Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-162

162. országos ülés janu-ír II- 1883. 377 hébb törvényt alkalmazni, azon kényelmetlen helyzetbe jött, hogy az alsóbb biróságoknak különben a régi törvények szerint helyes Ítéletét kénytelen volt megváltoztatni ugy a bűntény minősítésére, mint a büntetés fokára nézve. Ennek kell tulajdonítani azon számos itéletváltoztatást. Ez tehát nem igazolja, a mit Ghorin t. képviselőtársam igazolni akart, hogy a királyi tábla oly nagyszámú ítéletet kénytelen rendesen megváltoztatni és nem igazolja, hogy az alsóbb bíróságnak, a királyi törvényszéknek felebbviteli fórummá alakítása megrontaná azon garantiát, melyre szükség van. Azt mondják azon t. képviselő urak, kik a javaslatot megtámadják, hogy: igenis a fölebbezés korlátozásának lenne értelme akkor, ha az eljárás is megfelelő volna, t. i. ha az eljárás szóbeli, vagy közvetlen lenne; mert azon külföldi példák szerint, a melyekre hivatkoztak, a felebbezés kizárásával együtt jár a közvetlenség és a szóbeliség alkalmazása, a minélfogva a második és utolsó fórum megadja a törvénykezésnek a szükséges garantiát. Én elismerem, hogy a mostani eljárás általában tarthatatlan s nem is hiszem, hogy lenne a házban valaki, a ki ellenkező nézeten lenne és magam is hangoztatom azon óhajt, hogy bár mennél előbb igyekeznék igazságügyi kormányunk segíteni e bajon és erős kézzel fogna hozzá, hogy azon törvények minél előbb szerkesztettessenek és életbeléptettessenek, melyekre szükségünk van, ha a jogi állam nevét meg akarjuk érdemelni. De ha ezt elismerem is, ez sem ok arra hogy a mostani javaslat elvettessék. A mostani eljárás szerint fel megy az ügy a második s harmadik bírósághoz és ott Írásbeli eljárás szerint intéztetik el. De ha nem elég garantia az Írásbeli eljárás a második fórumban, a minthogy hogy elismerem, hogy nem elég, akkor az ügynek a harmadik fórumban ismét Írásbeli tárgyalása bizonynyal nem fogja emelni a garantiát. Ennélfogva, miután e javaslattal csakis a sürgős szükségen akar az igazságügyi kormány segíteni, én azt elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Győry Elek: T. ház! Félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett kérek szót. (Halljuk!) Az imént felszólalt képviselő ur azt állította, hogy ő is nagyon óhajtja a gyökeres reformok keresztülvitelét, mert hibásnak tartja azt, a mi most fennáll; de azért nem lehet elfoglalnia azon álláspontot, melyet Győry Elek elfoglal, t. i. bevárni, mig a ház összedűl és akkor intézkedni. Én kérem a t. képviselő urat, méltóztassék jobban elolvasni azt, a mit én mondottam, mert én kiemeltem a sajnos tapasztalás folytán azt, hogy ha sikerülne ez a törvényjavaslat és a hátralékok csakugyan elenyésznének, az illető képviselő ur nem fog olyen öreg KÉPTH. NAPLÓ. 1881—84. VIII. KÖTET. lenni, hogy megérje a szóbeliség és közvetlenség behozatalát Magyarországon. Mert ha valami lehet, mi a t. minister urat mégis felrázhatná mostani és ugy látszik állandó apathiájából, melyre Veszter képviselőtársam utalt, csak az lehet, ha attól fél, ugy összedől feje fölött a ház és romjai alá temeti. Lázár Ádám: Igen óhajtottam volna részemről, ha az igen t. igazságügyminister ur mindjárt az előadó ur beszéde után jelezte volna a maga álláspontját e törvényjavaslattal szemben, mert ez lényegesen megkönnyítette volna a vitát, de miután ugy látszik, mint Chorin Ferencz képviselőtársam is hangoztatta, sokkal kényelmesebb eljárás a kormányra nézve a vita bezárása után szólani s ez által minden ellenészrevételt kikerülni: az ellenzéki szónokok által elmondottakhoz lényegileg csatlakozom, de a curiai teendők felszaporodására nézve a baj okát az eddigi szónokok által tüzetesen kimutatva találván, különösen pedig, miután ugy az előadó ur, mint a t. igazságügyminister ur a becsületsértés és könnyebb testi sértés vétségek túlszaporodására fekteti a súlyt és ezen okból követelik ezen lényeges törvénykezési szervezet megváltoztatását, kénytelen vagyok némely fontos mozzanatokra a t. ház és a t. igazságügyminister ur figyelmét fölkérni. Statistikailag be van bizonyítva, hogy azon pár év óta, mióta az új magyar büntető-törvénykönyv életbe lépett, a bűnügyek száma túlnyomóan felszaporodott. Számáról szólok nem magukról a bűnügyekről, a mennyiben t. i. számokkal szokták, nem mondom az igazságügyi kormányzatot elámítani, hanem a bíróságok tevékenységét számokkal igazolni. Hogy mik azon esetek, melyek a figyelmet e tekintetben megérdemlenék, azt hiszem, mind e perczig sem az igazságügyminister ur, sem az igazságügyi bizottság határozottan tudni nem fogja, mert a t. minister ur indokolásában csak általában a kir. táblai és curiai bűnügyek nagy számáról van szó, a nélkül, hogy a jelenleg czélba vett felebbvitel korlátozására szükséges bizonyos bűnügyek, vétségek és kihágások tüzetesen felsorolva lennének. Mig ellenben az igazságügyi bizottság jelentésében már közelebbről találkozunk ezen adatokkal, a mennyiben a Curiánál a lefolyt évben 4 ezerre, a kir. táblánál 20 ezerre tétetik a becsületsértések és könnyű testi sértések száma. Hogy azonban ezen vétségek, kihágások, általában a bűnügyek szaporodása, nézetem szerint nem annyira a társadalom erkölcsi sülyedésének, hanem inkább annak tulajdonítható, hogy számos, inkább magánjogi természetű ügyek bűnvádi útra tereltetnek, hogy könnyebb, gyorsabb és olcsóbb eljárás eredményének örvendhessenek az illetők, ezt be fogom bizonyítani. 48