Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-170
170 országos ülés január 20. 1883, \%\ kaiból, csak törvényes érveléssel változtathatja meg. Mi ezen utóbbi felfogásban látjuk az egyedüli jogi biztosítékot, a melyet megadandónak vélünk az adózó polgárok javára. Mindaddig, mig pénzügyi bíráskodásunk nincs, gondoskodnunk kell az adózó polgárok jogának és termelő képességének megóvása érdekében arról, hogy fiskális kiaknázásnak, zaklatásoknak kitéve ne legyenek. Mindezen okokból ajánlom a két indítvány elfogadását és arra az esetre, ha Bessenyey Ernő képviselő ur határozati javaslata el nem fogadtatnék, ajánlom elfogadás végett az általam benyújtott pótmódosítást Elnök: Fel fog olvastatni Zay Adolf képviselő ur módosítványa. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa): A 3. §. 1. pontjának ezen szava után,, pusztításai" tétessenek a következő szavak: „vagy a reájokkirovottszőlő-dézsmaváltsági tartozás túlmagas volta." Helfy Ignácz: T. ház'! A szőnyegen levő szakaszt én azért sajnálom, mert az lényegében lerontja azt a czélt, a melyet látszólag ezen törvényjavaslat maga elé tüz. Kétséget nem szenved, hogy a szőlődézsmaváltság a mint fennáll, hosszú évek óta oly nagy csapás sokakra nézve, hogy én azt valóságos nemzeti bűnnek tekintem. Mindnyájan tudjuk, hogy az miként jött létre ; tudjuk, hogy ezen becslések miként lettek megállapítva. Azt mondja erre a t, előadó ur, hogy hát ám lakoljanak az illetők saját hanyagságuk miatt, miért nem voltak jelen a becslésnél. Engedelmet kérek, mily eljárást követtek akkor az úrbéri rendezéseknél? Az történt, hogy az, a ki magát ignorantiából, vagy bármi más okból nem képviseltette, a törvény által rendelt ügyvéd által lett képviselve. Ott volt, a ki gondoskodott a jog védelméről, de itt nem volt senki és itt a becslés alapját azon adatok képezték, melyeket a földbirtokos nyújtott a biróságnak. Hogy mily következései voltak ennek a törvénynek, azt egészben nem tudhatjuk; de azt hiszem, mindenkinek volt alkalma a ország egyik-másik részében szomorú tapasztalásokat szerezni. Én tudom például, hogy Zala megyének 2-3 becsületes magyar községe elpusztult, a lakosok kivándoroltak Szlavóniába e törvény intézkedései következtében. (Ugy van! a szélsőbalon.) így tehát e törvényjavaslatnak azon főtörekvését, hogy e bajon legalább utólag segítsen, a mennyire lehet, lehetetlen hazafiúi örömmel nem üdvözölnöm. Azonban a törvényjavaslat részletei, fájdalom, különösen a 2. és 3. szakasz arról győz meg engem, hogy itt nem ez, hanem egészen más törekvés nyilvánul. Igen sokszor volt alkalmam e házban oly törvényjavaslatokat látni, melyek egyik főczélja korteskedés volt, (Ugy van a szélső balon) de engedjen meg a t. kormány és az előadó ur, hogy egész őszintén, egész tisztelettel kijelentsem, hogy oly cynicus alakban a korteskedésre czélzó törekvést még nem láttam törvényjavaslat alakjába öntve, mint jelenleg. (Ugy van! a szélső balon.) A törvényjavaslat igazi czímének igy kellene szólania: „Törvényjavaslata szőlő-dézsmaváltság kötelezetteknek, kormánypártivá tétele iránt. (Ugy van! a szélső balon) Mert oly tág meghatalmazást adni a kormánynak, hogy belátása szerint engedhesse el bizonyos esetekben az adó után járó kamatokat, hogy halasztást engedhessen, természetesen a törlesztésekre és a kamatokra is nemcsak, hanem magát az adóalapot , a tőkét is lejebb szállíthassa, erre nem tudok példát az adótörvényekre nézve széles e világon.(Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Mert méltóztassanak meggondolni t. képviselőtársaim, ha mi felhatalmazzuk a kormányt arra, hogy a törvény által megállapított, törvénybe iktatott, határozott-összegben kifejezett adó valamely polgárra nézve kénye-kedve, belátása szerint lejebb szálíthassa, ebből logice az következik, hogy meg kell engednünk azt is, hogy igy más polgár adóját belátása szerint emelje és miután az előadó ur erre mosolyog, figyelmeztetem, hogy ezt tényleg már meg is adja, mert, a mily mérvben megengedjük, hogy a pénzügyminister lejebb szállíthassa az egyik polgár adóját, az annyit jelent, hogy ugyanazon mérvben kell emelnie a másikét, mert hiszen á meghatározott összegben kibocsátott váltság-kotvényeket ki kell fizetni és az egyfelől történt leszállítás másfelől kiegyenlítést kíván, tehát nem olyan absurdum, mikor azt állítom, hogy ezen adóleszáliitási engedmény tulaj donkép azt is involválja, hogy másra átháriítassék ezen teher. (Ugy van! a szélső baloldalon ) Eltekintve ezektől, mindenki tudja, hogy a törvényhozásnak legfontosabb joga az adó; erre nézve kell, hogy a ház a teljes ellenőrzést magának reserválja. Azt mondja reá a pénzügy minister ur, hogy arravaló a nyilvánosság. Ez igen szép szó theoriában, hanem a ki ismeri a mi gyakorlatunkat, tudja, hogy nem ér semmit. Mit ér a nyilvánosság? Panaszkodnak oda lenn, a panaszt felküldik egy képviselőhöz, az interpellál, meghallgatják, ha ugyan meghallgatják, a minister válaszol bármit, a többség tudomásul veszi feltétlenül. Az nagyon szomorú vigasztalás az illetőre, hogy itten egy képviselőnek jogában áll egy pár negyedóráig beszélni. Mindezek folytán helyeslem azon felfogást, I hogy ilyen alakban a meghatalmazást meg nem | adhatván, másfelől a törvénynek intézkedéseit | mégis főczéljaiban helyeselvén, ennek részletei I utasíttassanak vissza a pénzügyi bizottsághoz. I De ha már ezen czélt általánosságban helyeslem, | sajnálom, hogy nem járulhatok az eddig benyuj17*
