Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-156
156. országos ttlé* deezeuber 17. 1882. 291 ezen munkálatok mielőbb, sőt ha az idő engedi: még a télen megkezdessenek, mert most a napszám igen olcsó és igy a további ásatások felényi költségbe sem kerülnének, mint majd a tavaszszal, vagy a nyáron, a nagy mezei munka idején. (Helyeslés.) Hogy pedig az örökké szent emlékíí romok az idő viszontagságától s a végpusztulástól a jövő kornak megmentessenek: méltóztassék e czélra majd az 1884. évi költségelőirányzatba 5,000 frtot felvenni, annyival is inkább, mert az ó-budai amphitheatrum ásatási költségeire végrészletül van az 5,000 frt 1883-ra előirányozva és igy ha 1884-re a pusztaszeri romok fentartására fog ezen 5,000 frt felvétetni, ez által a következő költségvetés semmivel sém lesz magasabb, terhesebb, mint a jelenlegi. Különben is — a pusztaszeri ásatásokra eddig semmi állam-segély sem fordíttatott, a mi költség fölmerült, az a magaméból és a t. gróféból fedeztetett, (Éljenzés.) már pedig, ha oly tetemes összeget áldoztunk az ó-budai római amphitheatrum romjainak megmentésére, mely elismerem ugyan, hogy mint régészeti műemlék eléggé érdekes és a megmentésre méltó volt, de másrészt meg vagyok győződve, hogy minden jó magyar érzelmű hazafi, minden pogány idegen emléknél, ezerszerte többre becsüli hazai ősi műemlékeinket — s különösen kell, hogy többre becsüljük ezeréves alkotmányunk bölcsőjének: Pusztaszernek szent emlékű romjait; — és arról is meg vagyok győződve, hogy az első magyar országgyűlés színhelyén lévő ősi emlék fentartására, a mai országgyűlés hazafias és kegyeletes érzülete, bizonyára nem fogja azt a néhány ezer forintnyi áldozatot megtagadni. Azért ismételve kérem az igen tisztelt minister urat, hogy előadott kérelmemet megvalósítani méltóztassék. (Elénk helyeslés.) Trefort Ágost, vallás- és közoktatási ministerí T. ház: Figyelemmel leszek a kérdésre és a kiküldött bizottság jelentése alapján fogok intézkedni. (Helyeslés.) Hg. Odeschalchi Arthur: T. ház! Megvallom, hogy az előttem szólott két tudós képviselőtársam Herman Ottó és Steinacker Ödön urak, mintegy kihoztak a sodromból, a mennyiben eszmelänczolatomat megszakították és nem tudtam, hogy tulajdonképen miről van szó. Innen is onnan is, Lipcsét említették közbe és én Hermán t. képviselőtársamra tekintve eszembe jutottak a lipcsei tudós tanárok és ugyanezen képet láttam Steinacker képviselő ur pápaszemére tekintve. Tehát én mintegy a lipcsei egyetem padjain éreztem magamat, a mely egyetem alma materjének emlőin magam is táplálkoztam egykor, de azon emlőt nem Steinacker képviselő ur nyújtotta, (Élénk derültség.) hanem az alma mater. Tehát nem tudtam, hogy tulaj donképen hol vagyok és miről akarok szólani. Azonban hálás köszönöttel vagyok Göndöcs t. képviselő ur iránt, mert ő a rendes kerékvágásba terelte a tárgyalást és most tudom, hogy a műemlékekről van szó. A műemlékekre vonatkozólag a t. minister úrhoz bátor vagyok egy kérdést intézni a visegrádi doujon ügyében. Méltóztatik tudni, hogy ennek javítása és fentartása nagyon lassau folyik és mint értesültem, az állványok is roskadó félbeu vannak: vájjon az 1880. évi XXXIX. t.-cz. értelmében, ezen építések szintén ezen alapból, vagy a tulajdonos kincstár költségén folytattatnak-e? Mert a törvény azt mondja, hogy az ilyen országos érdekű műemlékek fentartására az illető tulajdonos felszólítandó. De reám nézve csak az a fődolog, akár az állam, akár a tulajdonos kincstár költségén, csak hogy ezen mű tovább fejlesztessék, annál inkább, minthogy Visegrád az ország egyik legnagyobb forgalmú vasút vonalával és vizi útjával áll szemben és az idegen a ki Magyarországra jön, az mind szemlélheti. Es különben is ez egy nemzeti ereklye gyanánt tekinthető. (Helyeslés.) A másik kérdésem a t. minister úrhoz a következő: Én néhány év előtt bátorkodtam az akadémia régészeti osztályának egyik ülésén felkérni a t. minister urat, hogy vájjon méltóztatott-e figyelmet fordítani azon épületekre, azon történelmi emlékekre vonatkozólag, a melyek most az idő viszontagságai folytán mindinkább elkallódván, részben pedig idegen kezekbe jutván, tökéletesen elenyésznek s ha köztudomásuakká nem válnak, egészen ismeretlenek maradnak és elvesznek. Ezt mondottam akkor a somogymegyei Zselicz-Szt.-Jakabi apátságra nézve, a mely, ha felásatnának alapjai, mindenesetre igen érdekes történelmi emlékekre, talán műemlékek nyomaira is akadnánk, mert az egyike a legrégibb apátságoknak, a melynek romjai már több mint 800 esztendeje fennállásiak. Akkor bátor voltam a t. minister úrhoz ezen kérdést intézni, most kapcsolatosan ugyanerre kérem ki becses figyelmét. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve s maga a tétel nem támadtatván meg, a 16,000 frt megszavaztatott. Gr. Pejacsevich Tivadar jegyző (olvassa) .• Vajda-Hunyad várának fentartására átalányul 5,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Pejacsevich Tivadar jegyző (olvassa): Az ó-budai amphytheátium ásatási költségeire végrészletűl 5,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Pejacsevich Tivadar jegyző (olvassa): A magyar földrajzi társulat segélyezésére, 37*
