Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-146

146. országos ülés öeczember 5. 1882. 37 szükség, csak azt akarom jelezni, hogy közsé­geinkben igen szomorú tünetek jelentkeznek, az t. i., hogy a költségek olyan rohamosan emelked­nek alkotásaink folytán, hogy ha mi az egyenes adó tárgyát védelmezni akarjak és kijelentjük, hogy a földműves kútjából a viz már kifogyott: akkor vigyázzunk s eleve gondoskodjunk, külön­ben annyira emelkednek községeinkben a pótadó százalékok, hogy a birtokok és azon adótárgyak helyzete, melyekre e pótadók nehezednek, tartha­tatlanná válik. Vannak községek, a hol 100 stöbb százalékra mennek a pótadók. Igaz, azt kérdik, hogy segítsünk rögtön, mit csináljunk? Nem azért szólaltam fel, hogy mindjárt orvoslást nyújtsunk; jól tudom,hogy ez behatóbb, bővebb tanulmányozást igényel, csak a ház figyel­mét akartam e körülményre felhívni és arra, hogy ha fontosnak tartjuk több dologban időközi kimu­tatásokat, hogy ismerjük az ország helyzetét, igen fontosnak tartom, hogy a belügymmister ur, ha nem évenként, de legalább időközönként kimuta­tást terjesszen elő a községek háztartásáról, szá­zalékban kimutatván az egyenes adókra nehezedő pótadók mennyiségét törvényhatóságokként, hogy ezekből lássuk, hogy állunk a községek háztartá­sával s tanulmányozván ez ügyet, esetleg gondos­kodhassunk arról is, hogy ha szükséges a községek culturalis s egyéb anyagi czéljára a pótadókat igénybe venni, forrást nyissunk ezen pótadóknak más iránvban is, ne csak a föld- s házbirtok után. Mert ha ezekről mielőbb gondoskodás nem törté­nik, igen sok helyen elviselhetetlenné válik a köz­ségek élete s ez a birtokviszonyokra oly nagy ha­tással lesz, hogy majd más, szomonibb alakban fognak a kérdések felvettetni s megoldást nyerni. (ügy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház ez irányban szándékoztam egy ha­tározati javaslatot benyújtani, hogy határozná el a ház: utasittassék a belügyminister., hogy a közsé­gek háztartásáról a pótadók mibenlétérői százalé­kokban feltüntetve, kimutatást készítsen. De attól félvén, hogy talán a t. belügyminister ur ezt elle­nezni fogná — ámbár nem tudom mi okból — nem akarván a kérdést annak kitenni, hogy az egy­szerűen leszavaztassék, e helyett azon kérést inté­zem a t. belügyminister úrhoz, hogy belátván ezen égető fontos szükséget, magától határozza el, hogy a t. háznak ez ügyben évenként, vagy a mint jó­nak látja, kimutatást adjon. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak igen egyszerűen s igen röviden kívánok ez ügyben nyilatkozni. (Halljuk!) Igen sajnálom, hogy a t. képviselő ur nem előbb, csak tegnap is, nem mondta nekem, hogy ezen felszólalást fogja tenni, mert ha szíves lett volna tegnap ezt mon­dani, elhoztam volna Íróasztalomról a kimutatást, hogy a községek mennyi pótadót fizetnek, sőt még azt is, hogy Franeziaországban mennyit fizetnek — mit csak annak jeléül hozok fel, hogy ezen ügy figyelmemet csakugyan nem kerülte el. Nem töké­letesek e kimutatások, a mennyiben hiányzanak az ország egyik csekélyebb részéből; de a mint a képviselő ur ép ugy tudja, mint én, a községi költségvetések, kivévén bizonyos törvényben előre látott eseteket, a törvényhatóság 1 kebelében helvben­hagyatván, a belügyministeriumhoz hivatalból fel nem jönnek. Nincs tehát tökéletesen minden köz­ségről meg az adatom, mert némely törvényható­ságtól sokszoros sürgetésem daczára sem kaptam meg, de a községek legnagyobb részéről meg van. Mondom, ha tudtam volna, szívesen szolgáltam volna vele. Most különben meg kívánom jegyezni azt, hogy egyátalában távol van tőlem tagadni, hogy a községi adó sok helyen súlyos, hiszen ma­gam is utaltam a múltkor épen egy azon oldalról jött felszólalással szemben arra, midőn bizonyos községi hivatalnokok, értem a községi s körorvo­sok fizetésének javítása sürgettetett, arra, hogy bár lehetne, de vigyázva kell eljárni, mert némely köz­ségnek terhei amúgy is nagyok. Meg kívánom azonban jegyezni, hogy a száz perczentes községi adó nálunk csak kivételképen fordul elő, hogy — nem merek positiv számot mondani, mert emlékein megcsalhat — nem egy pár száz, de egy pár ezer azon községek száma, a melyekben községi adó még ma nincs. Továbbá bátor vagyok azt is meg­jegyezni, hogy ha súlyos is nálunk a községi adó némely vidéken, ha összehasonlítjuk ezt más orszá­gok községi adó százalékával, akkor ezen czímen nem lehet helyzetünket valami nagyon rosznak mondani, mert például Franeziaországban arány­lag sokkal nagyobb azon községek száma, a me­lyek ötven, sőt száz százalékos községi pótlékot fizetnek, mint nálunk. Különben ismétlem, hogy ezen ügyet fontos­nak tartom, és az általam mondottak talán jelét is adják annak, hogy foglalkoztam vele. Én mindig fontosnak tartom ezen szempontot, midőn valamely oly, bár czélszertí intézkedés behozataláról van szó, a mely a községekre újabb terhet ró. Azt hi­szem azonban, hogy a képviselő ur sem szándé­kolta azt, hogy a költségvetés tárgyalását ez nieg­akaszsza s én ígérem, hogy ha még ezen a helyen leszek, a jövő évi belügyministeri költségvetésnél, a mennyire csak be tudom szerezni az adatokat, pedig rajta leszek, hogy beszerezzem, a községi háztartás felderittessék annyiban, a mennyiben a képviselő ur is kívánta, azaz a községi adó szem­pontjából. (Helyeslés.) Mocsáry Lajos: Ez alkalommal egy hatá­rozatijavaslatot kívánok benyújtani a ministermm­ban levő központi' hivatalnokok állomásainak be­töltésére vonatkozólag. Azt hiszem, hogy az or­szágot nagyon érdekli az, hogy minő az ügykeze­lés a központi igazgatásnál. Azonban erre vonat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom