Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-170
128 170. országot ülés január 20. 1883. korlátokon kívül, melyek úgyis szabályozzák a pénzügyminister eljárását, azt hiszem, hogy itt van mindenesetre a nyilvánosság, mely kellő mérvben fogja ellenőrizni a pénzügyminister működését. Ha pedig ezt rendes körülmények közt is elégségesnek nem méltóztatik látni: hát akkor itt van a t. képviselőház ellenőrzési joga, melylyel a pénzügyminister ur működését ezen fontos kérdésben mindenesetre figyelemmel fogja kisérni. És ha valamely visszaélés vagy helytelenség történnék, az illető vidék vagy bármely vidék képviselőjének módjában van a pénzügyministert felelősségre vonatni, a ki egész eljárását mindig kénytelen lesz igazolni. Én ebben elég garantiát látok a pénzügyminister működésének ellenőrzésére. Még egy kérdésre vagyok kénytelen felelni, melyet szintén Grecsák képviselő ur vetett fel, hogy miért tétetik ezen distinetio, hogy ott, a hol a kár egész dűlőkön történt és nem ott, ahol egyesek szőlőj ében is kár történt. (Halljuk!) Hát kétséget nem szenved, hogy az igen nagy és indokolt különbség és pedig azért, mert ha csakugyan előállt azon esetek egyike, a melyek a törvényjavaslat ezen szakaszában említtetnek; elemi csapások vagy a philloxera pusztítása: az bizonyosan nem érhetett az egész szőlőben csak egj embert, hanem érte az egész területet és ha ez constatálható az egész területen, akkor helyesnek és méltányosnak találom, hogy kedvezmény adassék. De ha egyes ember hanyagsága folytán egyes ember szőlőjében történt baj, vagy elhagyatott a szőlő, ily esetre ezen kedvezményt kiterjeszteni nem volna méltányos. Ezért tartom helyesebbnek azon intézkedést, mely a törvényjavasíatban foglaltatik s ezért elvi ellentétben állok azon állásponttal, a melyet Bessenyey t. képviselő ur elfoglal, habár ő most nem is érdemleges intézkedést, hanem csak a bizottsághoz való visszautasítást ajánl, de mégis elvi eltérést jelzett, a mely szerint az egész eddigi eljárás felforgattatnék. Bátor vagyok ennélfogva kérni a t. házat, hogy az indítvány mellőzésével az eredeti szövegezést elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Bessenyey Ernő: T. ház ! Szavaim félremagyarázása következtében bátorkodom szót kérni. (Halljuk!) Az igen t. pénzügyminister ur nekem olyanokat tulajdonít, a miket én soha sem mondtam, se nem intendáltam. Azt mondja t. i., hogy én azért kívántam visszautasítani ezen szakaszt, hogy az egész javaslat hatása megsemmisüljön. Én, tisztelt ház, az egész javaslatot üdvösnek és elfogadhatónak találom, én csupán csak azon egyetlen egy igazságos és méltányos kérést intéztem a képviselőházhoz, hogy azoknak, a kik a bíróság által túlmagasan lettek megróva és mégis szőlőjüket most is művelik és a törlesztéseket nem azon szőlőkből, hanem más fekvőségekből fedezik, hogy azoknak is adassék meg a kedvezmény épen ugy, mint azoknak, a kik a törlesztéseket a szőlők jövedelmeiből nem teljesítik. (Helyeslés és zaj a jobboldalon.) Zay Adolf: T. ház! Ezen szakaszra nézve két indítvány tétetett; az egyik Bessenyey Ernő t. barátomé, a ki a kedvezményben részesítendőknek a keretét ki akarja bővíteni s a leszállítást kiterjeszteni azon túlságosan terhelt szőlőbirtokosokra is, kik nem hanyagolták el a szőlőt; a másik módosítvány, melyet Grecsák Károly tisztelt barátom beadott, a kedvezményre jogigényt akar nyújtani és az ez iránti eljárást szabályozni. Grecsák t. barátom tehát lényegesen más felfogásból indul ki, mint a harmadik szakasznak ministerialis szövegezése, t. i. egy évi jogot akar adni azoknak, a kik a törvényjavaslat értelmében kedvezményben részesittetnek. Én mind a két intentiót helyesnek tartom és mind a kettőt elfogadom a magam részéről. T. ház! Maga a minister a törvényjavaslat indokolásában és a t. előadó ur bevezető beszédjében, elismerték azt a köztudomású tényt, hogy a szőlődézsmaváltságnál tólmagas becslés történt és hogy a váltságra kötelezettek csaknem összeroskadnak a túlságos teher alatt. A t. előadó urnak és a t. minister urnak kiindulási pontja pedig és azon intentió, melyre a t. előadó ur figyelmét kiterjesztette, nagyobbrészt arra terjeszkednek és arra szorítkoznak, hogy a már egyszer megállapított váltságösszeg kisebb részletekben törlesztessék, ugy hogy az egyévi törlesztési összeg ne legyen akkora, mint eddig volt. De a t. előadó ur figyelmét elkerülte a szakasz 2. bekezdése, melyben már nem a tőkeösszeg kisebb részletekre való felosztásáról szól, hanem a tőkeösszeg leszállítása is indítványoztatok. Ez az, a miről Bessenyey Ernő tisztelt barátom szól. A t. minister ur az egész összeg leszállításának lehetőségét csak egy esetre akarja szorítani, t. i. arra, hogy a becslési összeg túlmagas voltánál fogva a szőlők az eddigi birtokosok által elhagyattak. Az esetre pedig, ha a volt jobbágy a szőlőt nem derelinquálta, hanem, ha túlságosan is megrovott a szőlője, mindannak daczára mégis tisztességesen, lelkiismeretesen akarja teljesíteni kötelességét, mégis miveli a szőlőt, de a jövedelemből még a törlesztési rátát sem képes fizetni, erre a sokkal inkább figyelemre méltó esetre nem akart figyelemmel lenni sem a bizottsági előadó, sem a minister. Tehát, azoknak, a kik a szőlőiket daezosan t ott hagyták, a kik azokat hanyagságból, vagy könyelműségből nem akarják művelni, azoknak kedvezményt ad a törvény, azoknak azonban, a kik adókötelezettségük érdekében művelték a szőlőt, de annak jövedékeiből még sem képesek
