Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-159

15S. országos filé* deezember 20. IS82. 347 a szélső baloldalon.) A ki valamiről nem szerzett magának meggyőződést és biztos tudomást, ügyesebben saját, előrelátásának hiányát nem leplezhette volua, mint a hogy leplezte jelen esetben a ministerelnök ur. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem áll!) Én azon kinyilatkoztatásában a ministerelnök urnak, hogy részben alaptalanok, részben túlzottak, szerettem volna azon megkülönböztetést is, hogy az én interpellátióm két ága közül melyik az, a melyik alaptalan s melyik az, a melyik túlzott.' Mórt igy azt hiheti a közvélemény s Európa, hogy Magyarország ministerelnöke itt hivatalosan azt jelentette ki, hogy az én első kérdésem — mert elsőnek mondotta az alaptalant — t. i., hogy Ausztria-Magyarország és Németország közt szövetség áll fenn, alaptalan ; másik kérdésemet illetőleg pedig azt, hogy a hirek, melyek szerint Oroszország hadi készülődéseket tesz, túlzottak. T. ház! Ha a népsouverainitás elvének egyik kifolyása az, hogy ha ideiglenesen addig, mig a titoktartás megkívánja, szövetségek köttetnek állam és állam közt és azok a népsouverainitás képviselői, a parlamentek mellőzésével tétessenek, másfelől megkívánja azt is, hogy ha azon szerződések megköttettek, ha a szerződésekről a sajtóban félhivatalos nyilatkozatokat kiadni lehet: ezen szerződések tartalmáról a parlamentek is felvilágosítást nyerjenek. Én a ministerelnök ur nyilatkozatából sem az iránt nem vagyok megnyugtatva, vájjon azon túlzott, tehát mégis létező oroszországi hadikészülődésekkel szemben Ausztria-Magyarország önmagára van-e hagyatva, vagy pedig, mint a hírlapok mondják, AusztriaMagyarország Németország támogatására számíthat. A nemzetre nézve nemcsak az volna fontos tudni, hogy Németország támogatására számíthat-e, de Lenis ha a népfenség elvét és az ország megnyugtatásának szempontját figyelemmel akarjuk követni, arról is meg kell nyugtatni az országot, hogy ha a szövetség fennáll, vájjon nemcsak azon eshetőségre van-e kötve, hogy egy elvesztett háború után Ausztria-Magyarország területi integritásának megcsonkítása ne engedtessék meg, vagy pedig olyan-e a szövetség, hogy a ki Ausztria-Magyarországot támadja, az megtámadta egyszersmind Németországot is. A mi pedig a ministerelnök azon kijelentését illeti, hogy túlzottak a lapokban foglalt közlemények Oioszország hadikészülődéseit illetőleg, a mire nézve kérdést voltam bátor intézni, ezen válaszban kellő megnyugtatást nem találok. Mert ezen kifejezés, hogy „túlzott", jelzi azt, hogy tényleg hadikésziilődések történnek és folyamatban vannak és legfölebb csak annyit enged nekünk sejtetni, hogy a készülődések nem érték e azon mérveket, mely mérvek azéü interpellátióm ban ugyan meghatározva nincsenek, de a miuister ur képzelődésében meghatározottaknak vétettek. Midőn a ministerelnök ur azt monda, hogy az orosz hadikészülődések tekintetében túlzottak a hirek, óhajtottam volna, hogy megmondta volna, mennyiben túlzottak és mennyiben nem. Mert az relatív fogalom, hogy túlzott; és ezen kijelentés által legkevésbbé sem értem el azon czélt, mely az, hogy az ország lakossága meg legyen nyugtatva a háborús hírekkel szemben, ezen hireknek a tőzsde árfolyamára oly kártékony kihatása ellensúlyoztassék. Épen azért kértem és elvártam volna, hogy a t. ministerelnök ur ne a szokásos modorban kitérjen az ily fontos kérdés alól. Mert ha ugy nyilatkozott volna, a mint kötelességének ismerem az előbb kifejtett okoknál fogva, akkor bátor lettem volna e teremben elmondani azt is, hogy Oroszország elleni bármily háború esetében biztosan számíthat Magyarország kormánya egész Magyarország összes pártjainak támogatására (Helyeslés) és számíthat a magyar nemzet lelkesedésének és odaadásának teljes erejére. (Általános h< lyeslés.) Nem veszem tudomásul a választ. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Annyiban igen örülök, habár reám nézve nem is volt a t. képviselő ur nyilatkozata igen hízelgő, mégis annyiban örülök, hogy felszólalt, mert ő, legalább a mint látom, félreértette nyilatkozatomat. Meglehet, én nem mondtam elég tisztán, tehát módot adott azt megmagyarázni. Én előre bocsátottam s ismétlem, hogy a kérdések, melyeket a t. képviselő ur tett, oly természetűek l'vén, melyeknél minden szó megfontolandó, igy rögtönözve válaszolni nem lehet. (Helyeslés') De hivatkozom arra, hogy a képviselő ur interpellátióját főleg azzal indokolja, hogy a háborús hirek folytán nyugtalanittatik a közvélemény és hogy ennek befolyása van a börzékre, a hitelintézetek és más intézetek mérlegére s ezért azt mondtam, ezen szempontból tehetek nyilatkozatot. Már én azt hiszem, hogy maga ezen előrebocsátás tisztán kifejezte — de ha nem tette volna, most határozottan nyilvánítom — hogy én ugy az „alaptalan", mint a „túlzott" szót egyes egyedül a háborús hírekre értettem és értem most is. És ha a t. képviselő ur nem tartotta eléggé tisztának vagy érthetőnek ez iránybani nyilatkozatomat, bátor vagyok azt mondani, hogy nem tudok semmi olyat — vagy ha tetszik, tudom, hogy nincs semmi olyan — a mi a békébe vetett reményeket, melyekkel eddig voltunk, megingathatná. (Helyeslés jobb/elöl.) Ez, ugy hiszem, elég tiszta és praecis válasz. (Több hang balfelöl: Ma!) Most nem mondtam, hogy ma, egyébiránt az a szó, hogy ma, nem azt teszi, hogy sze< dán nem, lcsütörtökön vagy pénteken pedig igen, ezt szok44*