy a felekezeti iskolák nem csak versenyképesek az úgynevezett közös iskolákkal szemben, hanem eredményükben azokat felül is múlják. S ezen kétségtelen körülményben van magyarázata t. ház annak is, hogy az utóbbi években miért fogyott meg a közös és gyarapodott tetemesen a felekezeti iskolák száma? A nép jó iskolákat kivan s mert tapasztalásból meggyőződött, hogy a felekezeti iskolákban jó iskolákat talál, természetszerűvé vált a következmények levonása is. Saját pénzével a felekezeti iskolák fentartásához fordult. S mert még mindekkoráig nem sikerült semmiféle számbavehető paedagogusnak bebizonyítani, hogy a vallásos irányú oktatás a sziv, a jellem megrontására, az értelem, a tudás korlátozására vezetne s mert látjuk, hogy férfiak, kik felekezeti s itt specialiter katholikus iskolákban nyerték kikepeztetésükeí, mint Széchenyi, Deák, Eötvös, a confessionális szellemű oktatás által nemcsak nem akadályoztattak lángeszük dicső pályáján, de sőt igen fontos s a nyert vallásos irányú iskoláztatással bensőleg összefüggő lélektani motívumok által nagyságuk ösvényén hathatósan támogattatok : nagyon is jogosult t. ház, a kérvényezők azon óhajtása, hogy a felekezeti iskolák mint jobbak és olcsóbbak megtartatván, a közös iskolák támogatására fordíttatni szokott pénzösszeg ezentúl a létező felekezeti iskolák segélyezésére s újabbak emelésére fordíttassák. T. képviselőház! Kilencz évszázad óta vezeti a katholikus egyház a magyar nemzet lelkiismeretét s erkölcsi és vallási érdekeit, három évszázad óta ezen magasztos feladat teljesítésében, bár kisebb arányban, más felekezetek is osztoznak vele : de összes nemzeti történelmünk egyetlen esetet sem mutathat fel olyat, a melyben a katholikusok tulajdonát képező vagyon nagyban és egészben országgyülésileg elvi tagadásba vétetett volna. A reformátió viszályteljes idejében kellett ugyan az országgyűlésnek a versengő felekezetek által egymástól elfoglalt egyes templomok, vagy javadalmak felett törvényesen ítélni; de hogy bármely felekezetnek tulajdona, vagyona tulajdonjogilag kérdésessé, vitássá tétetett volna, arra t. ház, praecedenst nem tudok. Annál sérelmesebb "tehát t. ház, hogy békés viszonyok között, liberális, szabadelvű kormányzat és törvényhozás alatt a katholikusok tulajdonát képező alapok és alapítványok jogi természete kérdésessé tétethetett! Ugy Apáthy István, mint gróf Apponyi Albert 18*
