Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-161

161. or záges ttlég január 10. 1883. 355 támogatnunk ezen igazságügyi politikát. (Ugy van ! a ssélsÖ baloldalon.) Azért már ezen okból is ugy mint Komjáthy t. barátom, kötelességemnek tartanám ezen eljárást el nem fogadni. Méltóztassék azonban megengedni, hogy néhány észrevételt tegyek azokra is, miket Teleszky t. képviselőtársam a bizottsági javaslat védelmére felhozott. Én megígérem, hogy nagy részletekbe, ugy mint ő tette, nem megyek, mert nem tartom szükségesnek azt, hogy a kihágásokról szóló törvény illető szakaszait a t. ház előtt producáljam. Én azokból, a miket ő fele miitett csak néhányat vagyok bátor felemlíteni, a mikből ki fog tűnni, hogy nagyon is igaza volt azon képviselő urnak, a ki azt mondotta, hogy mindenki könnyen bele kerülhet ártatlanul azon helyzetbe. Én is azt hiszem, t. ház és szükségesnek látom figyelmét felhívni arra, hogy bárki akaratlanul, véletlenségből bele kerülhet azokba a dolgokba, a miket itt oly csekélység számába vesznek. Felemlítem az úgynevezett játékpénzeknek hamis pénzül vételét. Ha valaki tévedésből holmi tantust küld el valakinek fizetéskép és pedig szabályszerűen, postán; alaptalanul ugyan, de igen könynyen belekerülhet a gyanúba és nem lehet abból kiindulni, hogy hiszen tévedett, hogy bizonyosan ki fog sülni. Főfontosságú, hogy garantia legyen, miként ártatlansága csakugyan kiderül és e mellett az a fő, hogy rövidebb vagy hosszabb idő alatt sül-e ki; s az illető hosszabb vagy rövidebb idő alatt fog-e a gyanú alól menekülni, mert vannak emberek, mint fel is volt említve, a kikre nézve nem csak a büntetés, hanem már magában az, hogy el lehet róluk mondani, hogy ellenök criminális van folyamatban, olyan nagy dolog, hogy nem szabad arról ugy beszélni, mint ha csak csekélyebb fontosságú volna. Az úgynevezett becsületsértési ügyekben sem lehet csekélyebb fokú garantiák szükségéről szólni. Tudom, azt méltóztatott az előttem szólott t. képviselő urnak mondani, hogy az előtt az ügyek polgári útra tartoztak. Összefüggött ez korábbi jogrendszerükkel, de csak nem rég kimondtuk, hogy az előbbi sanctió nem elég és felvettük büntető törvénykönyvünkbe s büntető sanctióval láttuk el. Már most azt mondani, hogy a becsületsértés egészen más sanctiót igényel és aránylag rövid idő múlva, midőn eljárási garantiákról van szó, azt mondani, hogy ezeket nem adjuk meg : ez a legnagyobb ellentétben van azon állásponttal, mely miatt a büntető törvénykönyvv el kifejezés adatott annak, hogy ezen ügyekben más sanctiót kívánunk, mint a régi volt. Én ily csekélyebb fokozatok megállapítását, megvallom helyeselni nem tudom. Arra akartam a a másikfészrevételt tenni, mely szerint azt mondotta Teleszky t. képviselő ur, hogy Ausztriában hogyan van. Kiemelte, hogy ott a kihágások sokszor nagyobb fontosságú dolgokra is értetnek. Igen, de azt méltóztatott feledni vagy legalább fel nem említeni, hogy nem ebben rejlik a dolog titka. Nem ugy értettem Vesztei' képviselőtársamat és én részemről szintén nem arra fektetem a fősúlyt, hogy egy-két-három napi-e az elzárás, hogy nagyobb vagy kisebb-e a pénzbírság, hogy nagyobb testi sértés is kihágásnak van-e minősítve, a mi minálunk vétség, hanem arra, hogy az eljárásbau magában is van garantia, t. i. a szóbeliség. A szóbeli és közvetlen tárgyalás a garantiát megadja s ha ez behozatik és ha be fog következni az, a mit t előttem szólott is kivan, ha szóbeliség és közvetlenség alapján, egészében reformáltatik a bűnvádi eljárás : akkor lehet nálunk is annyi garantia, mint Ausztriában. De ezt a helyzetet nem lehet azzal összehasonlítani, mit e javaslat szándékol; mely javaslat tisztán incidentalis s azon törekvés kifolyása, melynél fogva a Curia vállairól le akarják venni és máshová tenni a hátralékokat. A mi a bíróságok eljárására vonatkozik, ebből is méltóztatott érvet felhozni a t. képviselő urnak arra nézve, hogy itt nem szükséges oly garantiát adni, mint másügyekt ben, mert ezen ügyekkel szerinte most sem sokatörődnek azon magasabb állású birák, holott, ha a minister meghagyja az elnököknek, hogy ezen ügyekre nagy súlyt helyezzenek a törvényszéknél, akkor nagyobb garantia fog kebdkezni, sokkal nagyobb mint most van. Mert ha eddig nem törődvén vele, apró ügyek gyanánt bántak el a felső bíróságok, ezután pedig a törvényszékek nagy fontosságot fognak rá helyezni, abból az következik, hogy nagyobb garantia lesz, mint volt eddig. Azt hiszem azonban, hogy nem szabad abból a szempontból felfogni a dolgot, hogy a magasabb bíróságok ezt mellékes teendőknek tekintették, mert hiszen, ha nagyon mellékesnek tekintettek volna, akkor a hátralék azt hiszem kevesebb lenne. De annál kevésbé vehető figyelembe a képviselő ur azon biztatása, hogy majd a minister megrendeli, hogy ez ügyek nagyobb fotosságúnak tekintessenek, mert ha ministeri rendelet szükséges arra, hogy valamelyik ügy fontosnak tekintessék, akkor ezzel az igazságszolgáltatás meg van bélyegezve. Én azt el nem fogadhatom, hogy ebben garantia volna. De ettől eltekintve kérdem, hol adja meg az egység garantiáját, hol adja meg, hogy a judicatura legyen egyhangú, hol adja meg, hogy a birák tapasztalata, a hosszabb ideig való működés is legyen garantia'? Mert megengedem, hogy nagy baj mindenesetre, hogy holmi politikai informatiók alapján történnek a kinevezések igen gyakran, hogy épen nem szakemberek ajánlatára hallgatnak ily dolgoknál, hanem azt mégis kénytelen megengedni a t. képviselő ur, hogy ha egy biró már tiz évig ott van, bizonyosan szerzett magának legalább tapasz-