Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-148
148. országos B!és detzemlxr 7. 1S82. 75 tása, a vallás és tanulmányi alapoknak hivatlan beavatkozás ellen való megvédése, az 1879. évi XL. törvény czikk 53. §-ának módosítása és a polgári házasság eszméjének elejtése iránt esedezik. Mindezen kérvények kiadatnak a ház kérvényi bizottságának tárgyaláss jelentéstétel végett. Jelentem a t. háznak, hogy a közmunka•és közlekedési minister ur Eapaics és Hollán osztálytanácsos urakat jelölte ki megbizottainl, kiket a házszabályok 144. g-a szerint felvilágosítások megadása ezéljából a szólási jog megillet. Következik a napirend: az 1883. évi költségvetés részletes tárgyalásának folytatása, még pedig a közmunka- és közlekedésügyi ministerium költségvetése. Tibád Antal jegyző (olvassa): „Közmunkaés közlekedési ministerium. I. Ministerium. Központi igazgatás. Rendes kiadások: XVII. fejezet, 1. czím. Kiadások. Személyi járandóságok 318,824 frt.« Jozipovich Imre: T. ház! Midőn a közmunka- és közlekedési ministerium általános tárgyalása alkalmával szót emelek, ezt csak azért teszem, hogy a t. ház és a t. minister ur figyelmét reávezessem a Horváth-Szlavon országot érdeklő szükségletekre, a melyek már részint az 1868. évben a kiegyezési törvény országos bizottsági tárgyalása alkalmával, úgy ezen törvényhozó testületben, valamint a sajtóban is kifejezést találtak. Ilyen a Csák-Tornya- Varasd-Z ahányon át vezető vaspályának zágrábi szárnyvonala Krapinába; továbbá az Eszék-Nasies-Pozsegrán keresztül Szlavonország közepét keresztülvágó, továbbá arupicza-zágrábi csatorna, valamint aVukovár-samaczi csatorna kiépítése. Örömmel tapasztaltam, t. ház, hogy mikor az előirányzatnál Magyarország érdekében teendő befektetésekről a t. minister ur előterjesztést tett a háznak, azt a ház, ámbár áldozatába került, pártkülönbség nélkül megszavazta és ehhez mindig hozzájárultak a horvát képviselők is. E napokban Thaly Kálmán t. képviselő ur, midőn a horvát testvérekről beszélt, a drága testvérek fel említésénél Herman Ottó t. képviselő ur közbe kiáltott: „Biz drága testvérek," Én azt elértettem, hogy mit értett ez alatt Herman Ottó t. képviselő ur. Volt alkalmam a múlt időszakban hallani, a sajtóban olvasni, hogy ennyi, meg ennyi millióba került Magyarországnak Horvátország. Én ezt megengedem és be is látom. Engedje meg azonban a tisztelt ház, hogy azt a megjegyzést is hozzá tegyem, hogy ezen úgynevezett reáfizetés évről-évre apad. És engedje meg a t. ház, hogy azon jogos kérést intézhessem, hogy tegyék lehetővé, hogy azon kényszerű helyzet, a mely mindenesetre reánk nézve igen súlyos, elháríttassék és ezt csak úgy lehet elérni, hogy ha a már említett Horvát-Szlavon- I ország érdekében lévő szükséges intézkedések, a melyek ezen országnak felvirágozását és anyagi jólétét előmozdítják, figyelembe vétetni, teljesíttetni fognak. Én tehát bátorkodom a t. közlekedésügyi minister urat felkérni, hogy méltányos határok között Horvátország érdekeit is figyelmére méltassa és tényleges alkalmat nyújtson arra, hogy a Horvát-Szlavon nemzet beláthassa, hogy mily szerencséjére válik az, ha a magyar nemzetet barátjának és testvérének nevezheti. Még különös és sürgős figyelmébe ajánlom a t. minister urnak Pororsovácz nevű falunak, mely a Száva mentén fekszik és egészen romlásnak indult, az által való megmentését, hogy az ott megkezdett átmetszés, mely már annyi költségbe került, véglegesen lefejeztessék. Ezek után elfogadom a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés.) Domahidy István: Igen t. ház! A közmunka- és közlekedési ministerium költségvetését általánosságban elfogadom. Engedjen meg azonban az igen tisztelt minister ur, hogy egy rövid kéréssel forduljak hozzá és engedjen meg, hogy élek és éljenek azon vidékek is, kik a központtól távolabb vannak, azon reményben, hogy a t. minister ur jövőben, ha a rohamos vizáradások következtében a veszély perezei eljönnek, elég kegyes lesz figyelmét kiterjesztetni azon vidékekre is, melyeknek vészharangkongásai a távolságnál fogva nem hallatszanak ide fel a központba; nem szólok én egy megyéről, hanem egy terjedelmes vidék érdekében, a mely terjedelmes vidék azon kéréssel fordul a t. minister úrhoz, hogy egy szerves összeköttetéssel irányba vett szabályozással igyekezzék az alföld bajain segíteni, a mely vidék az általános, közös teher viselésnél fogva az önkormányzat óta mindig milliókal járult az állam pénztárába és e perczig jóformán még egy fillért sem fordított a kormány az ottani bajok orvoslására. Csak egyetlen alkalom volt, egyetlen egyszer, a rémkorszakban, midőn remegve fordultunk el a hatalomtól, hogy a veszély perczeiben az uralkodóház egy tagja Albrecht főherczeg jégtáblákon sietett be lerombolt falvainkba, hogy a veszélyen segíthessen. — A mióta azonban önkormányzat alatt élünk, nem ugy mint például Szegeden, hogy összevonva 50—60,000 ember vált hajléktalanná, hanem 100 községben húzzák meg a vészharangot egy éjszakán és ezer s ezer embernek lakását és vagyonát seperte el az ár. Azt soha meg nem értük, hogy a veszély perczében egyetlen árva kormányközeg is sietett volna hozzánk s egyetlen fillért adott volna azoknak, kik éjet-napot a padláson töltenek, mig az árviz elvonul. Kérem a mélyen tisztelt közmunka- és közlekedési minister urat, legyen kegyes figyelmét a Szamos és Kraszna vidékeire kiterjeszteni, méltóztassék ugy intézkedni, hogy az érdekeltek körében a szábá10»
