Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-162

162. országos ülés január 11- 1883. 383 játék legyen és mintegy a véletlenre bízassák, mert ez indítja a feleket arra, hogy felébbvitellel éljenek, mert mindenki azt reméli, hogy talán a felső bíróságnál perét megfogja nyerni. Ez leginkább áll a polgári perekről. Ott csakugyan vagy a felperes, vagy az alperes azon reményben lehet, főkép ha ügyvédje őt biztatja, (Élénk derültség) hogy a felsőbb bíróság perét kedvezően dönti el. (Élénk derültség.) Hisz kérem, az ügyvédnek hivatása, hogy felének tanácscsal szolgáljon. A büntető perekben az már kevésbé áll, mert a királyi ügyész a vádló, az nem igen nyerhet s annak csak az igazságszolgáltatás helyessége áll érdekében, a felek pedig remélhetik a büntetésnek leszállítását; ámbár most az újabb tapasztalás szerint ezt sem mert a kir. Curia, legalább az újabb időben, igen ritka esetben szállítja le a büntetést, sőt fel is szokta emelni. Egyébiránt, hogy ne legyen az igazságszolgáltatás, a mint mondani szokták koczkajáték, annak csak egy módja van és ez: határozott törvények, codexek. Ezt mi a büntető jogra nézve megtettük. A codex megvan. A törvény meghatározza annak a büntetendő cselekménynek minősítését és büntetését. Itt tehát elméletileg minden megtörtént, a mit tenni lehetett, hogy ez irányban ne lehessen azt mondani, hogy az igazságszolgáltatás koczkajáték. Megvan a törvénykönyv, megvannak annak szabályai, határozott intézkedései. Hogy a judicatura azután az alkalmazásban egy vagy más nagyobb fontosságú elvi kérdésben talán eltér és igy azután döntvényekre van szükség, az kikerülhetetlen. Bármily hosszú ideig legyen valamely törvénykönyv életben, mindig fognak egyes, ily fontos esetek felmerülni, de azért azt mondani, hogy ez koczkajáték, ez annyit jelentene, mint az összes európai törvénykezésre ezt alkalmazni. (Ugy van! a jobboldalon.) Sőt ha már ezen okoskodásnak fonalán tovább akarnánk menni, akkor annak a módja, hogy mentül kevésbé hasonlítson az igazságszolgáltatás a koczkajátékhoz, az volna — én nem mondom, hogy helyes — hogy mentül kevesebb appelláta engedtessék meg, mert mentül kevesebb ez, annyival kevesebb is a remény az illetőre nézve, hogy a reá nézve kedvezőtlen itélet egy vagy más irányban meg fog változtattatok De azt állították, hogy mi feláldozzuk a polgári szabadságnak garantiáit; hogy a polgárok szabadsága, becsülete, vagyona a legfőbb garantiát veszi igénybe, ezekről már most mi lemondunk, ezeket feláldozzuk. Nagy eszme. A polgári társaság egyik fe

1 adata a polgárok szabadságának kellő megoltalmazása. De miben áll tehát ezen nagy eszme irántbfíne ezen javaslatnak? Hogy a járásbiróságokhoz utasított vétségekre nézve ugyanazt az elvet alkalmazza, a mi a kihágásokra alkalmaztatik, t. L, hogy csak jogkérdésben menjen a Curiahoz a felebbezés és hogy némely igen határozott természetű vétségek eseteiben, a melyek kisebb büntetéssel sújtatnak, nem engedi meg a felebbvitelt a Curiához. Garantia tehát a három fórumban elég van. De nemcsak ezen csekélyebb fontosságú ügyekben vádlottak követelhetik az államtól, hogy jogaiknak garantiákat nyújtson, hanem követelhetik azt mindnyájan és ezen garautiák egyik főbbike az, hogy az ügyek gyorsan és alaposan tárgyaltassanak, hogy tehát a felsőbb bíróságoknak ideje és munkaereje ne vétessék igénybe oly ügyek tárgyalására, a melyek összehasonlítva másokkal, sokkal kevesebb fontossággal bírnak. Hányszor volt itt panasz, hányszor volt felemlítve, hogy a perek elintézésére csak ennyi és ennyi perez jut. Habár ez nem is áll egész kiterjedésében; de mégis áll az, hogy ezen csekélyebb ügyek elvonják a birák erejét és idejét a fontosabbaktól s ez által számtalan sok érdek, sokkal fontosabb érdek, mint az itt szóban lévő, sértetik meg. Hogy magának az igazságszolgáltatásnak egyik főczélja az, hogy a bűnöst érje a büntetés gyorsan és nem hosszú idő múlva, ezt alig lehet kétségbevonni. Ezenfelül elő voltak sorolva azon ügyek, a melyekre nézve itt intézkedés történik. Ki volt mondva, hogy mily természetűek ezen ügyek. Ilyen a becsületsértés csak akkor, midőn pénzbüntetéssel sujtatik; és ime ezen pontnál felhozatott, hogy látjuk ennek következményeit, mert a törvény elegendőképeu nem biztosítván a becsületsértés megfenyítését, keletkeztek a párbajok. De hiszen párbaj esetek újabb időben is gyakran fordulnak elő, akkor is fordultak elő, mikor a most czélbavett intézkedések még nem voltak fenn és igy ebből erre következtetést vonni nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) A könnyű testi sértéseknél is, csak a járásbírósághoz utasított esetek említtetnek, a többiek pedig, melyek imitt-amott felhozatnak, tán csak az elnevezésnél fogva látszanak súlyosaknak. Igy például mikor Teleszky képviselő ur is felemlítette a hatóság elleni engedetlenséget, erre egyik képviselőtársam azon közbeszólást tette, hogy ez fontos. De méltóztassék felolvasni a szakaszt miképen szól: :

„8 napig terjedhető elzárással büntettetik, a ki nyilvános csoportosulás eseteiben a hatóság által a rend fentartására vagy visszaállítására tett intézkedéseknek nem engedelmeskedik." (Egy hang lálfélöl: Hát a lázadás?) A lázadásról itt nincs szó. Vagy nézzük az 59. §-t.