Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-146

146. országos ülés deczember 5. 1882. 31 ezen qualifieálhatlan támadások nemzetünk ellen nton-útfélen ismételtetnek. Leginkább ezt a pártot okozom én a horvát társadalomnak a magyarok ellen való oly nagymérvű felbujtogatásával is, melynek sajnálatos eredményeit a legközelebbi években s a most folyó évben is, fájdalom oly sürün tapasztaljuk. A t. előadó ur maga is tudna beszélni? a múlt évből némi kedves fogadtatásról a zágrábi ifjúság részéről, melylen ő s egynéhány más képviselő részesült. A mellettem ülő t. képviselőtársam pedig tudna beszélni arról, hogy midőn ez évben Fehérvárról Fiumébe kirándulók mentek volna, határozottan illetékes kútfőktől intést kaptak, hogy Zágrábba ne menjenek,mert kövek várják a vasúti koesik ablakait és oly tüntetések, minőknek Magyarországon horvát ember sohase fog kitéve lenni. így a kirándulók kénylenek voltak a magyar állam vonalait mellőzve Stiriának kanyarodni, hogy eljussanak Fiumébe. Szóval olyan a hangulat, fájdalom, a Dráván tűi ellenünk, mintha a Dráva nem két testvért, 800 év óta szövetségben élő nemzetet választana el egymástól, hanem valódi ellenségeket. Én, t. ház, fájdalommal constatálom ezt, mert kívánom, hogy drága testvéreinkkel, ha már drága, de legalább jó viszonyban éljünk. Mi részünkről nem zavarjuk ezen testvéri viszonyt, sőt olyan nyugalommal nézzük azon Starcsevics, Vojnonies-féle s a parlamenten kívüli tanuló ifjuságféle insultáló tüntetéseket, mint mikor a nyugvó oroszlán körül az egerek tánczolnak. (ügy van! lalfélől.) T. ház! Sajnálatos az, hogy épen azon horvát irányadó körök, melyeknek némely nagy szerepet, lármás szerepet vivő tagjai, lármás szerepet visznek a parlamentben, a horvát-zágrábi egyetemen s más tan- sőt tudományos intézetekben, a múzeumban stb. is szerepelnek, ezektől indul ki leginkább a horvát fiatalságnak a magyarok elleni következetes felbujtogatása, izgatása, sőt magyarellenes irányban való nevelése. Itt keresem én legfőkép a bajok forrását. Ugyanis, ha megnézzük a horvát népiskolákon, középiskolákon, sőt az egyetemen közkézen forgó tankönyveket, mosobyogni, ha ugyan nem boszankodni képes az ember azok felett, a mennyiben Magyarországot érintik. Csak mellesleg hozom fel ezeket, a mennyiben nagy súlyt erre nem fektetek. E könyvekben Jellasieh, mint valami mythicus hős van feltüntetve, ki a barbár magyarokat megzabolázza, a pákozdi ütközetet megnyerve, Bécs felszabadítására és a forradalom hydráitól való megmentésére vezeté győzedelmes seregét. (Derültség a szélső balon.) Ezt igy tanítják a horvát iskolákban, legyen nekik hitük szerint, a történelem megtanítja a tiszta igazságot, hanem hogy még a régibb korra nézve is annyira mennek s még a horvát akadémia által kiadott tudományos műben is s ezek épen a horvát ifjúság kezébe adott könyvek, tehát a legkártékonyabbak, mondom, a régibb korra' nézve is annyira mennekhogy a magyarokat mint ázsai rablóhordát tüntetik fel. Elmondják ugyan, hogy Kálmán királylyal jónak látták szövetséget kötni s ő meg is koronáztatta magát horvát-dalmát királylyá, azután azonban nincs többé magyar király, hanem van kral Béla, kral Dragutin, t. i. Róbert Károly és mind ugy tárgyaltatik, mintha csak egyedül horvát király lett volna, mintha csupán Zvoinimir koronájával s nem a Szt.-Istvánéval koronáztatott volna meg s mintha nem Budán, hanem valahol Zágrábban vagy Cettinjében tartotta volna udvarát. De sőt még tovább mennek, a nagy emlékezetű Zrínyi családról, mely csakúgy magyar mint horvát s daczára az okmányok által bebizonyított azon körülménynek, mely szerint zerinvári gróf Zerin-nek neveztetett, s ugy is irta magát, nem azon a néven, hanem Zrinszkynek nevezik, valamint Bécset, Ausztriát nem a magyar Mátyás király, hanem kral r Mathias Corvinszky hódította meg. (Derültség.) Én nem akarok ezen állítások felett kritikát mondani, de jellemzőnek tartom, hogy a horvát iskolákban ilyen irányban taníttatik az ifjúság és hogy a tanulókat ily szellemmel tölti el a többek közt az a Vojnovics tanár, a ki Starcseviescsel együtt a leghevesebb, a legkíméletlenebb vádakat szórja ellenünk, ugyanez a Vojnovics tanára a horvát egyetemen a történelemnek, képzelhető, hogy milyen irányban tanítja a történelemre azon ifjúságot, a mely Hegedűs képviselő társamat insultálta. (Derültség.) Nem maradnak el a fiatalság megett a horvát közigazgatási hatóságok sem s a tanuló ifjúságéhoz körülbelől hasonló szellemben járnak el s a legkérlelhetetlenebb indulattal támadják mindazt, a mi és a ki magyar. Például megtörtént és igen sajnálom, hogy a t. belügyminister ur nincs a teremben, bizonyára hivatalos tudomással fog birni róla, mert Zalamegye alispánja felterjesztést tett ez ügyben, de választ még nem kapott, szeretném, ha én kapnék választ, ez egyébiránt csak egy eset a többi közül és a zalamegyei, báránya- és somogymegy ei képviselők is jól tudják, hogy a drávamelléki megyékből igen számos munkát és cselédi szegődséget kereső magyar megy át Slavoniába és Horvátországba.(Tisza Kálmán ministerelnökhéíép.) Ezek rendesen igen józan munkás és munkabíró emberek, tudják azt a birtokosok s tanúságot tehetnek róla, mert sokat fogadnak fel belőlük, mert igen jó munkások. Ujabban a horvátok ezt is megirigyelték s míg a horvát munkások csapatonként jönnek át sitt még véres verekedéseket is kezdenek a magyarok ellen, mint Dombovárott, addig legközelebb a Dráván átment munkásokat az egyik slavoniai alispán a náluk levő igazolványok ellenére is a Dráva hidjáig visszatolonczoltatta azonkifeje-