Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-161

161. országos Ülés T. ház! Véleményem szerint talán ki is kell mon­dani egyszer már azt, hogy szakministernek nem elég az, ha ő a felszínen lévő politikai irányzat néze­teinek és embereinek szolgál, ha annak kész hive; nem elég ha nagy tudománynyal, nagy elméleti is­meretekkel bir; egy szakministernek csak öntuda­tos eszmékkelj ól meggondolt czéllal szabad helyét elfoglalnia. És ha czélját elérni, akár saját erélye hiányában nem képes, akár más oldalról gördíte­nek elébe akadályt, önérzete nem engedheti helyét tovább elfoglalni, nem engedheti, hogy ő az ország­nak, a kormánynak egyszerű fizetéses hivatal­nokává váljék, a kit azért tartanak és fizetnek, hogy utasítás szerint irodai teendőket végezzen, hogy a kinevezéseket eszközölje, illetőleg nagy­részben a kinevezési okmányokat aláírja. (Uyy van! a szélső halon.) T. ház! Annyi bizonyos, hogy igazságügyi politikánk nem sok dicsőségest mutat fel. Volt már eset, midőn a kir. curiánál a hátralékok vég­telenül felszaporodtak. Akkor a mi igazságügyi ministeriumunk vezetőjének bölcs tanácsára a kir. táblától rendeltünk kisegítő bírákat. Mikor ennek következtében a hátralékok a kir. táblánál szaporod­tak, akkor az első folyamodása törvényszékektől rendeltünk kisegítő bírákat s ez által lehetővé tettük azt, a mi mindenesetre a t. minister urnak halhatat­lan érdeme, hogy az első folyamodása biró mint másodbiró, a másodbiró mint harmadbiró Ítéljen, a mi a jogszolgáltatás iránti bizalmat mélyen megrendítette. Mikor azután az első folyamodásu törvényszékeknél szaporodtak íel az ügyek, akkor nem valami igazságszolgáltatás javítása czéljából.ha nem folytatásaképpenaz eddigi politikának, egyes ügyeket egyszerűen más bíróságok hatásköréhez utaltak. Vagy mondjuk ki nyíltan, mióta szeren­csénk van a t. minister urat az igazságügyminis­tcrium élén látni, mindig toldoztunk-foldoztunk. Törvényt törvény után alkottunk, de csak azért, hogy legyen mit megváltoztatni. A büntető törvény életbeléptetéséről szóló törvényt alig két éve hoz­tuk meg és ma már sarkaiból akarjuk kiforgatni. Pedig midőn a minister ur ezt a törvényjavaslatot előterjesztette, már neki tudnia kellett, hogy fel­sőbb bíróságaink munkaképessége mennyire igénybe van véve és tudnia kellett azt is, hogy ezen törvényjavaslat ismét munkaszaporulatot fog előidézni, de azért emlékezzenek vissza, hogy mint szakminister szóval sem látta szükségesnek a képviselőházat a törvény következményeire figyel­meztetni. Minek oka abban rejlik, hogy a minister ur, ugy látszik, igen jól érzi magát az ő politikája mellett a ministeri székben, elégnek tartja, ha a mára gondol; elégnek tartja, ha a már el nem titkol­ható bajokat elpalástolni képes, de azzal nem törődik, hogy az elpalástolt baj fokozottabb mérv­ben fog jelentkezni. A minister ur arról tökéletesen meg van győződve, hogy hivatását betölti. Es az 357 A$8$ január 10. 1883. (-A<C^rJ?j igazságügynek jövője gondolkózáéi Hkörén kivüí esik. (Ugy van! a szélső balon.) A szőnyegen lévő törvényjavaslat most a fellebbezés korlátozását czélozza,' de ne higyje a t. ház, hogy talán valami elvi indokból vagy azért, hogy igazságszolgáltatásunk érdeke előmozdit­tassék, vagy hogy talán valami nagy eszméje volna a minister urnak: ónem. 0 egyszerűen, mert a curia panaszkodik a hátralékokról, tisztán és kizárólag mindentől eltekintve csak ezen hátralék eloszlatására törekszik. Volt idő, midőn a törvény­székeknél — mert ezeknek a számát csaknem a minimumra leszállították — szintén ugy felszapo­rodtak a hátralékok; akkor, hogy ezen segíteni le­hessen, nem elvi szempontból ugyan, hanem tisz­tán a hátralékoknak más bíróságokra való áthárí­tása végett, a végrehajtási törvénynek és a perrend­tartási novellának meghozatalával igyekeztünk segíteni. De a baj azért, mint előre látható volt, egyáltalán nem szűnt meg. De alig kezdették érezni a kir. törvényszékek a könnyítést, ismét túlter­helni igyekezzük azokat. Mivel most a Curiától érkeznek panaszok a túlterheltetés miatt, tehát az igazságügyi kormánynak most csak az a törek­vése, hogy a Curiától más bíróságra lehessen a ter­het áthárítani; a baj tehát ismét csak megmarad* mert méltóztassék elhinni, hogy a mennyivel talán kevesebb lesz ezen intézkedés által a hátralék a Curiánál, épen annyival, vagy talán fokozottabb mérvben fog szaporodni az első folyamodása tör­vényszékeknél, a mi pedig már azért is veszélye­sebb lesz, mert az az igazságszolgáltatást alapjá­ban akasztaná meg. De hát a mi igazságügyi ministerünk bölcses­sége engem biztosít arról, hogy már ő neki az agyában készen van azon törvényjavaslat, melyet majd akkor fog előterjeszteni, hogy vájjon hogyan lehetne a törvényszékektől a hátralékokat szép módjával ismét más bíróságok terhére áthárítani, ha majd e hátralékok óriási halmazra fognak nö­vekedni. A törvényjavaslat ugy, a mint van, az én meg­győződésem szerint t. ház, a bajon nem segít; (Iyaz! Ugy van! a szélső baloldalon) különben is, egy öntudatos igazságügyi politikának nem lehet az a feladata, hogy csakis a bíróságoknál felsza­porodott hátralékok elpalástolására, illetve egy­szerű átháríthatására törekedjék. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az igazságügyi politikának az a kötelessége és feladata, hogy minél több biztosí­tékot nyújtson az igazságot kereső polgároknak, ügyük igazságos elintézése iránt. (Helyeslés a szélső balon) A fellebbviteli rendszernek oly mérvben meg­változtatása, mint a hogy a javaslat contemplálja, a bírói szervezetnek hasonló átalakítását kellene hogy maga után vonja, mert minden változtatás, mely e nélkül történik, csak az igazságszolgáltatás

Next

/
Oldalképek
Tartalom