Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-146
40 146 országos ülí's deczember 5. 1882 vazni kell azon határozati javaslatra, melyet Mocsáry képviselő ur beadott és a mely fel fog olvastatni. Duka Ferencz jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, elfogadj a Mocsáry képviselő ur határozati javaslatát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténili.) A többség nem fogadta el. Tibád Antal jegyző (olvassa): Bevétel: Járulék a földtehermentesitési alap igazgatóság költségeinek fedezésére 40,375 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Távirati kiadások. Rendes kiadások XV. fejezet, 2. czím. Kiadás 12,400 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Országos levéltár. Rendes kiadások. XV. fejezet, 3. ezím. Rendes bevételek, V. fejezet, 2. czím. Kiadás. Személyi járandóságok és dologi kiadások 31,750 frt. " Thaly Kálmán: T. képviselőház! Bár határozottan ellenzéki elvűnek vallom is magamat, mindazonáltal nem vagyok annyira elfogult, hogy egyes tárgyaknál, egyes rovatoknál, melyek oly intézmények költségeire vonatkoznak, a mely intézmények sikeres működésük által tűnnek ki, helyeslésemet vagy elismerésemet megtagadjam. Ha van valamely rovat a belügyministeri költségvetésben, a mely olyan költséget tartalmaz, hogy azok a költségek az eddigi siker után Ítélve nincsenek hiába kiadva, ugy bizonyára ezen összeg a jelenlegi, t. i. az országos levéltárra fordított. Méltóztassék megengedni, hogy ehhez a kétoldalúlag is igen fontos ügyhöz egy pár szóval hozzászóljak. (Halljuk!) Kétoldalúlag mondom fontosnak. Az egyik oldal az administrationális, mert hiszen egy jól szervezett országos levéltár a közigazgatás számos ágazatait is tetemesen könnyíti. A másik fontos oldal pedig a tudományi és örömmel, sőt elismeréssel kell constatálnom azt, hogy az országos levéltár, a mely csak néhány rövid év óta áll fenn és végleges szervezéséhez mindinkább közeledik, mindkét irányban, eddig legalább, teljesen megfelel a kívánalomnak. A főérdem itt ama férfiút illeti, a ki ezen nagyfontosságú intézmény élére van helyezve és a ki nemcsak hogy állásának teljes magaslatán áll, hanem a magyar történelmi tudomány egyik legélesebb itélettí, legavatottabb búvára. Fáradhatatlan szorgalommal igyekszik évek óta ez a férfiú a mellé rendelt személyzettel együtt, azt lehet mondani, millió számú oklevelekből álló országos levéltár szakszerű rendbehozatalára, a mi — tapasztalatból tudom, mert jól ismerem azt a rengeteg anyagot — épen nem csekély, sőt a személyzet létszámát tekintve, mondhatni, óriási munka és mégis örömmel constatálom, hogy e szervezés stádiuma nagyon előre haladt már elannyira, hogy az azelőtt teljesen haszontalanul hevert, történelmi s közjogi szempontból sokszor igen fontos adatokat tartalmazó nagy levéltári részek nemcsak magyarországi, de a külföldről ide érkező tudósok buvárlatai számára is hozzáférhetőkké lettek. Voltak esetek, hogy a külföldi szaktudósok is használták levéltárunkat a mellett, hogy a hazaiak igen sűrűn veszik igénybe. Midőn az országos levéltár szervezésének és rendezésének nagy művét annyira előrehaladottnak constatálom, azt hiszem, hogy elérkezett már az idő erre, hogy a tisztelt belügyminister ur figyelmét ez irányban némi további teendőkre is felhívhassuk. Nevezetesen az országos levéltár jó szervezetével bizonyos mérvig kapcsolatban áll, szervesen összefügg a törvényhatósági levéltárak hasonszerű rendezése is. Tudom, hogy némi kezdeményezés az országos levéltárnok részéről a t. belügyminister ur jóváhagyásával e részben már történt. De ez leginkább csak a statistikai kimutatásokra vonatkozik. Továbbá a minősítési törvény, mely csak nemrég tárgyaltatott és még törvényerővel tán nem is bir, szintén intézkedik ide vágólag, tudniillik, hogy a munieipalis levéltárnokok bizonyos tudományos szakképzettséggel bírjanak, nevezetesen, hogy a latin nyelvet kellő mértékben birják. Ez is helyes. Csakhogy nehezen fogunk sok oly egyént kapni, a ki a latin nyelvet kellőleg elsajátította, bár óhajtandó, hogy találtassák. Azonban én a belügyminister ur figyelmét különösen e tekintetben, t. i. a munieipalis levéltáraknak az országos levéltárakkal conformis rendezése tekintetében azon körülményre hívom fel, hogy ha oly kitűnő szakerőkkel rendelkezünk, mint a milyenek az országos levéltár élén állanak, czélszerfí volna ezen kitűnő szakerőket felhasználni a centrális szervezés jelen előrehaladt stádiumában arra, hogy ezen erők eredménydűs működését az országvidékei is hasznosan tapasztalhassák a munieipalis levéltárak szervezésének megkezdése által. Ezt pedig ugy vélem elérhetőnek, hogy — a mint a közoktatási minister ur a nemzeti múzeum igazgatóját illetőleg eljárt, hogy t. i. bizonyos tudományok terére kiterjedő hatáskörrel felruházta azon czélból, hogy az ország múzeumainak s tudományos gyűjteményeinek főfelügyelője legyen: ép ugy a t. belügyminister ur az országos levéltár főigazgatóját, dr. Pauler Gyulát, a ki minden tekintetben hivatott s képesített ily tisztre, ilynemű hatáskörrel felruházni méltóztatnék a megyei administrationális jogok megsértése nélkül. Mert ez intézkedés nem a levéltáraknak administratiójára vonatkozólag történnék, hanem oly czélból, hogy a t. országos főlevéltárnok az év egy részét, mikor a centralis hivatalos teendők inkább engedik, arra fordítaná, hogy az ország különböző pontjait meglátogatná és a munieipalis levéltárak tudományos rendezése végett az illető közegeknek utasításokat
